Augusztus 19,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Valóban nincs igény kormányváltásra?

Január elején fogalmazott meg egy négy pontos követelést a frissen alakított Országos Sztrájkelőkészítő és Demonstrációszervező Bizottság, amelyet eljuttattak Orbán Viktornak. Ebben olyan követelések voltak, amelyet a kormány természetesen soha az életben nem fog teljesíteni, sőt tárgyalni sem fognak róla. A bizottság azt kérte – miért is nem követelte? – hogy a sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény 2. §. (2) alapján öt napon belül jelölje ki a kormány az egyeztető eljárásban résztvevő képviselőjét. Nos ez a bizonyos öt nap tegnapelőtt éjfélkor lejárt, így tegnap reggel megérkezett a hivatalos válasz, amelyet a kormány egyik “hírportálja” a Magyar Idők megszellőztetett. A választ egyébként Varga Mihály jegyzi.

Hogy mégis mi köze egy pénzügyminiszternek az egészhez, azt nehéz lenne kitalálni, azt viszont már kevésbé, hogy mi is állt abban a bizonyos levélben. Pontosan az, amire számítani lehetett, a kormány teljes mértékben semmibe veszi a 4 pontos követelést. Varga szerint azért nem hajlandóak egyeztetni, mert nem ők az illetékesek ez ügyben, hanem a speciálisan erre kijelölt 146 féle különböző tanács és fórum, ahol egyébként Varga elmondása szerint már régóta tartanak az egyeztetések a szakszervezetek által átadott négy pontról is.

A Maszsznak, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának és az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülésnek címzett válaszból egyértelműen kiderül, a kormány nem tervezi az általuk követelt tárgyalódelegáció felállítását. 

Ezzel persze nem derült ki semmi új, hiszen a hazai szakszervezeti vezetők pontosan azt bizonyították, amit eddig is sejtettünk róluk: vagy Orbán zsebében vannak, vagy egyszerűen képtelenek a dolgozói érdekérvényesítésre. Utóbbi esetben azonban még lehet remény, egy pálfordulással ugyanis ez a helyzet megváltoztatható, ehhez azonban az kell, hogy a milliós fizetésekkel rendelkező vezetők gerincet növesszenek és képviseljék végre a munkavállalókat. Akármennyire is lehetetlennek látszik ez a jelen pillanatban, talán van rá némi esély, ugyanis pontosan ugyanezt gondoltuk a magukat ellenzékinek nevező pártokról és képviselőkről, azonban voltak akik ránkcáfoltak. Azonban ha ez a pálfordulás nem történik meg hamarosan, úgy a szakszervezetek élén azonnali nagytakarítást kell eszközölni.

Kordás a január 5-i tüntetésen ultimátumot adott a kormánynak, amennyiben nem tárgyalnak, országszerte blokádok, általános sztrájkok jöhetnek. Azóta ugyanakkor kiderült, a munkavállalók nem tartják indokoltnak ezeket az akciókat, ezért nincs rájuk igény sem.

A kormány tehát úgy hiszi, nincs hajlandóság egy országos sztrájkra, ugyanis a dolgozók boldogok, amiért a rabszolgatörvény életbelépésével évi 400 órával többet dolgozhatnak. Valóban boldogok a hazai dolgozók? Nincs igény egy országos méretű sztrájkra? Nincs, a lófaszt nincs! Az emberek azonban félnek. Félnek, hogy elvesztik munkahelyüket ha sztrájkolni mernek. Félnek, ha véleményt nyilvánítanak munkahelyükön, akkor elköszönhetnek munkájuktól. Félnek, hogy amiért éveken, évtizedeken keresztül dolgoztak, egyik napról a másikra semmivé válhat. Félnek, mert a hatalom megfélemlíti őket, ugyanis ez a titka annak, hogy a magyar rabszolgák lehajtott fejjel termeljék ki azt a pénzt, amiből Habony Ibizán szipákol, Rogánné tetőtől talpig Gucciban szaladgál és Orbán magángépezik. Ezek a magyar munkások, akiket szinte minden érdekérvényesítő jogától megfosztott a hatalom, azok, akik még beleköphetnek Orbán levesébe.

Igény tehát van országos méretű sztrájkokra, azonban ahhoz az kell, hogy az Orbán által átírt sztrájktörvényt semmibe véve, egyszerűen azt mondják a munkások, hogy márpedig ebből elég volt. Ha ezt meg merik tenni Bicskétől egészen Nyíregyházáig, akkor van mitől tartania a hatalomnak. Ezt azonban akár tetszik, akár nem, meg kell szervezni. Viszont ha a szakszervezetek vezetői erre nem hajlandóak, úgy el kell zavarnia őket és helyükre olyan vezetőt kell megválasztani, akinek érdeke a dolgozók képviselete, akiket Orbán mocskos milliói még nem sároztak be. Azt a dolgozók is elfelejtik sokszor – a magyarok nagy többségével egyetemben – hogy a hatalom az ő kezükben van, nem pedig az ő képviseletükre felesküdött senkikében.

Egy soha nem látott, országos méretű sztrájkkal és teljes pályás útlezárásokkal a legfőbb utakon megbénítható az egész ország. Engedélyek kérvényezése és értelmetlen, huszadrangú utak félpályás lezárása helyett nőjünk végre fel a feladathoz és mutassuk meg, hogy van igény a kormányváltására. Mert ha csendben tűrjük, hogy a hatalom semmibe vesz bennünket, akkor ők győztek. Ez a győzelem pedig azt fogja jelenteni számukra, hogy nincs az a magyar embereket kizsigerelő törvény, amelyet ne lehetne gond nélkül lenyomni a torkunkon. Valóban ezt akarjuk? Valóban azt akarjuk, hogy a hatalom azt higgye, egy gyáva nép vagyunk, amely inkább meghunyászkodik, mintsem szembeszállna az elnyomóival? Mutassuk meg, mekkorát tévedett a hatalom, amikor azt hitte nincs igény a kormány elzavarására és csatlakozzunk a január 19-ei demonstrációk és útlezárások egyikéhez. Álljon le az ország!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS