Vannak kínos dolgok és vannak vérciki ügyek. Kínos például az, ha egy ország vezető politikusának nevezett illető képtelen normálisan kinézni, még a milliós öltönyben is úgy fest, mint aki a gatyában aludt és a ballagási öltönyébe szorult bele. Az kínos. Kínos, mert testalkattól függetlenül egy jó szabó képes elfedni a hibákat és kiemelni az előnyösebb tulajdonságokat.
Vérciki akkor lesz egy történet, amikor egy közel hatvan éves meglett pasit egy hasonló korú meglett pasi véd meg egy 18 éves lánytól. Fokozni is lehet a dolgot, amennyiben a közpénzből pártpropagandára használt egyik portál zsenge korú újságírónője védi meg a két ivarérett, nagypapa korú, túlfizetett és minden jogi következménytől védett pasast ugyanettől a gimnazista lánytól. Márpedig itt tartunk. Egy ifjú újságírónő teszi fel a mindenkit feszegető kérdést: hogy lehet az, hogy a hülye libsik felháborodnak, amiért Bayer Zsolt beszólt a tüntetésen beszédet mondó gimnazistának, aki csúnya szavakat használt és közben ugyanezek a libsik az O1G-ben semmi felháborítót nem találnak.
Semmi extra nem történt, csak a szokásos. A kormánypárt és annak propagandistái fordítva ülnek a lovon és még csak véletlenül sem néznek jó irányba. Az a helyzet, hogy a tüntetésen felszólaló lány egy állampolgár. Ráadásul egy gyereklány. Ő önmagát képviseli. Lehet azon civódni, hogy szükséges volt-e azokat a szavakat használni, amiket használt. Az rendben van. Az azonban nincs rendben, ha egy egész pártmédia ugrik rá, majd a rendkívül tehetséges firkászok máris ott tartanak, ahol kilencedik éve toporog ez a nyomorult ország. Bebebeee! Aki mondja másra, az mondja magára!
Tündérbogaracska ott a verőfényes placcon! Az a gyerek mondhat bármit, joga van hozzá. Sőt, az ország szinte bármelyik polgára mondhat, amit csak akar. Azon el lehet nyammogni, hogy miért ilyen a közbeszéd, de azon nem, hogy bárkinek – majdnem bárkinek – jogában áll nem szeretni, utálni, véleményezni azt, amit és akit csak jónak lát. Kivételek is vannak persze. Az egyik kivétel például maga Orbán Viktor. Ő ugyanis az ország elsőszámú szolgálója, aki azét kapja a fizetését és arra esküdött fel, hogy kivétel nélkül minden egyes polgár érdekében fog dolgozni. Na, ő nem válogathat, hogy kit szeret és kit nem. A véleményét is csak önmagának mondhatja el, szigorúan a kulcsra zárt klozetajtón belül és azt is csak a saját lakásában. Mert amikor ő onnan kiteszi a lábát, mindenkit képvisel. Akkor is, ha én például nem akarom és akkor is, ha mások sem akarják. Ameddig Orbán Viktor ennek az országnak a miniszterelnöke (remélem, már nem sokáig), addig az a gyerek, én, a szomszédom, bárki véleményezheti őt akár emberi, akár politikusi mivoltában. Ő azonban senkit nem véleményezhet. Senkit. Ez van. A szakmájához tartozik.
És nagyjából ugyanez vonatkozik a többi politikusra is, már akik nálunk ilyen fedőnéven futnak. Ez persze a megvédeni kívánt udvari daloncra nem vonatkozik, bár amennyiben a közpénz és az ő fizetésének viszonylatát vizsgáljuk, akár rá is vonatkozhatna. Legalább erkölcsileg. Már ha tudná, mi az az erkölcs. De nem tudja, mert egy büdös tahó. Szeretném megnyugtatni az önkéntes védőnőt, hogy nem a kereszteslovag úr által használt kifejezésekkel van a baj (az ízlés kérdése), hanem azzal, hogy a közpénzből eltartott, pártérdekeket szolgáló propagandaportál alkalmazottja a kedves családtagjait minősítheti ilyen stílusban, de egy tetszőleges polgárt, aki nem politikus, a büdös életben soha nem.
Mondom még érthetőbben: tetszőleges polgárnak joga van oda állni Orbán Viktor elé (lehetősége persze nincsen, mert testőrhad védi a bátor vezért a saját országának polgáraitól) és számon kérni rajta ezernyi dolgot. Akár még azt is, hogy miért égeti az országot a trottyos gatyáival. És erre Orbán Viktor egy dolgot tehet: tisztelettel meghallgatja a polgárt és nyel egy rohadtul nagyot legfeljebb, de ő nem kéri, mert nem kérheti számon tetszőleges polgáron, hogy azon milyen gatya van.
Ha azonban Orbán Viktor a hülyénél hülyébb, tetszőleges polgár adójából fizetett verőlegényeit küldi maga helyett amikor valami nem túl kedves jelzőt aggatnak rá, akkor a verőlegény ne csodálkozzon azon, ha tetszőleges polgár elküldi őt oda, ahová nem vágyik. Tetszik érteni?
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.