Október 23,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Horthynak soha nem járhat szobor ebben az országban

A mai nap amellett, hogy Ady Endre halálának 100. évfordulója, egyben a Holokauszt emléknapja is. Úgy tűnik azonban, hogy a kormányoldalon nem volt egységes a kiadott ukáz, ugyanis van ahol méltó módon emlékeztek meg százezrek méltatlan haláláról és volt ahol ezzel szembementek. A Kossuth Rádió Vasárnapi Napló című műsorában folyt le egy beszélgetés Nagy Imre szobrának áthelyezéséről, melyet a riporternek sikerült összekapcsolnia azzal a Horthy Miklóssal, aki a zsidó deportálások idején az ország kormányzója volt. Lássuk is miről van szó:

Helyes törekvés az, hogy helyreállítják a Kossuth tér eredeti képét. Onnan eltávolították már Károlyi Mihály szobrát – nem elpusztították, hanem máshol állították föl – eltávolították Kovács Béla kisgazda főtitkár szobrát. Áthelyezték ugye jobb helyre József Attila szobrát és most helyre akarják állíttatni végleg az eredeti képet azzal, hogy visszaállítják a ‘18-‘19-es vértanúk emlékművét amely ott állt, ahol most sajnos a Nagy Imre szobor áll. És amelyet 1945-ben ledöntöttek brutális módon, politikai okokból. Ez a helyreállítás nyilván hát annak is szól, hogy ezeknek a mártíroknak is emlékművet kell állítani és ha már volt nekik, akkor miért ne az álljon újra a helyén. És ebből kifolyólag úgy gondolom, hogy nem sérül Nagy Imre méltósága azzal, hogy egy megfelelő másik helyre kerül, a Duna-partján önállóan, a külföldieknek is beleesik abba a térbe amelyet mindenképpen megnéznek. Most szépen ott állnak a Duna-parton az egykori koalíció tagjai. – Szerencsés Károly

A beszélgetésnek itt természetesen nem szakadt vége, ugyanis a riporternek is akadtak kérdései a kor hőseivel kapcsolatban:

De akkor mit mondjunk, sok más történelmi személyiségünkről, akiknek Magyarországon, hát, csak tüntetések közepette juthat esetleg szobor, ha jut? És nem is biztos hogy frekventált helyen jut. Mondhatjuk a trianoni torzóból országot faragó nemzedéket, Horthy Miklóst, Teleki Pált. Bethlen Istvánnak van szobra ugye a Budai Várban mostmár. Hóman Bálintot is említhetnénk, Klebelsberg Kúnó utódját. Nekik juthat-e szobor valamikor Budapesten? Hiszen az életük hasonlítható talán Nagy Imre életéhez. Odaadták az életüket az országnak és közben követtek el hibákat. Nem is kicsiket talán.  

Ma, a Holokauszt emléknapjának reggelén igazán szerencsés Horthy Miklósról úgy beszélni, mint a nemzet mártírjáról, aki életét adta országáért. Ő volt ugyanis az, aki az ország kormányzójaként beleegyezett a magyarországi zsidók deportálásába. Akár volt arról fogalma, hogy mi is történik a kényszermunkatáborokban – egyre több bizonyíték van arra, hogy ezzel ő pontosan tisztában volt -, akár nem, ez nem változtat azon a tényen, hogy nem ellenkezett, amikor magyar zsidók százezreit hurcolták el külföldre. Horthy Miklós életét Nagy Imre életéhez viszonyítani nem kicsit visszás, főleg nem azon a napon, amikor is a Holokauszt több millió áldozatára emlékezik a világ.

Horthy Miklósnak nem jár sem szobor, sem park, de még csak egy nyamvadt utcasarok sem. Nem jár, mert ő egyike azon történelmi személyeknek, akiket ha lehetne, magyarok millió törölnének ki tudatukból örökre. Nem lehet azonban – és nem is lenne szabad – elfelejteni mit tett Horthy magyar zsidók százezreivel, akiket a biztos halálba küldött. A Holokauszt alatt soha annyi embert nem deportáltak olyan rövid idő alatt, mint Magyarországról. Az adatok szerint 56 nap alatt több mint 437 ezer zsidót deportáltak, legtöbbjüket Auschwitz-Birkenauba vitték. Horthy, a hatalom, valamint a csendőrség és a lelkes lakosság közreműködése nélkül ez a szám több százezerrel lehetett volna alacsonyabb, amely Horthy szerepét mutatja ebben a történetben. Elég csak megemlíteni, hogy a deportálások leállítsa után – vagyis a magyar társadalom, valamint a hatalom közreműködése nélkül – hetek alatt mindössze 3000 zsidót tudtak önerőből a haláltáborokba szállítani.

Ezek után hogy meri azt állítani valaki egy közszolgálati rádióadásban, hogy noha Horthy követett el hibákat – nem is kicsiket talán, mondja a riporter – azonban életét adta az országért? Hogy merül fel egyáltalán a kérdés, hogy jár-e egy ilyen vezetőnek bármiféle szobor is Budapesten, vagy az ország egyéb más helyein? Horthy soha nem áldozott semmit az országért, a németek fenyegetése hatására átadta hatalmát a nyilaskeresztesek vezetőjének, a hungarista Szálasi Ferencnek, akinek kezéhez szintén magyarok tízezreinek vére tapad. Ez lenne hát az a nagy hősiesség?

Ismerve azonban az Orbán-kormány Nagy Imre gyűlöletét és több politikusa Horthy imádatát, azt sem tartom kizártnak, hogy hamarosan a Kossuth téren, esetleg a Budai Várban találkozhatunk annak a Horthy Miklósnak a szobrával, aki asszisztált közel fél millió magyar zsidó halálához. Megbotránkoztató és undorító tett lenne, azonban ezek egyike sem áll távol a jelenlegi kormány működésétől, így hát fel lehet készülni arra, hogy Horthy Miklós hamarosan nem mint egy ország szégyene, hanem mint a magyar nemzet védelmezője, Magyarország hőse kerül be újra a köztudatba.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!