Május 30,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Penészes eszméket, rég lejárt politikai eljárásokat, gyorsan romló, hamar avuló árukat őriznek

Tetszett olvasni az alaptörvényt? Molnár Bálint múlt heti ajánlása szerint végigkínlódtam egy interjút (nem az újságíró hibája, sőt, attól jó az írás, hogy taszít), ami egy iszonyatosan ostoba emberrel készült, abban az van, hogy

az Alaptörvényben is szerepel a keresztény, nemzeti, konzervatív felfogás.

Hosszas vívódás után úgy döntöttem, megkeresem ezt a passzust, mert az nem létezik, hogy a huszonegyedik században le merjen írni valaki egy jogi szöveget, bármilyen szemétre való, szemforgató hulladékhalmaz legyen is, amiben ilyesmi előfordulhat. Pedig tényleg ott van:

Magyarország alkotmányos önazonosságának és keresztény kultúrájának védelme az állam minden szervének kötelessége.

Azt most hagyjuk, mi az „alkotmányos önazonosság”, mert az teljesen kizárható, hogy aki ezt leírta, meg tudná mondani, mit akart egyáltalán – nyilván azt sem tudja, mi helyett. De ez a három szó egymás mellett, ez egyszerűen baromi: a „keresztény”, a „kultúra” és a „védelem”. Mi a rohadt büdös franc köze van a magyar kultúrának a kereszténységhez? Petőfi, Pollack, Karinthy, József Attila és Radnóti, Kodály és Bartók mi a büdös franc nyavalyától volna keresztény? Ybl Miklós és Hild József nem keresztény téglából keresztény állványzattal húzatta fel a Bazilikát, az ő művészetük éppúgy nem keresztény művészet attól, hogy templomot is építettek, ahogyan az Operaház és a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank épülete (Gerbeaud-ház) sem keresztény. És legfőképpen a felsorolt költőket, építészeket és zeneszerzőket ki a jó büdös franctól kellene megvédeni? El akarja venni valaki? Ez még azoknak sem fog sikerülni, akik tényleg mindent megtesznek, hogy romba döntsék ezt az országot, ennek a rohadt büdös gazember bandának a primitív büdös bunkó csúti futballistával az élükön. Az ugyanis lehetséges – sőt nagyon valószínű -, hogy az ország és a nép megszűnik, feldarabolják, beolvasztják és eltűnik a földrajzi és történelmi valóságból, de Balassitól Nagy Lászlóig, Friedmann Endrétől Makk Károlyig a magyar kultúra alkotói addig maradnak meg a világkultúrában, ameddig ember él a Földön.

Dehát ez még semmi. Az egész förtelmes betűhalmazban nincs egyetlen értelmes, emberi mondat sem. Nem viccelek, egyetlen egy sem. Üvölt ebből a szeméthalomból, hogy valami rendkívülien zavaros fejű, hihetetlenül buta alak írta, akinek semmiféle mondanivalója nem volt, bár ha lett volna, nyilván azt sem tudja egyszerű magyar mondatokba önteni. Ne ijedjenek meg, nem elemzek, csak iderakok egy-két idézetet. Az első az 1949-es alkotmány bevezető szövege:

„A nagy Szovjetunió fegyveres ereje felszabadította országunkat a német fasiszták igája alól, szétzúzta a földesurak és nagytőkések népellenes államhatalmát, megnyitotta dolgozó népünk előtt a demokratikus fejlődés útját. A régi rend urai és védelmezői ellen vívott kemény küzdelmekben hatalomra jutva, a magyar munkásosztály, szövetségben a dolgozó parasztsággal, a Szovjetunió önzetlen támogatásával újjáépítette háborúban elpusztult oroszágunkat. Évtizedes harcokban megedződött munkásosztályunk vezetésével, az 1919. évi szocialista forradalom tapasztalataival gazdagodva, a Szovjetunióra támaszkodva népünk megkezdte a szocializmus alapjainak lerakását, s országunk a népi demokrácia útján halad előre a szocializmus felé. E küzdelem és országépítő munka már megvalósult eredményeit, országunk gazdasági és társadalmi szerkezetében végbement alapvető változásokat fejezi ki és a további fejlődés útját jelöli meg: A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA.”

