Október 26,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Olyan nagyon rossz nem lehetett az a szél, ha a miniszterségig fújta a miniszter bácsit

Képzeljük el, hogyan beszélget Kásler Miklós az oktatásért is felelős miniszter egy nyolcadik osztályos fiúval (nevezzük Bencének), miután ő kitöltötte a Nagy Nemzeti Továbbtanulási Tesztet. A közoktatási ámokfutásban majd megmondják neki is, hová menjen tanulni: a gimnázium nem olyan fontos, szakmát kell tanulni, az a jövő. Ám a mi Bencénk makacs fiú. A valóságban ilyen nincs is. Ha mégis, az csak véletlen lehet.

– Mi szeretnél lenni, Bence?

– Nem igazán tudom. Még csak tizennégy éves leszek.

– Csak gimnáziumban szeretnél tanulni? Más típusú középiskola nem jöhet szóba?

– Típusú, típusú… Gimnázium.

– Miért pont gimnáziumba?

– Azt tetszett kérdezni, hová mennék szívesen. Mondom, hogy gimnáziumba.

– Nem lenne jobb szakmát tanulni?

– Nekem nem lenne jobb. Inkább gimnáziumba szeretnék menni, ha fölvesznek. Tetszik tudni, nagyon nehéz volt a felvételi. Olyan rohamban kellett megoldani a feladatokat, mintha szándékosan csinálták volna így, mintha arra ment volna ki az egész, hogy mit nem tudok. Pedig én sokat tudok, mindig jó tanuló voltam.

– Mi a kedvenc tantárgyad?

– Van több is, azokkal szeretnék magasabb szinten foglalkozni: a matekkal vagy a biológiával, de imádom a történelmet és a nyelvtant. Nagyon jó a helyesírásom.

– Bence, mikor adták ki az Aranybullát?

– Viccelni tetszik, miniszter bácsi? Ezt a hatéves húgom is tudja.

Képünk illusztráció. Ezen nem Bencét látjuk, hanem óvodás kislányokat. Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere és Dunai Mónika, a Fidesz országgyűlési képviselője megtekinti a gyerekek csoportfoglalkozását a Rákosmenti Csicsergő Óvodában 2019. január 17-én. A miniszter a XVII. kerületi intézményben tartott sajtótájékoztatóján elmondta, hogy az óvoda a magyar oktatási rendszer egyik legjobban kifejlődött, legfontosabb eleme. (MTI/Máthé Zoltán)

– Mégis, mit dolgoznál felnőtt korodban?

– Lehetnék rendőr, tisztelem a tűzoltókat, de jó lenne gyerekeket gyógyítani is. Szeretek fával bütykölni, már sok mindent csináltam: anyának fakanalat, a tesómnak szekeret, apunak egy vitorlást a névnapjára. Érdekel az emberi test, jó lenne űrhajósnak is lenni, de legalább pilótának. Még alakul.

– Egy jó kis szakmával előbb dolgozhatnál, nem is keresnél rosszul. Mit szólnál az órás mesterséghez vagy a villanyszereléshez vagy autós szakmához? Talán kereskedő?

– Órás mesterség? Mondtam, hogy a fát szeretem. Az áram ráz. Brrr. Autót majd csak vezetni szeretnék, természetesen a sajátomat. Gimnáziumba mennék, a bátyám is oda jár, nyelveket tanul, ő nagyon okos, tanulmányi versenyeken jól szerepel.

– A szakközépiskola?

– Talán-talán, mert az informatika is klassz, ha lenne egy jó suli. Talán, de inkább a gimnázium. Ha oda megyek, még akkor is ráérek dönteni, mi lesz belőlem. Anyuék azt mondják, az a lényeg, hogy művelt, nyitott, boldog ember legyek, de nem szólnak bele nagyon, hogy mit akarok. Amikor tűzoltó akartam lenni, apu elvitt, és megnéztük a szertárukat. Amikor pilóta akartam lenni, kaptam könyveket, egy óriási falinaptárt repülőkkel. Amikor asztalos akartam lenni, sokat voltam a szomszédunk műhelyében. Lehet, hogy állatorvos, de a gimnázium mindenképpen.

– Látom, Bence, hajthatatlan vagy, pedig annyi szép és hasznos szakma van, amivel jól keresnél, édes magyar hazánk is jól járna, büszkék lennénk rád.

– Tessék ide figyelni, magamnak szeretnék tanulni, ahogyan a nagybátyám. Elment édes hazánkból, orvos Norvégiában. Jól él. Miniszter bácsi gyerekként tudta már, hogy mi lesz?

– Tudtam.

– Diplomája van, ugye?

– Igen, egyetemet végeztem.

– Ne tessék mondani, pedig annyi, de annyi szép szakma van, miért nem lett inkább suszter vagy gázszerelő vagy lakatos?

– Bence, most nem rólam van szó, akkoriban más idők jártak, más szelek fújtak.

– Azt nem tudom, mire tetszik gondolni, de olyan nagyon rossz nem lehetett az a szél, ha a miniszterségig fújta a miniszter bácsit.

– Bence, figyelj, van rá egy holdbéli csónakom, hogy elgondolkodsz még a sorsodon. Ismered a Tízparancsolatot? Az a legfontosabb törvénykönyv az ember életében. Ha azt betartod, erkölcsös, jó ember leszel. Ahhoz pedig nem kell gimnáziumba menned.

– Ez most, hogy jön ide? Hallottam róla, de a családunk nem vallásos. Anyukám és apukám is nagyon tisztességes ember, szeretem őket, és ahogyan eddig is, velük és a tesóimmal beszélem meg a dolgaimat. Isten segítségére nincs szükségünk.

– Majd azért gondold át. Arról tudsz, hogy a magyarok őstörténetével is foglalkozom, mert a genetika segítségével bebizonyosodott…

– … Szerencsére ez nem volt kérdés, ne tessék haragudni, rohanok röplabda edzésre. Még az is lehet, hogy profi sportoló leszek, vagy akár miniszter. Akkor pedig csakis a gimnázium. Nem?

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!