NEHAZUGGY

Megváltoztatta a világot. Rosszabbá tette. A szavak valósággá váltak

Arthur J. Finkelstein találta ki a Soros György ellen irányuló kampányt, legközelebbi munkatársa és üzlettársa először mesél a nyilvánosságnak arról, hogyan lett Soros minden idők egyik legaljasabb politikai kampányának áldozata. A több svájci napilap hétvégi mellékleteként szolgáló Das Magazin nevű lapban szombaton jelent meg az erről szóló irgalmatlanul terjedelmes írás, amelynek magyarított változatát (lényegét) – kommentárok és belemagyarázások nélkül – megpróbálom átadni az alábbiakban. Talán nem haszontalan olvasmány, ha már az állami propagandagyár vért izzad azért, hogy ki- és félremagyarázza, mellékvágányra terelje, letagadja, hiteltelenítse a Hannes Grassegger cikke nyomán készült első magyar nyelvű beszámoló állításait, és a megszólaltatott fideszes kampánytanácsadó beismerő vallomása ellenére maximális fordulatszámon pörgeti tovább a leleplezett hazugságokat.

Ő az Antikrisztus. A világ legveszélyesebb embere. Egy idős, gazdag spekuláns, aki előidézte a brit font 1992-es összeomlását, az 1997-es ázsiai válságot, de a 2008-as pénzügyi világválságot is. Először elpuszította a Szovjetuniót, majd Jugoszláviát, hogy szabad utat biztosítson az afrikaiaknak és az araboknak Európa kiárusításához. Ő finanszírozza a baloldali szélsőségeseket, meg akarja buktatni az Egyesült Államok elnökét, kábítószer-kereskedelemből és pénzügyi bűncselekményekből él. Nem mellesleg ő finanszírozza az eutanáziát, a cenzúrát és a terrorizmust is. Gyerekként még a zsidókat is átadta a náciknak, pedig ő maga is zsidó.

Minderről a Facebookon, a Youtube-on vagy a Twitteren értesülhet az ember, ha a Soros keresőszót beírja. Soros György zsidó, ez stimmel, minden más hazugság. Ezeket a hazugságokat minden idők legaljasabb és leghatékonyabb politikai kampánya során terjesztették el a világban. Alig pár évvel ezelőtt Soros csupán egy milliárdos volt, akinek mélyreható kapitalizmus-kritikáját még a davosi gazdasági világcsúcstalálkozókon is nagyra értékelték. A világ harminc leggazdagabb embere közé tartozott, aki milliárdjai nagy részét az alapítványainak adományozta. A Nyílt Társadalom Alapítványok a világ harmadik legnagyobb jótékonysági alapítványait képezik, közvetlenül a Gates Alapítványok mögött. Soros azt az ideális eszmét akarta megvalósítani, amit az általa nagyrabecsült filozófus, Karl Popper a totalitarizmus ellentéteként fogalmazott meg: a nyílt társadalmat.

Egy New York-i üvegtorony 38. emeleti irodájában Michael Vachon, Soros személyes tanácsadója megrázta a fejét: hogyan történhetett meg az, hogy a főnökéből, a világ egyik köztiszteletben álló filantrópjából a világ egyik leggyűlöltebb embere lett? 2017-ben Vachon elemzésbe kezdett, hogy felmérje, mekkora a baj. A számítógépén egy narancssárga görbe mutatta a probléma mértékét, amellyel igyekezett feltérképezni a Soros névvel kapcsolatos reakciókat: heti több ezer válasz érkezett, közel 100%-a negatív. Ez a grafikon nem volt más, mint a gyűlölet lázgörbéje.

Két ember ismeri a választ Vachon kérdésére. Az egyikük halott, a másikuk 2018 júniusának egyik napos reggelén a berlini Westin Grand Hotel büféjében tartózkodott. Egy maratoni futóra hasonlító magas, szikár alak: George Eli Birnbaum. 1970-ben született Los Angelesben. Nagyapját az apja szeme láttára lőtték le a nácik, ezért a holokauszt elől az Egyesült Államokba menekült. Egészen pontosan Atlantáig, ahol azonban a családot tovább üldözte az antiszemitizmus. George zsidó magániskolájában újra és újra antiszemita szlogenek jelentek meg, az apja minden hétvégén kezébe adta a Jerusalem Post-ot és azt mondta: „előbb a zsidók sorsa miatt aggódj, aztán aggódj a világ többi része iránt”. Birnbaum tehát abban a meggyőződésben nőtt fel, hogy csak egy erős Izrael állam képes megvédeni a zsidókat egy újabb holokauszttól.

George Eli Birnbaum (Fotó: Fox News)

Birnbaum első alkalommal beszélt ezekről a kérdésekről újságírónak. Az a George Birnbaum, aki döntő módon hozzájárult ahhoz, hogy világszerte erősödnek az új jobboldali eszmék és az antiszemitizmus ismét politikai fegyverré válhatott. És ehhez éppen egy zsidót kellett pellengérre állítani: Soros Györgyöt.

