Április 19,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Oldalak és kasztok

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Sokszor hangzott el a felnőtt létem során, hogy akkor most te mi is vagy? Jobboldali, vagy baloldali? Nem tudom mi vagyok. Gondolkodó ember, aki a saját értékrendje, meggyőződése alapján él (szeretne élni). Liberális gondolkodásúnak vallom magam, ami nem jelenti azt, hogy a Magyar Liberális Párthoz tartoznék.

Az első választáson a Fideszre szavaztam, mert fiatalok voltak, farmert hordtak, bátrak voltak. Ott voltak a Lánchídi csatánál, amikor én csak tizenhat éves voltam. Emlékszem, bemondták az iskolában, hogy aki március 15-én kimegy közülünk az utcára, azt kirúgják. Igazság szerint fogalmam nem volt, hogy mi történik, miért nem szabad az utcán lennünk a belvárosban. Mélyen bennem maradt az a furcsa érzés, amivel akkor találkoztam először. Valaki bemondja a recsegő iskolarádióba, hogy mit tilt meg a szabadnapomon magyarázat nélkül. Idegesített, igazságtalannak tartottam, de persze nem mentem ki. Viszont innentől elkezdtem követni az eseményeket. A későbbi fideszesek pedig ki mertek menni. Ők azok közül voltak, akiket akkor ütöttek a rendőrök. Hősök voltak a szememben. A választások előtt azt mondták, hogy innentől szabadság lesz. Az öregek levitézlettek, mi jövünk, miénk a jövő. Nem volt kérdés, hogy kire szavazzak. ((Az igazsághoz azért az is hozzátartozik, hogy nagyon tetszett nekem akkoriban Deutsch Tamás, amit két zárójelben, becsukott szemmel, kézfejemen dagadó erekkel írok csak le és suttog bennem a gondolat is, hogy nehogy meghallja valaki.)) Ennyike – mondaná a fent nevezett -, nem hazudtunk, a jövő a mienk lett. Mondjuk azt nem mondták anno, hogy a „mi” az valójában csak a koleszes fiúkat és az azóta kitermelődött sleppjüket takarja majd.

Aztán hamar felnőttem, kijózanodtam és onnantól az SZDSZ-re szavaztam. Akkor az volt a kérdés: „Mi? SZDSZ? Felekezeti okokból?” Nem. Református vagyok. Annak kereszteltek csecsemőkoromban. Nem gyakorlom a vallást és nem tekintem egyiket sem a másik alá-, vagy fölérendeltjének. Elfogadom mindet. Mindenki higgyen amiben akar, amíg azzal másnak nem árt. Aztán az SZDSZ „kollaborált a kommunistákkal” (ahogy én, amikor átszavaztam a siker érdekében), „eladták magukat”, majd megszüntek – mondják a városi legendák. Ezekre még senki nem szolgált bizonyítékkal ugyan, de a lényeg az, hogy ott álltam döbbenten, a fejem kapkodva, értetlenül, újra párt nélkül.

Aztán jött valaki és azt mondta, hogy lehet más a politika. Ennek nagyon örültem és bizalmat is szavaztam nekik. Aki ezt anno mondta, annak az embernek időnként már a szellemi épségében is kételkedem, nem hogy a szavaiban…

Aztán feltűnt a Milla, majd a Milla Egyesület. Vele a kérdés felém: „Mi? Ki? A füves Juhász? Drogozol te is?”

Amikor 2012. október 23-án Bajnai Gordon bejelentette az Együtt 2014 választási mozgalmat, ott az meghatározó pillanat volt az életemben. Ez az, megérkeztem, ők azok. Liberálisan gondolkodó, értelmes, hiteles, szakmailag sem elvitatható érdemekkel bíró emberek voltak. Ők voltak, akikkel a leginkább azonosulni tudtam. Hosszas személyi és politikai csavarok után aztán megmaradt nekem az Együtt – a Korszakváltók Pártja. Kicsit belülről is láttam a munkájukat, ami csak növelte a hitelességüket a szememben. Már nincsenek. 

A Fidesz karaktergyilkosságai (ami után például 2018. augusztus 29-én éjjel a Bors ennyit írt: „» Benyugtatózta és napokra bezárta gyermekei édesanyját Juhász Péter« címmel 2018. február 10. napján megjelent cikkben valótlanul állítottuk, hogy Juhász Péter benyugtatózta és napokra a lakásba zárta gyermekei édesanyját és őt tettlegesen, súlyosan bántalmazta.”) és – véleményem szerint – az ellenzéki pártok konoksága együttesen tették tönkre őket.

