Lopnak. Nem kicsit, sokat, de én most nem erről fogok írni.
Egy államférfi felelősségéről fogok írni, aki egy ország miniszterelnöke, vagy legalábbis ezt a címet viseli. Azonban ehelyett nemhogy éket ver, de egyenesen lövészárkot ás(at) a nemzet két része közé, mert kizárólag ezzel tudja biztosítani hatalmát.
Agyakat mos, manipulál, képtelen ellenségképeket kreál ő és hátországa: a kormány, és a tagjait biztosító párt, meg persze a számtalan „független” és „tehetséges” szakértő. Nem éri fel ésszel, hogy nem ez a feladata. Egy miniszterelnök, akkor is 10 millió ember miniszterelnöke, ha ebből uszkve 5 utálja. Még mielőtt: a maradék 5 egy része nyilván nem elkötelezett fideszes, csak az általuk hazudott – és persze rosszul értelmezett (értsd: irányított lopás és a társadalom butítása) – stabilitásra van szüksége. Orbán talán maga is elhiszi, hogy „ellenszélben” dolgozik, ebben az esetben ezért klinikai eset. Ha hazudik erről, akkor pedig azért.
Szerintem nem az mozdítja előre az országot, ha a népesség nagyrésze acsarkodik egymásra. Ezt csak valami egészen kifacsart logika diktálhatja. Történelmi felelősség egy államférfi részéről ennyire belátás nélkül cselekedni, és történelmi lehetőség, amit kihagyunk ezáltal. Kívánom, hogy ne csak én lássam így.
Ne feledkezzünk meg a hatalom kiszolgálóiról sem. A közvetlen körről, akik hatalmat és vagyont szereznek ezáltal. A kicsit távolabbi sameszekről, akiknek „csak” egyik, vagy másik jut. Ők forgatják ugyanis a kerekeket, nem Orbán tekeri egyedül. Nekik fontosabb saját személyes jólétük, mint az ország gyarapodása, pedig számtalan közülük miniszter és államtitkár, köztiszteletben álló személy. Ők papolnak elvekről, keresztényi értékekről, holott szeretet, megbocsájtás és hasonlók helyett csak a kapzsiságot, irigységet, hivalkodást ismerik.
Becsapják és közben meglopják a saját szavazóikat is. Statisztikákat hamisítnak, befogják a hőzöngők száját, a félelem légkörét terjesztik. Felcímkézik az ellenzéki tábort bárminek, ami éppen a javukat szolgálja rövid távon, és a szavazóik is ennek megfelelően viselkednek. Elég egyetlen rossz szó, jön a libsibolsi migránssimogató sorosbérenc és onnantól már nem ember vagy, csak egy tárgy, egy elvont fogalom a világnak abból a részéből, ami őket nem érdekli, vagy félnek tőle.
Érvek általában nincsenek, ha vannak is, a tieid semmit sem érnek vele szemben, légy bármilyen tényszerű is. Más szemében a szálkát nyomban észreveszik, és örömmel ugrálják körbe, de az, ahogy messiásuk váltogatja köpönyegét nem számít cseppet sem. Ha szélkakas lenne olyan gyorsan forogna, hogy meghatjhatna egy generátort.
Közben azt hiszi magáról, hogy tehetséges, világformáló politikus. Nem veszi észre, hogy idehaza Gyurcsány után légüres térbe került, ami a jól felépített karaktert illeti. Egy televíziós vitában valószínűleg egy tájékozott járókelővel szemben is elvérezne. Abba sem gondol bele, hogy mi történne, ha csupa Orbán ülne az uniós vezetői pozícióban: egy pillanat alatt egyedül maradnánk. A nemzetközi porondon egyszerűen visszaél helyzetével, élvezi is talán, miközben jó eséllyel mentálisan orvosi felügyeletet igényel. Ehelyett egy országot vezet a szakadékba.
Hogy geci-e? Kit érdekel? Nem büntetőjogi kategória. Az, hogy országunkat kiszolgáltatja Putyinnak és kiárusítja közös értékeinket saját érdekkörének, az már igen. Befolyással való visszaélés, talán így hívják. Ami súlyosabb, hogy közvetve rengeteg ember elszegényedéséért és korai haláláért felelős az egészségügy elsorvasztása miatt. A sajátjait mindez nem érdekli: sajnos egyre inkább úgy tűnik, a magyar kisszerű és soha nem tanul. Maga rázza addig a pofonfát, amíg az egész erdő rádől.
A balos kormányok neutrális közönye után, ma már a nyílt rosszindulat is vállalható, sőt divat. Kiforgatják a keresztény értékeket és alig emel szót ez ellen valaki az egyházak részéről. Viszketnek a tenyerek, porciózzák a sósavat. Az igaz keresztények.
Intelligens és tájékozott emberek minden mérlegelés nélkül fogadják el és be a különböző kinyilatkoztatásokat, amelyek jelentős része soha-sehol nem nyer bizonyítást. Míg a másik oldalról élből mindenféle érvelést elutasítanak: az nem lehet igaz, hiszen sorosbérenc, libsibolsi mondta. Ezzel azt bizonyítva, hogy mégsem annyira intelligensek. Legalább a kétkedés jogát fenntarthatnák maguknak, csukott szemmel csak az jár, aki lusta maga körbenézni.
A legnagyobb fájdalom azonban, hogy arra ami eddig történt, már nincs elég jó büntetés: a teljes vagyonelkobzás sem megoldás. A lehetőség elment, és még abban sem lehetünk biztosak, hogy egyáltalán bukás lesz a vége a szó szoros értelmében. Inkább majd valamilyen hatalom átmentés, mint a rendszerváltáskor. Majd hirtelen kiderül, hogy soha-senki nem volt fideszes ebben az országban, aztán pár év múlva visszaszivárognak a réseken.
A tanulság, hogy bármi történik, mi fizetünk érte. A fidesznyik is, meg a libsibolsi is. Ők odafent pedig csak tovább dörzsölik a tenyerüket.
Ákos
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.