Minden 23 évvel ezelőtt kezdődött

a Jichák Rabin, egykori izraeli miniszterelnök elleni merénylettel. 1995. november 4-én Izrael mindenkori legnagyobb reménye a béke megteremtésére szertefoszlott, új választásokat írtak ki. A jelöltek: a szociáldemokrata Simón Peresz, aki a Rabin által elindított békefolyamat konszolidációját tűzte ki célul, illetve a jobboldali újonc, az üzleti tanácsadó Benjámín Netanjáhú, akinek ambícióit sokan nevetségesnek találták. A felmérések szerint 20%-kal volt lemaradva Peresz mögött. Netanjáhú pártja, a Likud azonban hirtelen vészjósló választási üzenetekkel kezdte bombázni a választókat. „Peresz kettéosztja Jeruzsálemet” – hangzott a központi szlogen, ami sok választót elbizonytalanított. A mondat egy egyszerű kijelentés volt, Peresznek semmi ilyen terve nem volt. Ehhez képest a választás napján este 10 órakor az első adatok szoros eredményt mutattak. Netanjáhú telefonon hívta titkos kampányfőnökét, Arthur-t, aki éppen New Yorkban tartózkodott. Finkelstein azonban megnyugtatta: nincs ok aggodalomra, „a szoros választásokat mindig megnyerem”.

Arthur Finkelstein zseni volt

– állítja Birnbaum. Ő egy úgynevezett közvélemény-kutató (pollster), aki Izraelben megteremtett egy jelöltet. Az 1996 májusában Peresz ellen bevetett Netanjáhú teljes egészében az ő találmánya volt. „Mindenről, amit Bibi a választási kampány során tett, arról Arthur döntött” – állítják Netenjáhú életrajzírói, Ben Kaspit és Ilan Kfir.

Arthur J. Finkelstein (Forrás: Wikipedia)

Finkelstein diszkrét személy volt. Az interneten mindössze két beszédet találunk tőle. Senki nem kaphatta meg őt teljesen, még az ügyfelei sem. Belépett, tanácsot adott és eltűnt. Soha nem volt jelen a választás napján. Helyben mindenhol az emberei dolgoztak, Arthur gyerekei, ahogy magukat nevezték. Ezért a Finkelsteinről szóló információkat több helyről kell összegyűjteni, utalásokat találunk az izraeli és a magyar sajtóban, különböző dokumentumokban is említést tesznek róla; a hiányosságokat a több tucat bennfentessel folytatott beszélgetések és maga George Birnbaum egészíti ki.

Finkelstein a közös szál a republikánusok közelmúltbeli történetében, Ayn Rand-tól Richard Nixonon át Trumpig. A főiskolán találkozott Randdal, a liberális mozgalom anyjával. Később segített a legendás Barry Goldwaternek, aki az 1960-as évek közepén jobbról újra feltalálta a republikánusokat. Finkelstein túlélte a Watergate-botrányt, részt vett Ronald Reagan választási győzelmében 1980-ban, dolgozott idősebb George Bushnak és egy Donald Trump nevű vállalkozónak is.

Ez utóbbinak politikai karriert jósolt. Trump kampánycsapatát Arthur gyerekei is befolyásolták: Larry Weitzner, Tony Fabrizio és régi barátja, Roger Stone. Richard Grenell, az USA berlini és David B. Cornstein, az Egyesült Államok jelenlegi budapesti nagykövete is kapcsolatban állt Finkelsteinnel. Finkelstein és a modern republikánus kommunikáció közötti kapcsolatot azzal a sötét, mélyen reakciós szlogennel lehet összefoglalni, ami már Reagan kampányát is meghatározta: Tegyük újra naggyá Amerikát. (Let’s make America great again.)

Az üzemanyag a félelem

Finkelstein egy képletet követett, majd ezt folyamatosan továbbfejlesztette: a negatív kampányt. Ez a kampánytechnika arról szól, hogy az ellenfeled kampányát támadd ahelyett, hogy a saját programodat népszerűsítenéd. Finkelstein kiindulópontja: minden választás a szavazás napja előtt eldől. A legtöbb ember kezdettől fogva tudja, kire vagy ki ellen akar szavazni, ezért hihetetlenül nehéz az ellenkezőjéről meggyőzni. Egyszerűen fogalmazva: sokkal könnyebb demotiválni az embereket, mint motiválni őket. Ezt ma a szavazók elnyomásának (voter suppression) nevezzük. Bras Parscale, Trump digitális kampányának vezetője ezt a 2016-os választási kampány egyik legfontosabb eszközének nevezte. Ez a módszer valójában a modern jobboldali populizmus használati utasítása.

