Április 18,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


Csótányt eltaposni nem bűn

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,324,946 forint, még hiányzik 675,054 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az úgy volt, hogy nem vérszomjas fenevadak laktak a házakban, hanem családok. Nők, férfiak, idősek és fiatalok, okosak és nem annyira okosak. Átlagos emberek. Élték az életüket, nevelték a gyerekeiket, szerették egymást vagy nem annyira, ünnepelték a születést, gyászolták a halált. Boltba jártak és színházba, sétáltak a parkokban, cukrászdába mentek, dolgoztak, éltek.

A nők igyekeztek csinosan öltözni, a férfiak mosolyogva figyelték a kacéran ringó csípőket, a gyerekek fára másztak és labdáztak, iskolába jártak és hasfájást füllentettek, ha nagyon nem akaródzott menni. A nagymamák süteményt sütöttek és sálat kötöttek, a nagypapák fát metszettek és a térdükön lovagoltatták az unokákat. Élték az életüket éppen úgy, mint ahogy más országokban is tették ezt az emberek, ahol csak tehették.

Aztán történt valami. Valami, amiről ezek a férfiak és nők, nagyszülők és unokák nem tehettek, amit nem tudtak megakadályozni és amit nem is értettek igazán. Az ő biztonságos, zárt világukon kívüli világ megbolydult. Gazdasági világválság, így mondták nekik a hozzáértők. Annyit láttak az egészből, hogy a biztonságuk egyik napról a másikra szertefoszlott, nem volt munka, nem volt pénz, sokan kerültek az utcára, sokan éheztek, fáztak. A kormány talán rosszul kezelte a helyzetet, vagy egyszerűen meghaladta az erejét a feladat. Az emberek úgy látták, cserbenhagyta őket az ország vezetése, senki nem segít rajtuk, senki nem ad munkát a dolgozónak, nem ad kenyeret az éhezőnek, nem ad fedelet az utcára került családok feje fölé. Magukra maradtak.

Ekkor jött valaki, aki azt mondta: ő megoldja. Ő megcsinálja. Lesz munka, kenyér és fedél, lesz biztonság és lesz felemelkedés. Az emberek hittek neki. Hittek, mert nem volt senki más, aki a megváltást ígérte volna, csak ez az egy ember. Neki voltak tervei, céljai. Voltak víziói. Karizmatikus volt, tudott hatni az emberekre. Felemelték, a vállukra vették a vezetőt, csodálták és imádták. Várták a csodát és a csoda ezúttal nem maradt el. Beindultak a gyárak, autópályák épültek, épületek nőttek ki a földből. Volt munka nőknek és férfiaknak, volt biztonság és volt jólét.

Igazán nem volt nagy ár ezért a biztonságért az, hogy hűséget kellett fogadni a vezérnek. Hiszen amúgy is hálásak voltak neki, elmentek megnézni a beszédeit, rajongva szerették, hittek a szavának. Lassan rájöttek, hogy nem csak országhatárokon kívül van az ellenség, hanem beférkőzött már közéjük is. Hiszen mutatták a filmhíradókban, ott volt a plakátokon, mondták a rádióban. Elkezdtek rettegni. Féltették a szeretteiket, az életüket, a vagyonukat. Az ellenségtől, mely ott élt a szomszéd utcában, a szemben lévő házban. Mindenhol. Az ellenség nem tartozott hozzájuk, idegen volt, betolakodott közéjük. Veszélyes volt, alattomos gyilkos volt. Hiszen mutatták a filmhíradókban, ott volt a plakátokon, mondták a rádióban.

Az ellenség el akarja rabolni mindazt, amiért nemzedékeken keresztül küzdöttek és dolgoztak. Az ellenség be akarja mocskolni az országot, a nemzetet. Az ellenség fertőző kór, kártékony élősködő. Hiszen mutatták a filmhíradókban, ott volt a plakátokon, mondták a rádióban.

Az ellenséget nehéz volt felismerni, mert úgy nézett ki, mint bárki más, mint a becsületes emberek. Ezért indokolt volt megkülönböztetni őket. Kellett valami jel, egy bélyeg, hogy bárki lássa: ezek mások. Már nem ők, hanem ezek. Talán nem is emberek. Vagy ha igen, akkor sem olyanok, mint a vezér hívei. Mások. Rosszabbak. Nem, mégsem emberek. Nem csupán a frizurájuk, az öltözékük, a szokásaik, a vallásuk, a világnézetük más, hanem a fajuk is. Hiszen mutatták a filmhíradókban, ott volt a plakátokon, mondták a rádióban.

Kell a megkülönböztető jel. A pecsét a homlokukra. Liberálisok, kommunisták, buzik, zsidók, cigányok. Nincs baj ezekkel, ahogy a kutyával és a tengerimalaccal sincs. De az ember nem akar együtt aludni, egy asztalhoz ülni a kutyával. Kell a bélyeg a mellkasukra. Csak hogy tudni lehessen, nem tartoznak közéjük. Nem tartoznak a nemzethez. Mert a nemzethez tartozni kiváltság. Dicsőség. A nemzet többet érdemel, mert más mint azok és más, mint bármelyik másik nemzet. Kell a testedzés, hogy erős legyen a Nemzet. Kell a honvédelem, mert meg kell tudni védeni a Népet azoktól. A másoktól. Megmondta a Vezér, hogy nekik több jár, jobb jár, mert különlegesek. Hiszen mutatták a filmhíradókban, ott volt a plakátokon, mondták a rádióban.

A kártevőket kiirtani nem bűn. Csótányt eltaposni, patkányt megmérgezni nem bűn. Ezek kártékonyak, megfertőzik az ételt, betegségeket terjesztenek. Irtani kell őket. Az nem bűn, hiszen ezek nem emberek. Biztosan így van, mert mondta a Vezér és senki nem cáfolta, senki nem tiltakozott. Európa hallgatott. A világ hallgatott. Nincsen semmi rossz abban, ha egy Nemzet megvédi önmagát, megvédi az életterét. Hiszen mutatták a filmhíradókban, ott volt a plakátokon, mondták a rádióban.

Itt most megállítom a fekete-fehér képsorokat. A folytatást mindenki ismeri. Aki nem ismeri, kitalálhatja. Ha nem találja ki, hamarosan élőben, színesben szerepet kap a filmben. Az újraforgatott filmben. Van tanulság, hogyne lenne. A németek nem születtek nácinak.

 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.