Jobboldali besorolásomat gátolja az, hogy egyrészt nem vagyok hívő, nem járok templomba. Viszolygok az egyházak és papjaik politikai szerepvállalásától. Papoktól, akik főleg vidéki közösségeket befolyásolnak a pillanatnyi hatalom szájíze szerint. Olyan embereket, akik eleve nem tudnak már tájékozódni csak egy oldalról, a kormányt kiszolgáló médiából. Olyan embereket, akiknek sokat jelent, hogy mit mondott aznap a pap. Másrészt nem Budára születtem és nem is egy pesti polgári lakásba (hanem egy mosókonyhába Rákospalotára) és, mint később egy vitorlás hajó fedélzetén ki lettem okosítva egy fogorvosnő által, aki ezt nem feltételezte rólam:

Nagy azért a különbség, ahogy azt mi tudjuk – nézett cinkosan rám – aközött, aki Budára született és aközött, aki ott lakik. Pont akkora, mint aközött, aki beleszületik egy polgári lakásba, vagy aki csak bérel egyet.

Hoppá, mégsem tudta azért annyira. Én viszont tudom, hogy amennyiben a fogorvosnő testesíti meg a „polgárt” és a „polgári gondolkodást”, akkor én valóban nem tartozom oda.

Felhívott a minap egy telefonos közvélemény kutató és belpolitikai kérdésekkel kapcsolatban kérdezett. Válaszoltam is határozottan és gyorsan egészen addig, amíg el nem jutottunk oda, hogy „Amennyiben most hétvégén lennének az országgyűlési választások, akkor kire szavazna?” – kérdezte, majd elkezdte sorolni a pártokat. Elakadtam. „Nem tudom – mondtam -, nincs pártom.” A hang a telefonból azt mondta: „Az eddigi válaszai alapján az biztos, hogy nem jobboldali szavazó és nem a Fideszre szavazna.” Igen, az tényleg biztos, hogy rájuk biztosan nem szavaznék. Ám az, hogy akkor most mi vagyok, mi a besorolásom a kasztban és a politikai meggyőződésem alapján, ha éppen „polgári lakásban” lakom, de mosókonyhába születtem, az nem világos. Akkor (a „polgári” fogorvosnő eszmefuttatása mentén) proli vagyok? Aki pedig proli, az csak csóró, műveletlen, alulkvalifikált és baloldali lehet, azon belül is kommunista.

Ott pedig, ha Thürmer Gyulát nem számítjuk – és szerencsére nem igen szokták számításba venni -, akkor az az MSZP-t jelenti? Az MSZP-ben kommunisták vannak? A Fidesz a jobboldali konzervatív (magába ölelve a briliáns elméjű és értékrendű fogorvosnőt)? A Jobbik pedig náci? Az összes többi pedig leginkább áruló, baloldali, külföldről manipulált, ideológiailag torz, tagságát tekintve főleg zsidó vallású ember?

Hol a halmazom? Ki határozza meg, sorolhatja be az embereket, pártokat, nézeteket két irányba a mai Magyarországon? Én hol állok? Túl azon, hogy mindenhol álltam már, ahol a demokráciáért, vagy az emberi jogokért kellett kiállni… Hosszas gondolkodás után arra jöttem rá, hogy ott állok azok mellett, legyen az bárhova is besorolva (és velük együtt én is), akik ki tudnak kényszeríteni majd egy hasonló helyreigazítást a kormányból, mint amit a bíróság kikényszerített a Borsból például. Ebben az lenne:

– Valótlanul állítottuk, hogy Magyarország jobban teljesít, hogy működnek a fékek és ellensúlyok, a bíróságok, az ügyészség, a sajtó, az oktatás, a gyülekezési jog szabad, a rendőrség független.

– Valótlanul állítottuk, hogy felszámoltuk a szegénységet, a hajléktalanok ellátása biztosított, megszüntettük a munkanélküliséget.

– Valótlanul állítottuk, hogy az EU és a kormány által kiírt pályázatok elbírálása kizárólag gazdasági és szakmai szempontok szerint dől el.

– Valótlanul állítottuk továbbá, hogy Soros György finanszírozza a civil szervezeteket, pártokat és politikusokat annak érdekében, hogy hazánkba idegen országból való, nem keresztény vallású embereket telepítsen be.

– Valótlanul állítottuk, hogy hatalmunk legitim, a választások szabadok voltak , ezt az általunk módosított választási törvény és a határon túli magyaroknak adott választási jog nem befolyásolta.

– Valótlanul állítottuk, hogy Magyarország a kormányzásunk alatt európai demokrácia maradt.

rb

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.