NEHAZUGGY

Nemzeti konszenzus, az

Molnár Bálint | 2019. Január 23, Szerda | 18:04

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,642,337 forint, még hiányzik 357,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Azt írja a milliárdos fideszes médiaszörnyszülött egyik első vonalbeli emésztőgödrének címlapot érő publicisztikájában a mai kormány-ajnározással megbízott költő:

Nem kevesen, összesen egymillió-háromszáznyolcvankétezren (1.382.000 – szerk.) küldték vissza a családok védelméről szóló konzultáció kérdőíveit. Ez volt a harmadik legnagyobb részvétel mellett zajló felmérés. Úgy tűnik, hogy az embereket igenis érdeklik azok a lépések, amelyekkel a kormány tovább javíthatja a családok életkörülményeit. Ennél csattanósabb válasz nem is kell az ellenzéknek ahhoz, hogy ha halkan is, de maguknak beismerjék: ismét lyukra futottak.

Miután tegnap este Novák Katalin úrhölgy és családügyi princípium bevágtatott az Echo TV-be kifejteni a családokról szóló nemzeti konzultáció kiértékelésének legfontosabb tanulságát – hogy tudniillik nemzeti konszenzus van a családok védelmét szolgáló és a családokat segítő lépések tekintetében -, nem nehéz kitalálni, hogy a sokszínűen változatos állampárti propaganda a kormány családbarátságával lesz teli az elkövetkező napokban.

Amikor is a nemzet 90 éves ellenségének változatlan köpködése mellett, azt bizonygatják minden irányból a molylepke szellemi képességei szintjén vegetáló többségnek: nem volt hiábavaló újabb milliárdokat kiszórni a haveroknak azért, hogy úgy tűnjön mintha itt demokrácia lenne, és az önkényeskedő bűnbandát komolyan érdekelné, mit gondol a plebsz.

Novák: A magas részvételi arány (…) mit üzen? Azt, hogy érdekli a családokat támogató intézkedések sora a magyar embereket. Hogy a családok védelmét, a családok segítését egy kiemelten fontos kérdésnek tartják, hogy vették a fáradságot, hogy ezt a 11 kérdést elolvassák és megválaszolják és még vissza is küldjék a kérdőíveket. Hiszen 92%-ban postai úton küldték ezeket vissza nekünk, úgyhogy ez tényleg egy időigényes dolog, és erre időt szántak. Tehát fontosnak tartják, megerősített bennünket abban ez a magas részvételi arány, hogy a családokat középpontba helyező kormányzást kell folytatnunk az elkövetkezendő időszakban is. Ami a válaszok tartalmát illeti, ott (…) látjuk azt, hogy mindegyik kérdés mögött egy nemzeti konszenzus van, mindegyik kérdés olyan magas támogatottságot kapott a válaszadók részéről, amelynek nyomán mondhatjuk azt, hogy nagyjából 1,3 millió – 1,4 millió ember (…) megerősítette az egyes kérdések pozitív voltát, illetve megerősítően válaszolt nekünk ezekre a kérdésekre.

Mielőtt ebben a szignifikánsnak hazudott nemzeti konszenzusban kicsit jobban elmélyülnénk, álljon itt a megdönthetetlen indoklás arra – visszatérek a publicista úr érveléséhez -, hogy az 1.38200 az miért kétharmad már megint, és miért kellene fülünket-farkunkat behúzva, megszégyenülten elvonulni egy sarokba sirdogálni:

Múlt év végén a parlamentben is szó volt a konzultációról, amelyet a DK-s Gréczy Zsolt „nemzeti inzultációnak” nevezett. A roppant szimpatikus képviselőnek az emberek megkérdezéséről egyenesen a hitleri gyakorlat jutott az eszébe. Szerinte ugyanis a kormány kiüresítette a népszavazás intézményét. Hogy a népszavazás intézménye üresedett-e ki vagy Gréczy Zsolt feje, azt döntse el mindenki saját maga. Annyit azonban érdemes megjegyezni, hogy a DK-ra nagyjából 300 ezer ember szavazott 2018-ban. Ha annyian tették volna, mint amennyien kitöltötték a kérdőíveket, akkor egy kicsit büszkébben dőlhetnének hátra a parlamenti székeikben. Vélhetően azért beszélnek egyes ellenzékiek ekkora otrombaságokat a családi konzultációról, mert a kormány családpolitikáján nehéz fogást találni.

Most eltekintek attól, hogy a megélhetésileg dilettáns, de legalább önérzetes politikusokkal ellentétben a hozzáértők, a szakma elég régóta figyelmeztet arra, hogy a fideszes családpolitika, fideszes családtámogatási rendszer a jól hangzó, nagyvonalúan szétszórt közpénzmilliárdok ellenére miként szakítja ketté a magyar társadalmat: az alapvetően jobb helyzetben élők rengeteg pénzt kapnak az államtól, míg a szegényebb családok még inkább leszakadnak, ez pedig egyre drámaibb módon szakítja szét a társadalmat, amelyben már a jobb módú emberek sem fogják jól érezni magukat.

