Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


Kevés elvárni, követelni, sóhajtozni, vádaskodni

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Akkor folytassuk ott, ahol tegnap abbahagytuk. Az már látható, hogy fortyog az indulat ott, ahol eddig is fortyogott. Keressük a válaszokat a kérdéseinkre – nagyon helyesen -, igyekszünk megoldásokat találni. Szintén nagyon helyesen. Ugyanis a mi kínunkat vagy mi oldjuk meg, vagy senki nem oldja meg. Vitaindítónak kicsípek két hozzászólást, pontosabban két visszatérő témát a tegnapi cikkem reakciói közül és igyekszem körbejárni a két felvetést. Ahogy mindig, most is csak a magam véleményét tudom elmondani és távolról sem biztos, hogy igazam van mindenben vagy bármiben. De beszélni akkor is kell róla.

Az első dilemmát mindjárt két ellentétes oldalon álló honfitársunk tálalásában hozom:

Ameddig az ellenzéki felhozatal olyan, amilyen…
Se egy értelmes ember, se program, így nehéz lesz nektek kedves OV utálók!

A másik:

Teljesen világos. De: Ha elzavarnànk ezeket a mocsadék tolvaj geciket, mégis ki a faszom kormányozna?! Az a néhány szerencsétlen liberális barom? Netán az úgynevezett baloldal? Ne adj Isten, a hiteltelen ribanc Jobbik? Ki?! Alig várom a Mi Hazánk megerősödését. Egyedül rájuk bíznám szívesen a kormányzást. (Koalícióban az Erő és Elszántsággal.)

Gondolom, nem szükséges magyaráznom, hogy melyik komment honnan érkezett. A két vélemény között ott a sok-sok honfitársunk hasonló véleménye. Még csak szélsőségesnek sem kell lenni hozzá. Valóban, ki vezetné az országot? Mi lenne velünk Orbán Viktor nélkül? Nekem is van kérdésem: MOST ki vezeti az országot? Azon kívül, hogy senki. Ez most nem egy ország, hanem egy fejőstehén üzemmódban működő gazdasági vállalkozás. Amikor vezetnek egy országot, azt is emberek szokták csinálni. A párt önmagában nem egy értelemmel és tudással felruházott entitás a szó eredeti értelmében, csupán egy gyűjtőfogalom. Emberek csoportja. A miniszterelnök, a köztársasági elnök, miniszterek, államtitkárok, különféle közhivatalnokok, emberek. Egyesével. Alkotmányjogi akadálya nincs egy szakértői kormány felállításának.

Szavazni nyilván pártokra szavazunk a jelenlegi rendszerben, de a parlamentbe jutott pártok gond nélkül felállíthatnak egy szakértői kormányt közös megegyezéssel. Ez történt Gyurcsány Ferenc lemondása után is. A Fidesz által azóta annyiszor bemocskolt Bajnai-kormány szakértői kormány volt. A pártmédiában azóta is szisztematikusan  „bukott”-nak nevezett Bajnai Gordon (aki nem bukott meg, egy évre vállalta a kormány vezetését és azt becsülettel meg is csinálta) nem volt tagja egyetlen pártnak sem, ahogy Oszkó Péter sem. Szakemberek voltak. Az utólagos rágalomhadjárat mögé nézve úgy vélem, működött a szakértői kormány. Miért is ne működhetne ismét? Nincs rá ok. Működhetne. Csak a megfelelő embereket kell megtalálni hozzá. Becsületes, hozzáértő, áldozatkész, bátor embereket. Merem állítani, hogy vannak ilyenek ebben az országban.

A másik visszatérő felvetés, amiről beszélni fogok: nincs ellenzéki média.

Ez tévedés. Van ellenzéki média. Ellenzéki, pontosabban független újságírás az, amit a hozzászólók hiányolnak. Annak is az oknyomozó, tényfeltáró ága hiánycikk. Ez sajnos igaz. De vajon mik az okai? A még működő portálok többsége nem valódi hírportál. Egy részük igyekszik függetlennek tűnni, miközben a fontos lélektani pillanatokban ügyesen leleplezik önmagukat egy jól elhelyezett, a formálódó ellenállást értelmezhető ok nélkül ekéző, vagy a kormánnyal szembeni állásfoglalást eleve értelmetlen és reménytelen vállalkozásnak beállító cikkel. A maradék független nem igazán nevezhető sem oknyomozó, sem tényfeltáró újságnak. Az egyik szinte kizárólag a kommentekre hajt, a másik a bulvár közé kever néha politikát. Ennek oka van. Három oka: pénz, pénz és pénz.

El lehet várni, hogy legyen tényfeltáró újságírás, de akkor tessék rászakítani az Átlátszóra és a Direkt36-ra az ajtót, hogy hol lehet támogatni őket. Tessék rászánni havonta azt a szemmel is látható összeget, ami lehetővé teszi a munkát, amiből még fel tudnak venni tíz, húsz, ötven munkatársat és végezni tudják a feladatukat. És az kevés, ha ugyanaz a háromszáz ember támogatja őket. Majd amikor egymillió ember érzi fontosnak és egymillió ember érti meg, hogy kevés követelni és elvárni, hogy rajta múlik, akkor lesz tényfeltáró újságírás. Addig nem.

Meg kell érteni, hogy rajunk múlik. Mindenkin. Kevés elvárni, követelni, sóhajtozni, vádaskodni. Tenni kell a változásért. És igen, kompromisszumot is kell kötni. Akkor is, ha nem a szívem csücske politikus, vagy szakember kerül a szavazatommal pozícióba és akkor is, ha le kell mondanom egy tábla csokiról, mert kell az ára újságra. Ha nem tetszik, ami most van, akkor nem a kifogásokat kell keresni jó magyar szokások szerint, hanem a megoldást. És ha azt keressük, ha elég sokan keressük, akkor meg is találjuk.