Mutatok néhány mondatot a 2011-es „alaptörvényből”:

„Isten, áldd meg a magyart!

NEMZETI HITVALLÁS *

MI, A MAGYAR NEMZET TAGJAI, az új évezred kezdetén, felelősséggel minden magyarért, kinyilvánítjuk az alábbiakat:

Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette.

Büszkék vagyunk az országunk megmaradásáért, szabadságáért és függetlenségéért küzdő őseinkre.

Büszkék vagyunk a magyar emberek nagyszerű szellemi alkotásaira.

Büszkék vagyunk arra, hogy népünk évszázadokon át harcokban védte Európát, s tehetségével, szorgalmával gyarapította közös értékeit.

Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét. Becsüljük országunk különböző vallási hagyományait.”

Az alkotmány, mint tudjuk alapvető, általánosan meghatározó törvények felsorolása. Ez a két fenti sztálinista alkotmány semmiben nem különbözik egymástól, hablatyolás, ordas hazugságok és bombasztikus szóképek gyűjteménye.

Mutatok még valamit:

„Mi, az Egyesült Államok népe, attól vezetve, hogy tökéletesebbé tegyük az Uniót, megvalósítsuk az igazságosságot, biztosítsuk a belső nyugalmat, gondoskodjunk a közös védelemről, előmozdítsuk a közjót, biztosítsuk a szabadság áldásait magunk és utódaink számára, meghagyjuk és bevezetjük az Amerikai Egyesült Államok jelen alkotmányát.

  1. CIKK

1.§ Minden itt meghatározott törvényhozó hatalom ezennel az Egyesült Államok Kongresszusát illeti, amely Szenátusból és Képviselőházból áll…”

Ez a szöveg 1787-ben íródott. 1791-ben, az úgynevezett Bill of Rights tíz kiegészítést tartalmaz, közülük az elsőt ideteszem:

„A Kongresszus nem alkot törvényt vallás hivatalossá tétele vagy a vallás szabad gyakorlásának eltiltása tárgyában; nem korlátozza a szólás- vagy a sajtószabadságot; sem az embereknek a békés gyülekezéshez való jogát, sem azt, hogy petícióval a kormányhoz forduljon panaszok orvoslása céljából.”

Még egyszer: 1791. Az más kérdés, hogy azóta milyen mértékig veszik semmibe a saját alkotmányukat, hogy minden amerikai elnök egy mesekönyvre teszi a kezét, és úgy esküdözik, hogy képesek voltak odáig süllyedni, ahol most tartanak, hogy egy primitív, kikerics sárgára hidrogénezett hajú, rémületes majompofákat vágó, lényegében náci érzelmű, iszonyatosan buta, neveletlen furkó kupec az elnökük – mondom, ez a lényeget tekintve most közömbös. Ettől még – tudomásom szerint – a világ legrégibb alkotmányában nincs hazudozó, öblögető bevezetés, azaz lett volna honnan mintát venni. Helyette egy sztálinista alkotmány lett a példakép, még undorítóbb és még sztálinistább végtermékkel. Amiben a sok gusztustalanság között is feltűnő ez: „Hisszük, hogy gyermekeink és unokáink tehetségükkel, kitartásukkal és lelkierejükkel ismét naggyá teszik Magyarországot.” Ismét? Igen? Ismét naggyá? Mikor a rohadt büdös francba volt nagy Magyarország, a nyavalya törje ki az ilyen borzalmasan ostoba barmokat, akik ilyeneket képesek leírni. Mikor volt nagy?

Na erre a szeméthalomra hivatkozik az a mosdatlan, ápolatlan, rosszarcú lumpen, akihez képest egy ötvenes évekbeli, nyolcadik kerületi szénlehordó hétköznapi megjelenése maga volt a finom, úri elegancia. Ez a stupid mameluk, aki a seggnyalást is csak úgy képes kivitelezni, hogy szétkeni a szart az arcán, ez cifrázta tovább a fent már idézett kifejezéseket:

Az alapítvány célja a keresztény, nemzeti, konzervatív újságírás támogatása.

Elég kevés fogalom létezik az életben, ami elvethető volna az „újságírás” enciklopédikus címszó megfogalmazásakor – ebbe a hihetetlenül gazdag és a kultúra összes vidékét magába foglaló tevékenységbe úgyszólván minden belefér. Három olyat tudok mondani, ami bizonyosan nem, ami az újságírás contradictio in adiecto-ja (önmagában való ellentmondása), aminek az égvilágon semmi köze nem lehet az újságíráshoz, mert azt csak beszennyezi és hitelteleníti: a keresztény, a nemzeti és a konzervatív ez a három, önmagában is kártékony, retrográd és pusztító fogalom.

Mindháromról adtam már definíciót – nem véleményt, meghatározást. Általánosan ismert taglalását ezeknek a förtelmes „eszméknek”, amik egyenként és együtt betegítik az embert, amik elől elmenekülni ma szinte lehetetlen.

A vallás és a nacionalizmus anakronisztikus, agyat sorvasztó, szűnni nem akaró járványáról írtam néhányszor a közelmúltban, a konzervativizmusról jó öt éve, abból most kiemelek egy-két részletet.

„…én különben mindenféle konzervativizmust szomorúnak, ócskának és kártékonynak tartok. Nem épületeket, szobrokat és tájakat, nem szép népszokásokat, táncokat és viseleteket tartanak ugyanis megőrzendőnek, pártot ilyen fölösleges célokkal nem szokás alapítani. Penészes eszméket, rég lejárt politikai eljárásokat, gyorsan romló, hamar avuló árukat őriznek, azaz akadályozzák az embert a természetes fejlődésben. Az emberré válás folyamatának elpusztíthatatlan akadályát keresztény konzervativizmusnak nevezzük…

A konzervativizmus nem az ízlésről szól, nem egyes tárgyak anyagáról és a gyártáskor rájuk fordított időről és szakértelemről, a konzervativizmus alapja a tradicionalizmus, amely a meglévő vallási, politikai, kulturális szokások és intézmények tiszteletét jelenti.

A tiszteletről már beszéltem, fentiek között semmi sincs, ami tiszteletet érdemelne, még olyan is kevés, amit érdemes volna elismerni (az úgynevezett „kulturális szokások” között esetleg lehet néhány ilyen). De mi a fenét tiszteljek bármilyen valláson és bármilyen politikán? Mit tiszteljek retrográd, az emberiséget visszahúzó, butaságban tartó, ideológiai bilincsekkel rabságba verő elméleteken és gyakorlatokon? Vagy használjuk az eredeti jelentést, az őrzést? Rendben volna, persze, bizonyos tárgyak és fogalmak méltók arra, hogy megőrizzük őket – de a konzervativizmus kötelezően őriz, mondhatnám, mindenáron, azaz elutasítja az újat, a változtatnivalót (nem minden esetben, de itt az elvről van szó, mindegy hányszor utasít el és hányszor nem).

A konzervatív gátja a fejlődésnek, mert nem is a jelen állapotot tartja őrzendőnek, hanem a múltat. Hogy minek a fejlődés? Hát igen, ez valóban tisztázandó kérdés. Csak egyvalamit mondok: eljuttatni ezt a fajt abba az állapotba, amiben már embernek mondhatja magát. Ez azért szép volna, nem? Amíg konzervatívok vannak köztünk, ez például lehetetlen, mert ők azt mondják, az elit dolga, hogy vezesse a többieket. És akkor még nagyon finoman és illedelmesen fogalmaztam meg a konzervativizmus egyik alapelvét. Ami a birkának tartott emberhordáról szól.”

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.