Finkelstein – aki eredetileg a pénzügyi szektorban dolgozott programozóként – olyan népességadatokat rögzített, mint például az életkor, a lakóhely, a preferált jelölt, a politikai beállítottság, vagy a templomba járás gyakorisága. A tehetsége ebben rejlett: a minták felismerésében. Például melyek azok a „központi témák”, amelyek a legtöbb embert érdeklik? Melyek fájnak a legjobban a többségnek? Hamar rájött, hogy ezek nagyjából mindig ugyanazok: „kábítószerek, bűncselekmények, bőrszín.” Finkelstein célja az volt, hogy maximálisan polarizálja a választókat, hogy egymás ellen uszítsa őket. Az üzemanyag: a félelem. „Úgy kell tenni, mintha a veszély balról érkezne” – tanácsolta Nixonnak. Meg kell határozni azokat a kérdéseket, amelyektől a lakosság fél.

A támadás kötelező. Azokat, akik nem csapnak oda először, általában megverik. Finkelstein megszemélyesítette a támadandó felet. Minden kampányban olyan ellenségre van szükség, akit le kell győzni. A negatív kampányt egy olyan további szintre fejlesztette, amit elutasító szavazásnak (rejectionist voting) nevezett el. Az alapvetés az, hogy nem a saját jelöltünk pozitív tulajdonságairól beszélünk, hanem minden rosszat az ellenfélre vetítünk, annak érdekében, hogy a szavazók bizalmát leromboljuk. Semmilyen érzékenységre nem volt tekintettel. Úgy végezte a munkáját, ahogy egy ügyvéd védi a gyilkost.

Az utolsó lépésben, e módszer alapján felállította az ellenfélnek a csapdát: elhelyezett egy állítást a világban, és azzal számolt, hogy az érintett megpróbálja cáfolni. Amint az ellenfél reagál a vádra, egyben azonosul is azzal. Ha nem reagál rá, és nem cáfolja, akkor viszont általánosan elfogadottá teszi. A legjobb esetben is az állítás annyira furcsa és sokkoló, hogy a média felkapja és terjeszti. Finkelstein a „liberális” kifejezés szitokszóvá alakításával vált ismertté. Az ellenfeleket „ultraliberálisnak”, „őrült liberálisnak”, „zavarbaejtően/szégyenletesen liberálisnak” titulálta. Mark Mellmann, a demokraták kampányguruja ezt nevezte Fink-Think-nek: „valakit liberálisnak bélyegezni, szidalmazni, és ezt a végtelenségig ismételni”. A módszer egyszerű volt, de hatékony és feltehetően soha senki nem vitt be az Amerikai Kongresszusba annyi embert, mint Finkelstein.

Európa felé 

1996-ban Izraelben Finkelstein minden előzetes számítást áthúzott: minden csatornán tüzelt Pereszre. Rövid, kíméletlen szlogenjei az összes médiában jelen voltak. Az utolsó kampány-talkshow alkalmával Peresz beleesett a csapdájába: világossá akarta tenni, hogy nem tervezi Jeruzsálem megosztását. A választás másnapján arra ébredt, hogy Netanjáhú a miniszterelnök, a végeredmény: 50,5-49,5%.

Finkelstein Izraelben jött rá, hogy a képlete máshol is működik. Netanjáhú győzelme után minden párt a negatív kampány mellett döntött, ennek megfelelően megnőtt a kereslet Finkelstein iránt, ő állt például Aríél Shárón 2001-es meglepetéssikere mögött is. Az izraeli diadalok egy új időszak kezdetét jelentették: Finkelstein Európa felé fordult. E célból együttműködik a maratoni futóra hasonlító George Birnbaummal. Ők ketten egy olyan csapatot alkotnak, amely később életre kelti Finkelstein maradandó örökségét – szörnyetegét.

Birnbaum egyike Arthur gyerekeinek. Elmondása szerint a repubikánusok titkos csillagát a 90-es évek közepén ismerte meg Washingtonban. „Minden, amit Arthur tett, azt a számokra alapozta, de senki nem tudott úgy olvasni a számokból, ahogyan ő”. Kívülről Finkelstein maga volt a rejtély, a stratéga, aki a jobboldaliaknak dolgozott. Birnbaum azonban hamarosan megismerte Arthurt, a magánembert is. Egy barátságos, szellemes, ragyogó, ám mégis egyszerű embert, aki rengeteg, a hatalom legbelső köreiből származó anekdotát ismert. Egy Queensből származó zsidó család sarját, aki a kóser szabályokkal viccelt. Akinek az ingzsebe mindig tele volt tömködve tollakkal és noteszekkel, hogy minden ösztönös megérzését azonnal feljegyezhesse.

A politika merev világában Arthur mindig lazán hagyta a nyakkendőjét és zokniban közlekedett az irodák között. Bármit megengedhetett magának, hisz ő volt a jobboldaliak jobb agyféltekéje. Egy munkatársának azt mesélte, hogy Reagan stábjának vezetője írásban köszönte meg neki, hogy ezúttal a cipőjét többnyire az Ovális Irodában tartotta. Szenvedélye a választási kampány, szerelme a két lánya és a férje volt. Arthur Finkelstein, aki a radikális republikánus meleggyűlölőket hivatalba segítette, maga is homoszexuális volt: Donald volt élete szerelme.

