Április 25,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Szétlopják az országot, ez minket mégsem érdekel

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A kormány szerint a gazdaság továbbra is hasít, ami nem másnak, mint a Fidesz-KDNP hihetetlen gazdaságpolitikájának köszönhető. Az ő meglátásuk szerint az elmúlt években Magyarország egy sokkal jobb hely lett, a bérek emelkedtek, az ország biztonságosabb lett és jobb nyugdíjasnak is lenni. Ezt hirdetik az összes kormánylapban, propaganda csatornákon és rádiókban egyaránt. A statisztikákat úgy kozmetikázzák, hogy azok a kormány sikerét támasszák alá, még akkor is, ha egyértelmű, hogy ez hazugság. Valós fejlődésről és valós jólétről ugyanis nem beszélhetünk, mint ahogy gazdasági sikerről és a szegénység megszűnéséről sem. Nem más ez sem, mint az állami propaganda újabb hazugsága, amelynek feladata a valóság elfedése. Lássuk most egy pár grafikonon, hogy mi is a valóság, kezdve az uniós minimálbérekkel:

Forrás: Reinisfischer

Magyarországot – a már megszokottak szerint – a lista alján kell keresni, ugyanis továbbra is az unió egyik legalacsonyabb átlagbérét idehaza lehet megkeresni. A tavalyi évhez képest 7.64%-ot emelkedett az átlagbér, amely régiós szinten átlagon aluli, elég csak megnézni a Csehországban tapasztalt 15.24%-os, vagy a szomszéd Romániában tapasztalt 21.46%-os emelkedést. Arról nem is beszélve, hogy Románia mögött Magyarországon kell a legtöbbet adózni, ebből a nevetségesen alacsony fizetésből. Amikor tehát azt olvassuk, hogy a magyar dolgozónak egyre jobb sorsa van, azt ne felejtsük el, hogy szinte bármely más, akár szomszédos országhoz viszonyítva is rosszabbul élünk. Az unióban a valóságban mindössze két ellenfelünk van, Románia és Bulgária, azonban előbbi ország már szinte minden mutatóban elhagyott bennünk, így marad a harc az utolsó helyért Bulgáriával. Erre kéne olyannyira büszkének lenni? Na de lássuk az uniós átlagfizetéseket, hogy ne csak a minimálbér viszonylatában lássuk miféle gazdasági csoda van itt:

Forrás:reinifischer

Óriási meglepetésre Magyarország ismét a lista legvégén található, ahol ádáz küzdelmet folytat Romániával és Bulgáriával, az Unió legszegényebbje pozícióért. A régió szinte minden országa jócskán lehagyta Magyarországot és ezen dolgozik a jelenleg még épp mögöttünk kullogó két ország is. Ha megnézzük a tavalyi évhez viszonyított béremelkedéseket, akkor jól látszik, hogy Bulgária és Románia is hamarosan lekörözi Magyarországot. Na de nézzük meg azt is, hogy a 2010-es kormányváltás óta micsoda gazdasági csoda történt Európa legbiztonságosabb országában:

Forrás: Eurofound

Mint az az ábrán is jól látszik Romániában és Bulgáriában is jóval nagyobb mértékben emelkedett a minimálbér, mint Magyarországon. Hogy akkor mégis mire véljük a kormány sikerpropagandáját? Az kérem szépen egy ordas nagy hazugság, semmi más. Megpróbálják elhitetni a magyarokkal, hogy Orbán kormányzása óta sokkal jobb Magyarországon élni, miközben az igazság az, hogy két országot kivéve mindenki lekörözött bennünket és ez a két ország sem lesz már mögöttünk sokáig, ha a dolgok így haladnak tovább. Évekkel ezelőtt még sokan lenézték a szlovákokat, mára viszont már csak kullogunk mögöttük. De igaz ez Horvátországra, Lengyelországra és Csehországra is, nem beszélve a tőlünk nyugatra eső országokról.

Noha az MNB úgy kalkulál, hogy 2030-ra a magyar gazdaság megközelítheti az osztrákot, azonban ez akkora hazugság, mint az, hogy Matolcsy György nem lopott közpénzt. Magyarországot és Ausztriát nem csak egy határvonal, hanem jóval több mint 10 év fejlődés választja el egymástól. A kamu előrejelzésekkel szemben a valóság az, hogy évről évre egyre inkább távolodunk az osztrákoktól és ez a helyzet nem is fog javulni egy olyan kormány vezetésével, amely közpénz milliárdokat lop. Aki egy álomvilágban akar élni, az nyugodtan olvassa az Origo, a Magyar Idők vagy épp a 888, a valósággal köszönőviszonyban sem lévő baromságait, azonban ha a valóságra kíváncsi, akkor nyissa ki a szemét.

A fél világ elhagyott bennünket, miközben az egyetlen lista, ahol világviszonylatban is igen előkelő helyen szerepelünk, az a korrupciós. Ezer milliárdokat loptak el az államkasszából úgy, hogy ehhez mi mindannyian asszisztáltunk. Elfogadtuk, hogy a magánnyugdíj pénzeket zsebre tették és elfogadtuk azt is, hogy az uniós támogatások igen nagy részét – mely az ország helyzetének javítása érdekében érkezik – szétosztják családon belül. Miközben egy ország szegényedik el, addig egy felcsúti gázszerelő percenként többet keres mint egy átlag nyugdíjas 3 hónap alatt. Elszakadtunk a normalitások talajától, miközben egy teljes ország süllyedt a nyomor mély mocsarába.

Ma már az országból szinte bármelyik irányba elindulhatunk és jobb körülményeket fogunk találni mint idehaza. A teljes régió lekörözött bennünket, miközben mi egy helyben kapálózunk. Mi kel ahhoz, hogy ezt végre észrevegyük és felemeljük a hangunkat ellene? A vidéki, vagy épp városi hívők miért nem hisznek inkább a saját szemüknek, esetleg unokáik külföldi beszámolóinak, mint a kormány propagandagépezetének? Ideje lenne szembesülni a valósággal, azzal, hogy Európa régen elhagyott bennünket, ezért pedig nem más, mint a magyar kormány a felelős. Ideje lenne már, hogy elszámoltassuk azokat, akik a nép szolgálatára felesküdve szétlopták az országot.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.