Október 1,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Azok csak élősködnek, ezek aktívan pusztítanak

Sokszor gondoltam már úgy, hogy elértük a gödör alját. Évek óta gondolom ezt. Amikor a hajléktalan holmiját el lehet égetni. Amikor családok ezreit lakoltatják ki, miközben Orbán Viktor a milliárdokért átalakított Karmelita kolostorba rágja be magát, mint patkány a friss kenyérbe és onnan hirdeti, hogy ő mennyire puritán, de ennyi jár neki. Amikor a saját mocsármédiája üvöltve élteti a fasírtot zabáló kisembert. Amikor egyre több fiatalt szorítanak ki a tanulás, ezzel a kitörés lehetőségéből. Amikor azért halnak meg emberek, mert nem tudnak fűteni, mert nincs pénzük ételre, mert nem tudják kivárni, ameddig szakorvoshoz jutnak, mert nincs pénzük megvásárolni a legszükségesebb gyógyszereket sem.

A gödör alját véltem látni akkor is, amikor sorra derültek ki az addig is ismert, de nyilvánosságra nem hozott disznóságok Tiborcz ügyeiről, Simicskáról, Mészárosról, Orbán apjáról, Lázár kastélyáról, Rogán bizniszeiről.

Minden egyes mocskos hazugság után, minden lelepleződést követően azt gondoltam, most. Most megértik az emberek, micsoda mocsárban élünk. Most megmozdul valami, mert ezt már nem lehet, ezt már nem nyelik le. Most elfordulnak a bűnbandától mindazok, akik képesek gondolkodni, akikben legalább szikrája maradt az erkölcsnek, a józan észnek.

De nem. Nem értünk még az aljára. Vagy ha igen, akkor nem álltunk ott meg. A maffia kiépítését és működését segítő firkászok nem álltak le. Ásót ragadnak és tovább kaparják a talajt, szórják a mocskot, mérgezik az agyakat, a lelkeket. Súlyosabb bűn szárad ezeknek a lelkén, mint a NER egyszerű haszonlesőinek lelkén. Azok csak élősködnek, ezek aktívan pusztítanak. Az ellopott vagyont, annak egy részét vissza lehet szerezni, a szellemi kútmérgezés következményeit száz év alatt sem lehet jóvátenni.

A háromszor nyolcas számú erkölcsi vágóhíd naponta bizonyítja ezt. Nem kellene meglepődnöm, hogy megint sikerült mélyebbre ásnia az egyik ganajtúrónak, de talán ha nem lepődnék meg, nem háborodnék fel, akkor én is hozzájárulnék ehhez a semmihez nem hasonlíthatóan undorító mocsokhoz.

A Mindegykicsoda által összevasvillázott iromány az újonnan kinevezett svéd kulturális minisztert igyekszik vastagon beteríteni mocsokkal. Sok olyan ember van, akinek elég hozzáérnie valamihez, már önmagában az érintése is fertőző. Van ilyen, mindig is volt, de olyan koncentrációban nem gyűltek eddig egy kupacba ezek a kártékonyak, mint mostanában. Nem lettek többen (bár tudjuk, ők a kétharmad), de feltétlenül feltűnőbbek lettek. Zajosabbak lettek. Mert egy normális világban behúzódnak a köveik alá és csak suttyomban marnak bele az áldozatukba. Mert egy normális világban tudják, hogy a sérült kis lelkük nem lehet indok arra, hogy másokat megfertőzzenek. Most pedig eljött az ő idejük, amikor bátran előmászhatnak a sötétből, rombolhatnak, mocskolhatnak, kiélhetik a torz vágyaikat és senki nem vonja össze a szemöldökét. Sőt, ez kell az újságírói álláshoz, így lehet nyomulni, pozícióba kerülni, következmények nélkül pusztítani.

Undorodom tőle, de az olvasóknak jogában áll ellenőrizni, miről beszélek, úgyhogy ide teszem az említett cikket.