Kapitány és kormányzó

Amikor Finkelstein 1998-ban megkérdezte Birnbaumot, hogy szeretne-e a Likudnak dolgozni Izraelben, egy álom vált valóra. Annak ellenére is, hogy Netanjáhú újraválasztása később kudarcott vallott, ők ketten egy csapattá váltak. Finkelstein volt a kapitány, Birnbaum a kormányzó. Miközben Finkelstein New York és Izrael között ingázott, Birnbaum Izraelben élt, ahol Netanjáhú irodavezetőjévé avanzsált. 2006-ban Finkelsteinnal partnerségben megalapítja a GEB International nevű céget, amellyel megcélozták Kelet-Európát. Így segítették hatalomra Romániában Călin Popescu-Tăriceanu-t, Bulgáriában Szergej Sztaniscsevet.

2008-ban Magyarországon egy ember vissza akart térni a hatalomba. Orbán Viktornak hívják, akihez Finkelstein régi barátja, Bibi révén jut el. A Haaretz szerint Netanjáhú két kampányemberét Orbánhoz irányította. Az együttműködés 2008-ban kezdődött, emlékszik vissza Birnbaum, és még abban az évben megnyertek egy népszavazást, amellyel Orbán és a Fidesz sikeresen pozicionálta magát a 2010-es választásra.

Ha valaki művészként akarja megérteni Finkelsteint, akkor látnia kell, hogy Birnbaummal együtt Magyarországon egy igazi mesterművet hozott létre. Birnbaum állítása szerint hivatalosan a Fidesz-közeli Századvég Alapítvány kötött velük egyéves szerződést. A 2010-es választáson Finkelstein receptjének titka az volt, hogy az ellenfél gyengeségeire összpontosított, miközben a saját jelölteket kivonta a rivaldafényből. Az ellenfelet, a kormányzó szociáldemokratákat különféle támadásokkal rohanták le. Birnbaum mai napig csodálkozik azon, hogy ez mennyire könnyen ment: „2010-ben a szociáldemokratákat már a választás előtt lesöpörtük az asztalról.”

(Szerk. megjegyzése: 2010-es választások előtti parlamenti ciklusban valójában szocialista – szabaddemokrata koalició volt,amit Birnbaum tévesen szociáldemokratának nevez az interjúban. A koalíció 2009-ben felbomlott és szakértői kormány működött a 2010-es választásokig.)

Az újabb ellenfeleket gyorsan megtalálták: Magyarország a pénzügyi válság áldozata volt, és csupán hitelfelvétellel volt megmenthető. Ez viszont a hitelezők – a Világbank, az EU és a Nemzetközi Valutaalap – megszorító intézkedéseihez vezet. Ezért az amerikaiak azt javasolták Orbánnak, hogy „a bürokratákat” és a külföldi „nagytőkét” jelölje meg ellenségként. Orbán kétharmaddal nyeri a választást. Ám miközben a választás elégedett győztese nekilátott az alkotmány átírásának, az Orbán belső köréhez tartozó két kampányguru gondban volt: hiányzott az ellenség.

Nem volt többé ellenzék

– meséli Birnbaum. A Jobbikot és a szociáldemokratákat megverték, a szétforgácsolódott csoportocskákkal nem volt mit kezdeni. „A hivatal betöltőjének történelmi többsége volt, ami Magyarországon eddig még nem fordult elő.” Ennek megtartásához „magas energiaszintre” volt szükség. A választói bázist nyomás alatt kell tartani. Okot kell adnod neki arra, hogy a következő választási napon is aktivizálja magát. Szükség volt valami erősre, valami olyasmire, mint ma a Trump-féle Építsd a falat! (Build the Wall!) szlogen.

A tökéletes ellenség

Finkelstein módszerének alapvetése, hogy minden sikeres kampányban szükség van egy ellenségre. „Arthur mindig azt mondta, hogy a szövetségesek annak idején nem a nácik ellen, hanem Hitler ellen, az amerikaiak pedig nem az Al-Kaida, hanem Oszáma bin Láden ellen harcoltak”. Csakhogy: ki lehetett ez az ellenség Magyarországon? Ki lehetett a tűzokádó sárkány, akit a nép segítségével Orbánnak le kellett győznie? Nos, Orbán egy alternatív, drámaibb történelmi narratívát akart felmutatni Magyarországnak. Ennek a kereteit Schmidt Mária történész, Orbán barátja teremtette meg, egy harcos nő, aki sok pénzt örökölt. Ő folyamatosan ártatlan áldozatként hivatkozik a Hitlerrel lepaktáló Magyarországra, amelyet ellenségek vesznek körül, de amely mindig kitartóan és bátran őrizte saját identitását. Számára Magyarország egy örök ostrom alatt álló nemzet, amelyet először az oszmánok, aztán a nácik, aztán a kommunisták próbáltak elveszejteni. Magyarország küldetése: a külső hatások kiküszöbölése és a kereszténység védelme.

