Van annak valami egészen pállott, lábszagú bája, ahogy az önfelszopó gépezet recsegve-ropogva bizonygatja létezése jogosságát. Amikor a nemzet Fidesz lovagkeresztes propagandistájának főként aggokat vonzó haknija hosszas MTI hírt ér. Valóban közérdekű esemény lehet, amikor egy alaposan kigömbölyödött pasas, aki terepjáróval gyűri le a főváros földútjait és vízmosásait jajveszékel egy sort a a tornából felmentett belvárosi értelmiség haszontalansága és az Európát elárasztani szándékozó migránshadak fölött, akik (természetesen mindkét csoport) meg akarják őt fosztani nemi és vallási identitásától, el akarják venni a magyarságát és vélhetőleg végig kívánják erőszakolni a közönség soraiban rémüldöző néniket és bácsikat.
Közben a fent nevezett anyapártja a közösségi oldalán osztja meg a penészes baromságait. A tegnapi-mai kedvencem:
Egészen parádés, nemde? Dede. A kommenteket legalább olyan tempóban törlik ugyanezen a közösségi oldalon, amilyen tempóban a különféle fideszes alrendszerek osztják meg a hívekkel az aznapra rendelt rettegnivalót.
Igazából így működik az egész szar. Közfinanszírozásból (bár távolról sem önkéntes alapon zakatol a dolog, miután adót mindenki kénytelen fizetni, nem csak a szektatagok) terjesztik a gyűlöletet, a rettegést, a hazugságot. Közben azzal vádolnak mindenkit, aki nem tagja a szektának, hogy gyűlöletet, rettegést és hazugságot terjeszt. Semmire nincs válaszuk. Vagyis mindenre van: Soros, migránsok. A korrupciótól kezdve a saját lakásukban megfagyott embereken át a kórházi várólistákon keresztül a brancs tagjainak elképesztő gazdagodásáig mindenre ez a válasz. Aki kritizálni merészeli a banda működését, az támadja az országot. Aki szeretné megtudni, miért csak a fideszes kommunikáció szintjén hasít az ország, a valóságban miért rosszak az utak, miért halnak meg emberek kórházi fertőzésekben, miért moslékot tesznek a betegek elé, miért nincs orvos, gyógyszer, felszerelés az egészségügyi intézményekben, ezzel szemben miből van Lázár gyerekeinek kastélya, Orbán veje hogy gazdagodott meg pillanatok alatt, Orbán szomszédja miből vásárolja fel a fél országot, az erőszakosan meg akarja dönteni a kormányt.
Ha az Európai Unió az iránt érdeklődik, hogy hová folyik el az a rengeteg pénz, amit más országok adófizetői adtak össze és amiből Magyarországnak fejlődnie kellene, akkor migránsokat akarnak betelepíteni a Hortobágyra. Ha azok az adófizető polgárok, akiknek már elegük van abból, hogy baksisért húzzák az igát, utcára mernek vonulni és ki merik nyilvánítani a nemtetszésüket, máris ballibsi csürhének nevezi valamelyik szemétláda közpénzzabáló és az összes pártszolgálatos közpénzcsatornából azt halljuk, hogy Soros bérencei egytől egyig.
Márpedig a kérdésekre hamarosan választ kell adni. De ahhoz azokat a kérdéseket előbb fel kell tenni. Ha fel akarjuk tenni a kérdéseket, akkor tisztában kell lennünk több dologgal. Például azzal, hogy választópolgárként nem négyévente egy napig nyilváníthatunk véleményt és aztán kussolnunk kell. Bármikor kifejezhetjük a nemtetszésünket, feltehetjük a kérdéseinket, követelhetjük a válaszokat, elvárhatjuk a változásokat. Bármikor. Akár egy nappal, akár két évvel a választás után.
Azt sem árt megérteni (aki esetleg ezzel eddig nem volt tisztában), hogy a kormány, a miniszterek elnöke, vagy bármelyik közszolga szava sem szentírás, nem törvény és főleg nem megkérdőjelezhetetlen igazság. A korrupció nem egyfajta unortodox gazdaságpolitika, hanem bűncselekmény. A korrupció a lopás egyik formája. A korrupció az, amikor valaki a pozíciójával visszaélve valakit előnyhöz juttat. Ha tehát Orbán Viktor veje – aki egészen a családba való beházasodásig kevés sikerrel próbált vállalkozni, még a megélhetésre elegendő nyereséget sem tudta produkálni – hirtelen milliós, milliárdos állami tendereken indul és nyer, az vegytiszta korrupció. Ha Orbán apja akár csak felbukkan bármilyen állami pénzforrás körül (legyen az hazai, vagy uniós forrás), ha abból profitál, az korrupció. Ha bárki, aki Orbán köreihez tartozik – a szomszédja, felesége, kollégiumi szobatársa, apósa, unokatestvére – a közvagyon közelébe férkőzhet, az korrupció. Kibaszott lopás. Ezt számon lehet és számon is kell kérni.
A demokratikus alapértékek nem igény szerint nyújtható és csavarható, alaktalan fogalomhalmaz, amit mindenki úgy értelmez, ahogy akar. Aki azt állítja, hogy attól van demokrácia, hogy én még leírhatom ezeket a sorokat és nem lőnek fejbe, hogy még kimehetek tüntetni és nem taposnak bele a betonba egy tankkal, az vagy szemenszedett barom, vagy hazug, kártékony féreg.
Téves felfogás, hogy aki kormányon van, az azt csinál, amit csak akar, mert őt megválasztotta akárhány ember. Nem csinál azt, amit csak akar. Sem kétharmaddal, sem ötharmaddal, sem semennyivel. Akinek megfelel az, hogy hazai munkahelyek helyett összeszerelőüzemek nőnek ki a földből, az majd ne csodálkozzon, ha bármilyen piaci hatás következtében ezek az üzemek szedik a sátorfájukat, mert máshol jobban megéri dolgoztatniuk, a csodálkozó illető pedig itt marad megélhetés nélkül. Aki tapsikol annak, hogy focistadionok épülnek minden tyúkszaros faluba, az ne kérje ki magának, ha a fejére szakad a kórterem plafonja. Aki örvendezik a nemzeti tantervnek, a lebutított oktatásnak, a kötelező hittannak, az ne hőbörögjön, ha az ő gyerekét sem fogják felvenni. Nem az egyetemre, a gimnáziumba sem. Aki szerint rendben van a számolatlanul ellopott, baromságokra elszórt, külföldre hurcolt, egyházi kézre játszott, külhoni szavazatokra költött milliárdok sokasága, az ne lepődjön meg túlságosan akkor, ha egyszercsak nem hozza a nyugdíjat a postás.
Aki szerint egy tetszőleges kormány azt tesz, amit csak akar, tilos megkérdőjelezni, nem lehet számonkérni, nem lehet ellene fellépni, kizárólag a választás napján, az vagy idióta barom, vagy hazaáruló. Vagy a kettő együtt. Innen tessék egyedül folytatni a gondolkodást. Fog az menni.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.