Június 6,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Hacsaknem Blog


Demokrata sem lesz már többé soha a büdös életben

Érthetetlen, hogy a jövő héten (…) miért vitatják ismét a magyar demokráciát az Európai Parlamentben

– ezt mondta valamikor valahol valakinek (ennek alapján lett belőle közérdekű MTI-hír) ifjabb Lomnici Zoltán CÖF-jogász, aki azzal vált nemrégiben világhírűvé Magyarországon, hogy példásan felmondta a közmédia mikrofonállványa által előzőleg a szájába rágott napi eligazító mantrát (egy szót, ami fontos és kérték, hogy mondjunk el: az őrök védték), majd amikor kiszivárgott a felvétel, öntudatosan sértődött üzemmódba kapcsolva letagadta, amit a vaksi szemével látott, és a süket fülével hallott egy egész ország.

Lomnici Zoltán nem érti – ma az volt a központi utasítás, hogy értetlenkedjen – miért foglalkoznak azok ott, pláne a zöldpártiak kezdeményezésére, a legújabb magyarországi fejleményekkel. A rabszolgatörvénytől a tüntetéseken át a közigazgatási bíróságok létrehozásáig. Bezzeg Franciaországgal nem foglalkoznak, esetükben nem merült fel a kivizsgálás szükségessége, pedig ott több hónapja rendszeresen vonulnak tömegek az utcára. Ezért aztán a CÖF és a Századvég közpénzfoglalkoztatott szakértője szerint kétség nem férhet ahhoz, hogy

a Magyarország jogállamiságát vitató korábbi jelentés írója, Judith Sargentini zöldpárti képviselő célja a magyar kormányzat és azoknak az embereknek a támadása, akik kétharmados többséget biztosítottak a jelenlegi vezetőknek.

Ha jól hüvelyezem az elemző úr méltatlankodását, azt próbálja bemesélni a rajongótábornak (miközben Gulyás Gergely a kormányinfón éppen zsarolással vádolta az uniós döntéshozókat, amiért jogállami feltételekhez kötnék az uniós támogatásokat, vagyis szívna a jobban teljesítés és a gátlástalan pénzlopás pénzszórás korrupt kormánya, mint a torkos borz), hogy egyrészt Magyarország vitán felül konszolidált demokrácia, másrészt, akit kétharmaddal megválasztottak, azt nem lehet bírálni. Lehetőleg soha semmiért. Harmadrészt már megint az embereket támadják, nem a kormányt.

Semmiképpen nem volna jó, ha az okleveles rendszerszolga kétségek között vergődne, úgyhogy megpróbálom elmagyarázni. Sokadszorra. Bár az is igaz, hogy engem is kétségek gyötörnek azzal kapcsolatban, hogy ezekben a vérzivataros időkben, amikor már Sorosék is nagy erőkkel készülnek az EP-választásra (mennyire szánalmas, hogy az eme ordas összeesküvés-elméleteket teregető propagandacikkeknek valahogy soha nincs szerzőjük, aki legalább egyszer elárulná, pontosan kinek a színeiben indul Soros az európai választáson ki ellen), a magyar kormány gyáván megfutamodik a vitától. Vagyis ahelyett, hogy nagyívű, patetikus ígéreteikhez híven megvédenék a magyar embereket a galád támadásoktól, arra hivatkozva nem képviselik a szerintük megtámadott magyar embereket a brüsszeli törvényhozás színe előtt, hogy

választási kampány van, meghagyjuk a színjátékot azoknak, akik ebben részt kívánnak venni.

Tudom, hogy a Lomnici-félék szerint a demokrácia netovábbja az, hogy az ország miniszterelnöke 8 évente egyszer kimerészkedik a gondosan megválogatott sajtómunkások elé, és felmondja ugyanazokat a penészes hazugságokat, amelyeket a harmadik kétharmada óta monológok formájában, a valóságtól elszigetelt zárt terekben ismételget. Tudom, hogy az minden demokratikus világok legjobbika, ahol a sajtópiac letarolása és az állampárti médiaszörnyeteg létrehozása után még mindig vannak rendeltetésszerűen működő sajtóorgánumok, amelyeknek újságíróit nem viszi el a fekete autó és nem vetik börtönbe sem őket. Tudom, hogy egy szavunk sem lehet az orbáni jogállamisággal kapcsolatban, hiszen még utcára lehet vonulni, lehet tüntetni a Legfőbb Ügyészség épülete előtt, a Parlament előtt, félpályás útlezárásokat lehet tartani és még senkit nem akasztottak fel nyilvánosan azért, mert nyíltan vállalta, hogy megveti Orbánt és a rendszerét. Sőt, még egyetlen parlamenti képviselőt sem szenvedett el 8 napon túl gyógyuló sérüléseket a NER verőlegényei jóvoltából.

Csakhogy ez az egyszerűagyúakra kalibrált, nemzeti kiskorúsítási narratíva, a demokráciának ez a pejoratív mértékegység-rendszere a még szét nem vert 21. századi Európában minimum kínos és vállalhatatlan. És akkor is az lenne, ha a Sargentini-jelentés elfogadása óta (2018. szeptember 12.) a kétharmados önkény nem valósított volna meg egy rakás banánköztársaságokat idéző disznóságot, amelyek értelemszerűen benne sem lehettek abban a néhány ponton támadható, ám összességében igen súlyos megállapításokat tartalmazó jelentésben. Vagyis azóta nem javult, de legalább romlott a helyzet. Felsorolni is nehéz, de azért a megélhetésileg értetlenkedők kedvéért néhány példát felsorolnék. Akkor is, ha az erkölcsileg gerincferdült NER-szócsövek szerint ezekkel sincs semmi probléma, hiszen akit kétharmaddal megválasztottak, az bármit is megtehet.

Egyik napról a másikra, senkivel nem egyeztetve kinyírták a lakástakarék-pénztárakat, mert a propagandaminiszter lakáslottó bizniszének kellett a hely.

Október közepétől életbe léptették az alkotmányos aggályok egész sorát felvető, hajléktalanságot büntető fércmunkát.

Bűncselekmény hiányában Polt Péter elsikálta a miniszterelnök vejéhez köthető Elios-ügyet.

Elfogadták a fideszes igazságügyminisztérium alá rendelt közigazgatási bíróságokról szóló törvényt, amellyel az a legnagyobb baj – hiába mutogat Lomnici bezzeg másokra -, hogy az egyébként is pártkatonákkal feltöltött, valamikor független állami intézmények mellett egy újabb, állampárti kézivezérléssel működtető grémium segítségével védik a fideszes elvtársakat a polgárokkal szemben.

A túlóratörvény botrányos elfogadása előtt, a saját törvényeik nyílt eltaposása árán még a biztonság kedvéért az országba csempészték és villámgyorsan menedékjogot kínáltak a hazájában elítélt, köztörvényes Orbán-haver Gruevszkinek is.

Hogy közben a fideszes Állami Számvevőszék hogyan szórakozik az ellenzéki pártokkal (Orbán potenciális politikai ellenfelei), és miként lehetetleníti el a működésüket, hogy miként kényszerítettek egy egyetemet arra, hogy képzéseit áthelyezze egy élhető európai városba, azt már nem is mondom. Ahhoz képest, hogy Magyarország legfőbb ügyészének két napja papírja van arról, hogy immár az ellenzéki képviselőkkel (Orbán potenciális politikai ellenfelei) szembeni nyílt agressziót is legitimálja, valóban semmiség.

Lomnicival ellentétben ezért én nem látok semmi értetlenkedésre okot adó tényállást abban, hogy lánctalpas – a korábban belengetett mindennemű elégtételekre tökéletesen rímelő – menetelésük okán Orbánék újra Európa szégyenpadjára kerültek. Mert oda kerültek. Akkor is, ha mint korábban oly sokszor, most sem vállalják bátran és férfiasan a megmérettetést. Nem Magyarországról, nem a magyar emberekről van szó, akiket senki nem támadott meg, hanem kizárólag a magyar kormányról. Értetlenkedésre legfeljebb egy dolog adhat okot: a Fideszt is a soraiban tudó Európai Néppárt nem támogatta a vita megtartását.

Ha van valaki, aki színjátékot játszik ebben a kérdésben, az Orbánék pártcsaládja, élén a Weber nevű csúcsjelölttel. A hosszú évek óta tartó, véget nem érő maszatolás Orbán egyre kevésbé titkolt, egyre harsányabb Európa- és demokrácia-ellenessége körül. Pedig a helyzet már tavaly szeptemberben is drámai volt, most meg januárt írunk. A legviccesebb az lesz, amikor az EP-választások kimenetelének függvényében így vagy úgy, de a felcsúti üstökös őket is hátba szúrja. Akkor lesz majd igazán nagy az értetlenkedés. Kár, hogy az egész kontinens – benne Magyarországgal – megszívja egy szélsőséges, populista kisember kóros küldetéstudatának (a lopott pénz semmit nem ér teljhatalom nélkül) kiteljesedését. Ha szétnyeri magát, akkor azért, ha nem, akkor meg azért.

Nem Orbánra vonatkozott egy Lomnici-féle másik neves szakértő magvas megállapítása, de senkire nem érvényes annyira, mint Orbánra: szélsőjobboldali nem lesz békés demokrata. Sőt. Demokrata sem lesz már többé soha a büdös életben.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.