Ehhez a háttérhez tette hozzá Finkelstein a maga ihletét. A kampányötlete annyira hatalmas és mefisztói, hogy egészen biztosan túléli önmagát. Ez lényegében arról szólt, hogy folytatni kellene a külföldi „nagytőke” történetet, amelyik összeesküdött a kis Magyarországgal szemben. Kellett azonban még egy drámai csavar: mi van, ha a nagytőke összeesküvésének függönye hirtelen felgördül és kilép egy figura, aki mindezt a kezében tartja? Valaki, aki nem csak ellenőrzi, hanem meg is testesíti a „nagytőkét”? Egy valóságos személy. Aki ráadásul Magyarországon született. Idegen, de mégis ismert. Ez az ember Soros György, mondja Finkelstein. És Birnbaum azonnal felismerte az ötlet zsenialitását:

Soros volt a tökéletes ellenség.

Ebben a pillanatban született meg Soros György, a szörnyeteg. Aki akkora hatalmas, a világ hálózatába bekötött multimilliárdos, hogy az egész nemzetnek Orbán háta mögött fel kell sorakoznia ahhoz, hogy le tudja győzni. Itt Magyarországon alkotják meg a gyűlölt figurát, akit hamarosan a világ minden táján felkapnak a politikusok.

Finkelstein javaslata ekkor még absztrakció. Politikai választási kampány egy nem politikus ellen. Egy ember ellen, aki még csak nem is Magyarországon él. Egy idős ember ellen, akit az egész országban mecénásként és segítőként ismernek. Aki támogatta a kommunistákkal szembeni ellenállást, aki később gyerekek iskolai étkeztetését finanszírozta, majd Budapesten megalapította Kelet-Európa egyik legjobb egyetemét. Nem beszélve arról, hogy Orbán is kapott pénzt Sorostól. Ellenzékben a Soros által vásárolt fénymásológépen sokszorosították a Századvég kritikus lapjait, Orbán egyike volt a Nyílt Társadalom Alapítványok 15000 ösztöndíjasának, és kizárólag Sorosnak köszönhető, hogy Oxfordban filozófiát hallgathatott. Tényleg semmi ok nem volt arra, hogy ellene forduljanak.

Egy eszköz a cél eléréséhez

Finkelstein és Birnbaum ezzel szemben valami teljesen mást látott Sorosban. Létezik Soros kritikájának egy igen hosszú története, amely 1992-ig nyúlik vissza, amikor Soros egyetlen éjszaka alatt egymilliárd dollárt keresett egy devizaügylet révén, ez az a pillanat, amikor a brit polgárok szegénységbe taszításának kétes hírnevét megszerezte. Hirtelen ismertté válását arra használta, hogy meglepően balliberális ötleteinek nagy nyilvánosságot biztosítson. Mindent támogatott, ami ellen a jobboldal fellépett: a klímavédelmet, az újraelosztást, a Clintonokat. 2003-ban ellenezte a második iraki háborút, George W. Bush-t a nácikhoz hasonlította és a demokraták egyik fő adományozójává vált. Így tette magát a republikánusok ellenségévé. 

Ez még nem volt minden. Finkelstein és Birnbaum szándékosan olyan országokban terjeszkedett, ahol a Nyílt Társadalom Alapítványok intenzíven próbálkoztak felépíteni a liberális helyi eliteket és a polgári jogi mozgalmakat: Ukrajna, Románia, Csehország, Macedónia, Albánia. Birnbaum, a csendes jobboldali elutasítja Sorost. Úgy gondolja, hogy Soros az a fajta „szocializmus, ami ezekre a régiókra káros hatással van”. Finkelstein azonban – mondja Birnbaum – a „teljesen racionálisat” látta: Soros, mint ellenfél csak egy eszköz a cél eléréséhez.

Egy ezekben a felmérésekben részt vevő forrás szerint telefonos közvélemény-kutatásokat végeztek annak érdekében, hogy megállapítsák, Soros valóban kellően ismert-e Magyarországon, és közben számos más potenciális ellenség nevét is tesztelték. Birnbaum ezt az értesülést nem erősítette meg. Már csak Orbánt kellett meggyőzni az ötletről. Birnbaum elismerte, hogy Finkelstein élvezte Orbán „óriási bizalmát”, bár a miniszterelnök szóvivői nem kívánták kommentálni ezt az értesülést.

Finkelsteinnél senki nem volt fontosabb Orbán politikája számára, és Finkelsteinnek sem volt soha Orbánnál jobb tanítványa 

– mesélte a svájci újságírónak egy egykori fideszes közvélemény-kutató.

Orbán számára a Soros-ellenes kampány mind külpolitikai, mind belpolitikai értelemben bölcs húzás volt. Külpolitikailag tetszett az orosz szomszédnak. Putyin tartott az úgynevezett színes forradalmaktól (arab tavasz, Ukrajna), ezért lépéseket tett Soros ellen. A közös ellenség összeköt. Belpolitikailag tökéletesen passzolt Schmidt Mária narratívájához, akinek meggyőződése volt, hogy a demokratáknak az ő revizionista meséjére vonatkozó kritikái mögött Soros áll. Ezt ő Saturday Night Live szatirikus műsorban látta – mesélte nemrég egy amerikai újságírónak. 2008-ban megjelent benne egy Sorost alakító színész, akit úgy mutattak be: Soros György, a Demokrata Párt tulajdonosa. És Soros ezt soha nem vitatta. Tehát az ügy innentől világos volt Schmidt számára.

Az első lövés

Az, hogy Finkelstein és Birnbaum Orbánnak dolgoztak, az mindig egy vitatott kérdés volt. Magyarországon Finkelstein szinte egy mitikus figura. Orbán azonban soha nem beszélt egyértelműen a szerepéről, a szóvivői pedig megtagadták a választ a rá vonatkozó kérdésekre. Birnbaum az első, aki erről a Magazin lapnak beszél. Mindazonáltal számos kérdést ő is megválaszolatlanul hagy. Nem akar visszaemlékezni az együttműködés részleteire, legyen szó akár a szlogenek, akár az alapötletek megalkotásáról, vagy arról, hogy milyen mértékben irányította magát a kampányt.

Ennek ellenére mindenki láthatta, mi történt Magyarországon, és hogy ezt világszerte milyen folyamatok követték. Valójában a kampánynak csak össze kellett hangolnia a Soros elleni érveket és intézkedéseket. Keletről és Nyugatról, jobbról és balról. Az újdonság csak annyi volt, hogy Sorosból választási kampány-ellenfelet kellett kreálni.

Az első lövés 2013. augusztus 14-én dördült el, majdnem kilenc hónappal a következő választás előtt. Az akkor kormányközeli (időközben megszűnt – szerk.) Heti Válasz cikkében a Soros által állítólag irányított civil szervezeteket támadják. Ekkor született meg az a kormány és a kormánypárti sajtó által terjesztett összeesküvés-elmélet is, amely szerint Soros Magyarországot támadja. Ezt követi később az Ökotárs Alapítvány elleni kormányzati támadás, amikor számítógépeket foglaltak le, és ideiglenesen befagyasztották a svájci-magyar civil alapok kifizetéseit. A hónapokig tartó hatósági nyomozás és vizsgálódás semmi törvénytelenséget nem tár fel, ám a veszélyesen összefonódó NGO-hálózat rémképét addigra sikeresen megkonstruálták.

Ebben az időszakban tetőzik Európában az úgynevezett menekültválság. És miközben Finkelstein már tervezi a menekültek elleni kampányt, Soros 2015 őszén közzétesz egy esszét, amelyben „közösségi tervet” javasol az EU-nak a menekültekkel járó kihívások kezelésének előmozdításáért. Azt mondja, az EU-nak „előreláthatóan évente egy millió menekültre kell felkészülnie a közeljövőben”. Ez olyan jól jön Orbánnak, mint egy falat kenyér.

Csak néhány nappal azután, hogy a kormánynak fel kellett adnia az Ökotárs elleni harcot, Orbán Viktor beszédet mond. Azt állítja, Soros György annak a nyugati gondolkodásnak a „képviselője”, amely „meggyengítette a nemzetállamokat”, amely menekültekkel akarja elárasztani Európát és Magyarországot. Itt jelenik meg első alkalommal Soros úgy, mint aki egy nagy összeesküvés részeként segítséget nyújt a bevándorlóknak. 2015 végétől a támadások egyre rövidebb időközönként jelentkeznek. Bármely szervezet, amely valaha támogatást kapott a Nyílt Társadalom Alapítványoktól, „Soros által ellenőrzött” szervezetté minősül. Végül a nem kormányzati szervezetek alkalmazottait külföldi finanszírozású „zsoldosok”-nak nevezik. Mindez a szenzációs „kinyilatkoztató” cikkek és a kormányzati tisztviselők hivatalos „reakcióinak” kifinomult pingpongjával történik. A kampány egyre zavartalanabbul halad a maga útján: Putyint lemásolva – aki Szentpéterváron bezáratott egy Soros által is finanszírozott egyetemet – 2017. februárjában elindulnak a CEU elleni támadások.

A gonosz megtestesítése

A Soros-ellenes kampány egyik csúcspontját 2017. júliusában éri el, amikor elárasztják az országot a Sorost ábrázoló, a Ne hagyjuk, hogy Soros nevessen a végén! szlogennel ellátott plakátok. Közben a Stop Soros szlogent is folyamatosan ismétlik, fotómontázsok sora ábrázolja Sorost kéz a kézben állítólagos szövetségeseivel, akikkel éppen kerítést vág: Orbán menekültek ellen felhúzott drótkerítését. Orbán azt állítja, Soros maffiahálózatot tart fenn. 2017 őszén a kormány egy nemzeti konzultációt bonyolít. A kérdőíveket polgárok millióinak küldik ki, akik elmondhatják, hogy támogatják a Soros-tervben foglalt évi 1 millió afrikai és közel-keleti bevándorló Európába telepítését, vagy sem.

2016-ban mintegy 3,6 millió dollárt költöttek el a Nyílt Társadalom Alapítványok Magyarországon. A 2017-es Soros-ellenes kampány ennek több mint tízszeresébe, több mint 40 millió euróba került. Soros népszerűsége csökkent. Egy egész ország fordult ellene. Soros lett a gonosz megtestesítője.

Soros csapdába esett. „Minél inkább visszautasította volna a támadásokat, annál inkább alátámasztotta volna azt az állítást, miszerint beleavatkozik a politikába” – magyarázza Birnbaum. Az, hogy politikai ellenfélként lépjen fel Orbánnal szemben, az akkor 87 éves ember számára elképzelhetetlen volt. „Soros úr nem politikus” – tette világossá tanácsadója, Michael Vachon. Mindenesetre Sorost megmattolták. Benne találta meg Finkelstein az ideális ellenséget. Ő lett „Mr. Liberális”. Az összes ellentmondás megtestesítője, amelyek miatt a konzervatívok annyira gyűlölik a gazdaságilag sikeres baloldaliakat: a sikeres pénzügyi spekuláns, aki egyidejűleg az enyhébb kapitalizmus támogatója. A legjobb az egészben az, hogy ez a kampányellenfél sem a politikában, sem az országban egyáltalán nem volt jelen.

A tökéletes ellenfél az, akit újra és újra megütsz, de soha nem üt vissza. Annyira kézenfekvő volt. Ez volt minden termékek legegyszerűbbike. Csak be kellett csomagolni és eladni – magyarázza Birnbaum.

A „termék” annyira sikeres volt, hogy gyakorlatilag eladta magát és vándorolt körbe a világban. 2017-ben Olaszországban az emberek Soros által finanszírozott menekülhajókról fabuláltak. 2018-ban az Egyesült Államokban azt gyanították, hogy Soros áll a Mexikóból érkező „migránskaravánok” mögött. Olaszországban Matteo Salvini gyalázta ellenfeleit azzal, hogy Soros fizeti őket, az EP-ben Nigel Farage, Németországban pedig Stephan Brandner és Jörg Meuthen az AfD színeiben.

Kolumbiától Izraelig, Kenyától Ausztráliáig sorakoznak a Soros-ellenes érvek. Egy lengyel parlamenti képviselő „a világ legveszélyesebb emberének” nevezte Sorost. Putyin Helsinkiben, a Trumppal közösen tartott sajtótájékoztatón említette a nevét. Trump később azt állította, hogy a Legfelsőbb Bíróság élére szánt jelöltje, Brett Kavanaugh elleni demonstrációkat Soros szponzorálja. Magyarország hídfőként működik a Putyin és Trump közötti retorikai csapatmunkában. Ausztriában Soros neve egy választás kontextusában jelent meg, ahol a „Silberstein-ügy” volt terítéken. Később kiszivárgott, hogy többek között hamis Facebook-fiókokat használtak a kampányban, megemlítve Soros „tervét”. A kampánycsapatban részt vett Birnbaum és Finkelstein.

A gonosz zsidó visszatérése

Birnbaum tagadja azt a felvetést, hogy Magyarországon kívül máshol is menedzselt Soros-ellenes kampányokat. De talán erre nem is volt semmi szükség. Ő és Finkelstein Magyarországon az elmúlt idők jobboldali mozgalmainak leghatékonyabb ellenség-képét hozták létre – tökéletes anyag az internet számára. Egyrészt a jobboldali digitális média, mint például a Breitbart és a Russia Today felkapta a magyar kampányt, más nyelvekre is lefordították, és további érvekkel bástyázták körbe. Másrészt vannak olyan közösségi hálózatok, ahol a gonosz Soros mémként kel önálló életre. Ha ma jobboldali mozgalmak kampányt akarnak indítani, egyszerűen csak a rengeteg fellelhető Soros-anyagból kell válogatniuk. A Soros-ellenesség egy globális, szabadon hozzáférhető és remekül adaptálható nyílt forráskodú fegyver. Birnbaum ezt „a nacionalista mozgalom közös nevezőjének” nevezi. Nem véletlen, hogy Steve Bannon éppen a Soros elleni küzdelemre szólított, amikor az EU-s választási kampányába való belépését tervezte.