Akinek nincs gyomra elolvasni, elmondom, miért dühített fel ennyire ez az iromány, miért látok benne újabb mérföldkövet a magma irányába törekvő maffiarendszer szekértolóinak nyálkás útvonalán. Nem a szerző személye miatt. Vele nincsen gondom. Közepesen tehetségtelen alak, aki minden területen kipróbálta már magát, de a világhír csak nem kapta a szárnyaira. Gyanítom, hogy nem is fogja, ameddig nem lesz kötelező. Valamikor kitalálta, majd megcsinálta magát a szerző. Többnyire így szokott lenni. Aki tehetséges, azt általában szereti a közönség. Akár színész, akár költő, író, zenész, képzőművész, bármi. Annak többnyire nem kell kitalálnia magát. Akit észre sem vesznek, annak ki kell találnia magát. Van, aki a száját tölteti fel vagy gigantikus műmelleket férceltet magára, más igyekszik olyan kihívóan viselkedni, olyan botrányokat csapni, hogy felfigyeljen rá végre az áhított közönség. Most ezt láthatjuk szavakba öntve.

A cikk, vagy micsoda írója felfedezte magának Amanda Lind, frissen kinevezett svéd kulturális miniszter személyében az ősellenséget. Valakit, akit szívből meg tud vetni. Erre ezernyi oka van. Lind zöldpárti, nő, fiatal, valószínűleg rémálmában sem vallaná magát konzervatív kereszténynek, ráadásul – ez egyike lehet a főbűnöknek – raszta haja van. A cím is sokat mondó: Amanda Lind fejét nézegetve. Tehát nézegeti a miniszterasszony fejét a közpénzből táplált propagandaportálhoz bevergődött, szerteágazó tehetségével semmire nem jutott pasas és fanyalog. Imigyen:

Ezt tényleg a miniszter maga? Atyaég! Nem a miniszter hülye gyereke, aki megjött egy gimis buliból befüvezve, de szerencsére utána elverte a családfő, mint a répát?

Nézem a fejét.

Mosolyog.

És ebből a mosolyból látható, hogy ő ezekben az életellenes, a természeti törvényekkel szembemenő libsi ökörségekben tényleg hisz.

Mert túl jól él. Túl könnyen. És túl nagy bőségben.

Mert a puszta létezésért sosem kellett megküzdnie. Ha valaha focizott volna grundon, a saját jóléti burkán kívül is élt volna, ha küzdenie kellett volna a fennmaradásért, megértette volna, hogy a hierarchia, a faji és csoportöntudat, és az egyenlőtlenség a létezés alaptörvénye.

Egyébként egy 38 éves, kétgyermekes pszichológusnőről beszélünk. Aki most miniszter lett egy olyan országban, ahol nem annak alapján ítélnek meg valakit, hogy milyen a frizurája.

Nem az a gond, hogy egy tehetségtelen, sikertelen műmájer mit gondol egy másik ország politikusáról. Az már kicsit nagyobb gond, hogy szabadon hirdeti a családon belüli erőszak nemes, kereszténykonzervatív eszméjét. A legnagyobb baj az, hogy a drága olvasói között bizonyára szép számmal van olyan, aki szintén nem lát más kiteljesedést a tulajdon lelki nyomora által körbehatárolt kis életében, mint azt, hogy gyűlöljön mindent és mindenkit, aki sikeresebb, jobb, értékesebb életet él. Azért mérföldkő ez a sunyi kis írás, mert gyűlöletet kelt, mert megerősíti a már meglévő aljas indulatokat, felbátorítja az arra hajlamos embereket arra, hogy ők is szabadjára engedjék a zavaros érzelmeiket. Azért veszélyes, mert az ilyen öncélú mocskolódás eljut azokhoz az emberekhez, akik felbátorodnak ettől és feljogosítva érzik magukat arra, hogy rátámadjanak, verbálisan vagy akár tettleg is bántalmazzanak bárkit, aki véleményük szerint Amanda Lindhez hasonlóan megvetendő. Azért, mert tarka ruhában jár, mert szereti a növényeket, mert raszta haja van, vagy egyszerűen csak azért, mert nő.

Könnyű elfordítani a fejünket minden ilyen ordas mocsok láttán, mert nem ránk tartozik. Mert nem ez az általános. Mert ha nem beszélünk róla, akkor nincs is. Pedig de. Akkor is van, ha nem veszünk róla tudomást és de, ránk tartozik. Nekünk kell megállítani, ameddig nem minket, a lányainkat, anyáinkat, testvéreinket kell megvédeni ezektől a beteglelkű senkiktől. Ez bizony a mi dolgunk. Akkor is, ha nem akarjuk tudomásul venni.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!