Nyilván a propagandista elvtársaknak nem az a dolga, hogy fogást találjanak a kormány – minden máshoz hasonlóan tökéletes – családpolpolitikáján, de ez a leplezetlen telibeszarása a valóságnak, az elemi matematikának és a jóérzésnek, akkor is szénné pirítja a pofámon a bőrt. Nem elsősorban azért, mert Orbán Puritán Viktor áldásos ~~harácsolása~~ kormányzása, a nemzetközi nagytőke álszent köpködése ellenére sem vette le Magyarországot arról a szégyenteljes világtérképről, amelyen azt látjuk, hogy a szegények még szegényebbek, a gazdagok még gazdagabbak lettek. Még csak azért sem, mert igencsak úgy néz ki, hogy ezt a rengeteg jótéteményt (vagyis az orbáni családmodellbe beleillők kiemelt támogatását) leginkább a többség túlóráival óhajtják megfinanszírozni. Hanem azért, mert a magyar társadalom további szétszakítása mögé kibaszott nemzeti konszenzust hazudnak. Novák Katalintól az éppen aznapra beosztott felszopó szakmunkással bezárólag ezt visítják kórusban.

Tehát. Az 1,3 millió (felőlem legyen 1,4) valóban nem kevés. Ha a 13-hoz vagy a 79-hez viszonyítjuk, egyenesen rengeteg. Sőt, az 1,3 millió (pláne az 1,4) még a 300 ezernél is nagyságrendekkel több, pláne ha az állampárt cinikus képére alakított választási rendszer koordinátarendszerébe helyezzük. Csakhogy.

Nem érzik egy kicsit legalább kínosnak Gyurcsányék szavazótáborának (ennyi erővel miért nem a világ jegesmedve populációjának?) méretéhez viszonyítani a konzultáló hívek csoportját, és felhatalmazásról és megerősítésről lihegni? Valóban akkora nagy sikertörténet ez?

Tényleg levezethető a kétségbevonhatatlan kétharmados többség legitimációja abból, hogy a magyar ivarérett lakosság kevesebb mint 18%-a vette a fáradságot, hogy visszaküldje Katikának az egyféleképpen megválaszolható kérdéseket tartalmazó, manipulált kamukérdőíveket?

Az, hogy a fennmaradó több mint 6,5 millió=82% (ez már bármilyen koordinátarendszerben sima kétharmad) nagy ívben szart a szemfényvesztő monológra, egyszerűen smafu?

Az, hogy 7.933.815 emberből (vegyük alapul Választási Ilonka néni áprilisi adatait) 1.382.000 válaszolt a már előre megválaszolt és szájbarágott kérdésekre, azt jelenti, hogy a magyar emberek nemzeti konszenzussal állnak ki amellett, hogy a tehetősek tovább zsírosodjanak, a szegények meg tovább süllyedjenek a nyomorba? (Ők amúgy sem szavaznak, megrohadhatnak egész nyugodtan.)

Hol lesz a vége, meddig lehet lejjebb adni és közben arról óbégatni, hogy szignifikáns az érdeklődés a néphülyítés iránt, és ti vagytok a többség azzal a vékonyka 1,4 millióval? Az semmire nem válasz, hogy Gyurcsányra hányan szavaztak, vagy hogy szombaton hányan mentek ki az utcára tünteni, mert az állampárt szerint mindenkit Soros mozgat, akinek nem tetszik a rendszer.

Szóval onnan indultunk, hogy az érvénytelen és eredménytelen migrációs kamunépszavazás 3,3 milliós részvétele abszolút felhatalmazásként volt értelmezhető, 4,7 millió akkor is bekaphatta. Aztán kiderült, hogy a 2,8 millió fideszes szavazat (szemben körülbelül ugyanannyi nem Fideszre leadott szavazattal, nem beszélve a senkire nem szavazókról) elsöprő kétharmados bármire felhatalmazást tojt a parlamentbe.

Most 1,4 millió érdeklődőnél tartunk, de ennyi is elég ahhoz, hogy már ne csak megerősítésről és felhatalmazásról beszéljenek, de egyenesen nemzeti konszenzust hazudjanak egy semmiféle kötelező érvénnyel nem bíró, előre értelmezett cselekvéseket utólag legitimálni hivatott mutatvány mögé. Azt szeretném tudni, hogy hol a vége. A huszonhárom darab elég lesz legközelebb? A csattanós úristenit neki.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!