A cikk szerzője szerint ezen a ponton szót kell ejtenünk ennek a történetnek egy egyidejűleg fontos és furcsa aspektusáról: két zsidó politikai tanácsadó egy zsidót helyez egy antiszemita felhangú kampány célkeresztjébe. Amit Finkelstein és Birnbaum felépített, tökéletesen illeszkedik a nyugati történelem egyik legrégebbi antiszemita toposzához: a gonosz, pénzéhes zsidóéhoz, aki világuralomra tör. Még akkor is, ha Orbán kampányában soha nem használták a zsidó szót. Bárkivel, aki az interneten Sorosra rákeres, azonnal szembejön a klasszikus antiszemita motívum: Soros feje egy polip csápjain.

2017-ben a magyarországi zsidó közösség tiltakozásba kezdett, amelyhez az izraeli nagykövet is csatlakozott. Amikor Radnóti Zoltán, a jól ismert magyar rabbi megtudta, hogy a kampányt a zsidó közösség tagjai vezetik, nyilvánosan megdöbbent. A zsidó világ megosztott abban a kérdésben, hogy ez egy antiszemita kampány, vagy sem. A Rágalmazás-ellenes Liga (ADL) évek óta a zsidók elleni gyűlölet növekedését tapasztalja az interneten, az egyik tanulmányukban külön fejezetben foglalkoznak a Soros elleni uszítással. Birnbaumot, aki tartja a sabbatot és számos izraeli szerveződésben aktív, felháborítja ez a kérdés. Elmondása szerint a kampány egy „tisztán ideológiai” projekt volt. Soros mindent megtestesít, ami ellen Orbán harcol. „Amikor megterveztük a kampányt, egy másodpercre sem jutott eszünkbe, hogy Soros zsidó” – állítja, hozzátéve, hogy ő maga akkor nem is tudott erről. Elmondása szerint soha nem dolgozna antiszemitákkal. Sőt, az Orbánnal való együttműködés elején izraeli körökben érdeklődött is az iránt, hogyan áll Orbán a zsidókhoz, de semmi gyanúsat nem hallott. Ellenkezőleg, Orbán következetesen küzd az antiszemitizmus ellen. Elsőszülött lányának a Ráhel zsidó nevet adta. És különben is: „Nem támadhatok valakit azért, mert zsidó?”

Azt azért el kell mondani, hogy mindkét kampányember évtizedek óta ismeri Soros nevét, Finkelstein ráadásul az 1980-as években egy botrányba is belekeveredett, amikor az egyik jelölt választóinak antiszemita attitűdjeit vizsgálta és hasznosította az egyik kampány során. Ezúttal a következmények súlyosabbak. Ez a kampány megváltoztatta a világot. A szavak valósággá váltak.

Az Egyesült Államokban október végén Soros levélbombát kap Trump egyik támogatójától. Öt nappal később egy fegyveres ember megrohamozza a pittsburghi zsinagógát és megöl tizenegy embert, és a zsidó összeesküvés elleni harcban találja meg önmagát. Közösségi média oldalán a „Soros-karavánról” értekezik. Amikor ezekkel a tényekkel szembesítik, Birnbaum rezignáltan ennyit mond:

Visszatekintve talán őrültségnek tűnik, amit tettünk, de az akkori szemszögből nézve helyes volt.

Csak egy új áldozat 

Hat hónappal a berlini találkozó után Birnbaum Washingtonban, a Trump Hotel társalgójában tűnik fel, ahol barátja, Corey Lewandowski mutatja be Trumpról írt könyvét. Kellyanne Conway elnöki tanácsadó megszólal mellette: kaviár is lesz, unciája 100 dollár. Tánczene hallatszik, a pincérek majdnem mind sötétbőrűek, a vendégek majdnem mind fehérek. Birnbaum a zárt rendezvény résztvevőivel beszélget és Moscow Mule-t rendel.

Megváltozott volna a véleménye a Soros-kampányról? „Az antiszemitizmus valami örök és kitörölhetetlen. A kampányunk senkit nem tett antiszemitává, aki azelőtt nem volt az. Legfeljebb mutattunk nekik egy új áldozatot. Más nem történt. Semmit nem csinálnék másképp” – válaszolja.

Decemberben Michael Ignatieffnek be kellett jelentenie a CEU Bécsbe költözését. A Nyílt Társadalom Alapítvány áttette székhelyét Berlinbe. Orbán közben médiabirodalma további bővítésén dolgozik. Otthon és más országokban is. Nagy tervei vannak. Májusban európai választások lesznek. Magyarország világszerte példakép lehet a jobboldal számára. Orbán új rezsimet épített, magyarázza a Fidesz egyik bennfentese. Minden lépését előzetesen tesztelik. A politikusoknak már nem kell víziókat megfogalmazniuk, hanem azt kell felvázolniuk, ami a népet foglalkoztatja. Orbán ezt nevezi „illiberális államnak”.

Arthur Finkelstein 2017 augusztusában halt meg. Magyarország volt az utolsó projektje. 2011-ben, az egyik utolsó nyilvános beszédében azt mondta:

Meg akartam változtatni a világot. Ezt tettem. Rosszabbá tettem.

Forrás: Hannes Grassegger

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább