NEHAZUGGY

Így múlik el a NER-kereszténység nagyfene dicsősége

H. Andrea | 2019. Január 15, Kedd | 18:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,642,337 forint, még hiányzik 357,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ami szép, az szép – tartja a dakota bölcsességnek is nyugodtan beillő szerkesztőségi alapvetésünk. Bayer Zsolt tizenéves középiskolásokat – főműsoridőben, a nemzettől ellopott pénzen felvirágoztatott, nemzetinek hazudott televízióban – gyalázó fröcsögése pont nem az. Viszont miután a NER nyálkás kövei alól előbújtak a keresztény értelmiségiek (úgy mint Keresztény Értelmiségiek Szövetsége) és Áder János kirakati óbégatását megszégyenítve, Máté apostolt maguk előtt tolva két napja fennhangon aggódnak a közbeszéd tisztaságáért, van nekem is néhány visszafogott gondolatom erről a cirkuszi mutatványról. Arról, hogy mi szennyezi be az embert és mi nem.

Miután beleástam magam a múltba-jelenbe, és miután némi üzemzavart vélek felfedezni a NER-be simult keresztény álszentség mátrixában, különösen indokolt ez pár gondolat. Nyilván nem tegnap kezdődött a vallás és az egyház mögé bújó gyomrot felforgató közéleti maszatolás, de különös súlyt ad a történetnek az O1G betű-számkombináció népszerűségének rohamos terjedése. Más magyarázat nem nagyon van arra, hogy a KÉSZ nevű, kormányközeli civilkeresztény egylet miért pont most öntötte szavakba megdöbbenését az elmúlt év sokkoló karácsonya, valamint az országunk vezetőit illető gyalázkodó és becsmérlő stílus kapcsán.

A történet főszereplője bizonyos Makláry Ákos, a lelkipásztori kisegítőből parókiai kormányzóvá fejlődött görögkatolikus pap, aki az általa elnökölt szervezet tegnapi közleménye után ma reggel a nemzettől ellopott pénzen felvirágoztatott, nemzetinek hazudott televízióban (ugyanott, ahol Bayer két nappal korábban kretén, barom állatnak, szerencsétlen, nyomorult, ócska, rohadt, kis prolinak nevezte Nagy Blankát, a gimnazista diáklányt, aki egy decemberi kecskeméti tüntetésen kendőzetlenül erős szavakkal bírálta a kormányt) fájdalmának adott hangot. Abbéli fájdalmának, hogy 2018 decemberében a Kossuth téren vallási szimbólumok verbális gyalázására került sor, ami itt Európa közepén, egy 1000 éves keresztény országban elfogadhatatlan. Makláry szerint oda kell figyelnünk, hogyan beszélünk, írunk, milyen a kommunikációnk, és fel kell vennünk a harcot a közszereplőket, politikusokat, az ország vezetőit és közjogi ~~méltatlanságait~~ méltóságait illető gyalázkodó és becsmérlő stílus ellen.

Megint csak a vadvirágos jókedvem fájdalmas hiánya akadályoz meg abban, hogy karakán, fideszes szekértolókra semennyire nem jellemző gerinces önkritikának értékeljem az egyházi ember aggodalmát. Attól tartok azonban, hogy ezúttal sem erről van szó. Pedig Makláry Ákos akár egy gerinces keresztény is lehetne, akivel természetesen egyet is érthetnék abban, hogy nem mindegy, miként beszélnek az emberek a vezető politikusokról, vagy abban, hogy a személy tisztelete alapérték egy demokráciában.

Csakhogy. Semmilyen szinten nem lehet komolyan venni az aggodalmat, és nem azért, mert Makláry életében legalább egyszer ne viselkedett volna gerincesen. 2017 nyarán a KÉSZ elnöke levelet írt a fent idézett Bayer Zsoltnak, aki akkoriban úgy kultúrharcolt az állampárt kifizetési listáján pöffeszkedve, hogy a katolikus egyház vezetőjét, Ferenc pápát gyalázta habzó szájjal, a demens vénemberezéstől a migánsozásig terjedő skálán.

Makláry Ákos értékes közéleti-civil-fideszes pályafutása során az volt az egyetlen alkalom, amikor a gyalázkodó és becsmérlő stílus ellen szót emelt úgy, hogy pontosan lehetett tudni, mi az alany és az állítmány a felháborodásában, kinek szól és miért. Meg is kapta a magáét Bayer harcostársától, a lopott pénzből működő Magyar Idők másik, időközben elhalálozott publicistájától, Csontos Jánostól:

Bizony, a háború nem mindig szalonképes, és a kampány politikai háború a javából. Bárhogy is, de Bayer az eltartott kisujjú Makláryért is küzdött és küzd – stiláris leszalámizása tehát csúf hálátlanság.

Pedig csak annyit bátorkodott a lovagkeresztes uszítómester figyelmébe ajánlani, hogy még az első számú udvari tollforgatónak is meg kell adnia a tiszteletet a másik embernek,

függetlenül attól, hogy bolti eladó, hajléktalan vagy a világ legnagyobb vallási közösségének látható feje.

A mai viszonyok közepette akár hősiesnek is nevezhető kiállásához képest aztán hosszas magyarázkodásba kezdett 2018. májusában, amikor a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége a Fidesz-közeli Magyar Polgári Együttműködés Egyesületével és a Professzorok Batthyány Körével közösen kiadtak egy vitaanyagot, amiben nevezettek óvatos kritikával illették a hatalomgyakorlás mikéntjét, a strómanok gazdagodását, az uniós pénzek lenyúlását, a közmédia lejáratókampányait és agresszióját, a folyamatosan változó ellenségképet, amivel a Fidesz operál. Aztán láss csodát! Amint a média felkapta a sztorit, szinte azonnal siettek bejelenteni, hogy a hatalomgyakorlás kritikáját tilos a Fideszre érteni, semmiképp nem annak szánták, hanem általában a dolgokra, a múltra és a jövőre, szóval bármi másra, de biztosan nem a mostani kormányra vagy a nyolc éve kormányzó pártra értendő a bírálat. Makláry egyenesen így fogalmazott:

… sokan a saját szájuk íze szerint értelmezik majd, és megpróbálják kormánybuktató lázadásnak beállítani azt, ami alapvetően a kormányzást hivatott segíteni, hiszen ez volt és marad is a vezérlő elv. A kiadó civil egyesületek tagjainak fontos, hogy nemzeti, konzervatív és a keresztény tanítást felvállaló pártok kapjanak bizalmat a választásokon. „Most kell szerénynek lenni” – mondta a miniszterelnök a választási győzelem első ünneplésekor, mi pedig a magunk eszközeivel ebben szeretnénk segíteni.

És Makláry a maga eszközeivel, gondolom (azóta is) segít. Aggódik a közbeszéd tisztaságáért és a keresztény karácsonyfáért, amit majdnem bántalmaztak, de aztán mégsem. Miután a propaganda elhajtotta a vérbe, amiért bírálni merészelte a véresszájú babérkoszorús fröcsögőművészt (egyetlen alkalommal, és akkor is csak azért, mert Bayer egyházi-keresztény vonalon dühöngött), jobb belátásra tért és tolja az álkeresztény Fidesz rozsdás biciklijét.

Türelmetlen tisztelettel kérdezem: milyen keresztény az (nem mintha szerintem az ember mértéke a kereszténységében rejlene), aki nem emel szót – vagy ha netán szót emel, utólag kimagyarázza és letagadja – az ellen, hogy egy kilencedik éve hatalmon lévő, magát kereszténynek hazudó banda utolsó tolvajként lop, harácsol, gyűlölködik, lejárat, hergel, uszít, magánéletekben turkál, civileket tesz tönkre, vallási, faji alapon gyűlölködik, minden erkölcsi minimumot felrúgva támad rá a saját polgáraira, listáz, megbélyegez és közben az áldozat szerepében tetszeleg? Mennyire kell álszent farizeusnak lenni ahhoz, hogy valaki három összetört szánkó, egy verbálisan felgyújtott karácsonyfa, és az O1G széles körben elterjedt betűszámkombináció fölött forgassa a szemét azon, hogy hová jutott a közbeszéd?

Nagyon örülök, hogy előkerültek az úgynevezett keresztény értelmiségiek és aggódnak. Talán még mindig nem lenne késő színt vallaniuk és elmélázniuk afölött, hogy a szalonképtelen személyeskedés, a rágalmazás, a karaktergyilkolászás, a haza- és nemzetárulózás, a Soros-bérencezés, liberálfasisztázás és cizellált buzizás kormányzati programmá emelése, a kilencedik éve negatív kampányokra épülő fideszes hatalomtechnikázás mennyire tehető felelőssé ezért a stílusért, amiért ma aggódni szükséges. Ha már elő tetszettek mászni a kövek alól, fontos lenne arról is szót ejteni, mit gondolnak a demokrácia és az európai értékek iránt aggódó fideszes keresztények a nagyipari lopásról, az igazolhatóan hazug propagandáról, a dilettantizmusról, a felelősség előli megfutamodásról, az ordenáré rongyrázásról és a mindenféle szolidaritás teljes hiányáról. Ezek kilencedik éve függőben lévő, megválaszolatlan kérdések. Mert lehet, hogy az O1G-zés nem éppen a stiláris pallérozottság Csomolungmája, de hogy egyáltalán nem a véletlen műve, az egészen biztos. Fordítva tetszenek ülni a keresztény dakota lovon, és azért, amivé züllött az ország, az egyháznak is felelősséget kell majd vállalnia, nem csak a Bayer-féle Fidesznek. Bizony.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!