NEHAZUGGY

Olyan nagyon rossz nem lehetett az a szél, ha a miniszterségig fújta a miniszter bácsit

Tóth Ilona | 2019. Január 27, Vasárnap | 16:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Képzeljük el, hogyan beszélget Kásler Miklós az oktatásért is felelős miniszter egy nyolcadik osztályos fiúval (nevezzük Bencének), miután ő kitöltötte a Nagy Nemzeti Továbbtanulási Tesztet. A közoktatási ámokfutásban majd megmondják neki is, hová menjen tanulni: a gimnázium nem olyan fontos, szakmát kell tanulni, az a jövő. Ám a mi Bencénk makacs fiú. A valóságban ilyen nincs is. Ha mégis, az csak véletlen lehet.

– Mi szeretnél lenni, Bence?

– Nem igazán tudom. Még csak tizennégy éves leszek.

– Csak gimnáziumban szeretnél tanulni? Más típusú középiskola nem jöhet szóba?

– Típusú, típusú… Gimnázium.

– Miért pont gimnáziumba?

– Azt tetszett kérdezni, hová mennék szívesen. Mondom, hogy gimnáziumba.

– Nem lenne jobb szakmát tanulni?

– Nekem nem lenne jobb. Inkább gimnáziumba szeretnék menni, ha fölvesznek. Tetszik tudni, nagyon nehéz volt a felvételi. Olyan rohamban kellett megoldani a feladatokat, mintha szándékosan csinálták volna így, mintha arra ment volna ki az egész, hogy mit nem tudok. Pedig én sokat tudok, mindig jó tanuló voltam.

– Mi a kedvenc tantárgyad?

– Van több is, azokkal szeretnék magasabb szinten foglalkozni: a matekkal vagy a biológiával, de imádom a történelmet és a nyelvtant. Nagyon jó a helyesírásom.

– Bence, mikor adták ki az Aranybullát?

– Viccelni tetszik, miniszter bácsi? Ezt a hatéves húgom is tudja.

Képünk illusztráció. Ezen nem Bencét látjuk, hanem óvodás kislányokat. Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere és Dunai Mónika, a Fidesz országgyűlési képviselője megtekinti a gyerekek csoportfoglalkozását a Rákosmenti Csicsergő Óvodában 2019. január 17-én. A miniszter a XVII. kerületi intézményben tartott sajtótájékoztatóján elmondta, hogy az óvoda a magyar oktatási rendszer egyik legjobban kifejlődött, legfontosabb eleme. (MTI/Máthé Zoltán)

– Mégis, mit dolgoznál felnőtt korodban?

– Lehetnék rendőr, tisztelem a tűzoltókat, de jó lenne gyerekeket gyógyítani is. Szeretek fával bütykölni, már sok mindent csináltam: anyának fakanalat, a tesómnak szekeret, apunak egy vitorlást a névnapjára. Érdekel az emberi test, jó lenne űrhajósnak is lenni, de legalább pilótának. Még alakul.

– Egy jó kis szakmával előbb dolgozhatnál, nem is keresnél rosszul. Mit szólnál az órás mesterséghez vagy a villanyszereléshez vagy autós szakmához? Talán kereskedő?

– Órás mesterség? Mondtam, hogy a fát szeretem. Az áram ráz. Brrr. Autót majd csak vezetni szeretnék, természetesen a sajátomat. Gimnáziumba mennék, a bátyám is oda jár, nyelveket tanul, ő nagyon okos, tanulmányi versenyeken jól szerepel.

– A szakközépiskola?

– Talán-talán, mert az informatika is klassz, ha lenne egy jó suli. Talán, de inkább a gimnázium. Ha oda megyek, még akkor is ráérek dönteni, mi lesz belőlem. Anyuék azt mondják, az a lényeg, hogy művelt, nyitott, boldog ember legyek, de nem szólnak bele nagyon, hogy mit akarok. Amikor tűzoltó akartam lenni, apu elvitt, és megnéztük a szertárukat. Amikor pilóta akartam lenni, kaptam könyveket, egy óriási falinaptárt repülőkkel. Amikor asztalos akartam lenni, sokat voltam a szomszédunk műhelyében. Lehet, hogy állatorvos, de a gimnázium mindenképpen.

– Látom, Bence, hajthatatlan vagy, pedig annyi szép és hasznos szakma van, amivel jól keresnél, édes magyar hazánk is jól járna, büszkék lennénk rád.

– Tessék ide figyelni, magamnak szeretnék tanulni, ahogyan a nagybátyám. Elment édes hazánkból, orvos Norvégiában. Jól él. Miniszter bácsi gyerekként tudta már, hogy mi lesz?

– Tudtam.

– Diplomája van, ugye?

– Igen, egyetemet végeztem.

– Ne tessék mondani, pedig annyi, de annyi szép szakma van, miért nem lett inkább suszter vagy gázszerelő vagy lakatos?

– Bence, most nem rólam van szó, akkoriban más idők jártak, más szelek fújtak.

– Azt nem tudom, mire tetszik gondolni, de olyan nagyon rossz nem lehetett az a szél, ha a miniszterségig fújta a miniszter bácsit.

– Bence, figyelj, van rá egy holdbéli csónakom, hogy elgondolkodsz még a sorsodon. Ismered a Tízparancsolatot? Az a legfontosabb törvénykönyv az ember életében. Ha azt betartod, erkölcsös, jó ember leszel. Ahhoz pedig nem kell gimnáziumba menned.

– Ez most, hogy jön ide? Hallottam róla, de a családunk nem vallásos. Anyukám és apukám is nagyon tisztességes ember, szeretem őket, és ahogyan eddig is, velük és a tesóimmal beszélem meg a dolgaimat. Isten segítségére nincs szükségünk.

– Majd azért gondold át. Arról tudsz, hogy a magyarok őstörténetével is foglalkozom, mert a genetika segítségével bebizonyosodott…

– … Szerencsére ez nem volt kérdés, ne tessék haragudni, rohanok röplabda edzésre. Még az is lehet, hogy profi sportoló leszek, vagy akár miniszter. Akkor pedig csakis a gimnázium. Nem?

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!