Orbán lebukott. Birnbaum interjút adott, elmondta, hogy Orbán az ő taktikájukat használva szerezte meg a hatalmat, hogy hazugság volt minden, Soros György az ő termékük. Elmondta, hogy minden a hatalom megszerzéséről szól és elmondta azt a mocskos utat, ami a trónig vezet.
A barátom, aki évtizedek óta külföldön él, nem érti, hogy Orbán hogy nem bukott meg tegnap, amikor megjelent a cikk a 24.hu-n (ők fordították le a leggyorsabban). Hogy miért nem kapta fel a magyar sajtó, miért nem ez a vezető hír mindenhol, miért nem ezt elemzi mindenki. Nem érti, miért nincsenek az utcán az emberek, miért nem követelik Orbán elszámoltatását. Hiszen ez volt Orbán őszödi beszéde. Miért nincs az utcán mindenki? Mondom, miért.
Birnbaum tudja, amit én is tudok, más is tud. Egészen nyugodtan megszülethetett ez az interjú. Semmi kockázata nem volt. Sőt, Birnbaum akár faluról falura járhatná Magyarországot, mindenhol elmondhatná, hogy mit és hogyan csináltak. Akkor sem történne semmi. Mert ez a hitről szól. Nem az ésszerűségről, nem a tényekről, nem a kézzel fogható valóságról, nem igazságról és hazugságról. A hitről.
Azért nincs tele a sajtó az interjúval, mert nincsen értelme. Nem azért, mert a független sajtó kollaboráns. Nem azért, mert nem is létezik független sajtó. De, létezik. Azzal együtt is, hogy egy része valóban kollaboráns, a többség nem az. A többség teszi, amit tenni lehet. Aprómunkát végzünk. Naponta próbálunk egy apró homokszemet kivésni a falból. Naponta hiszünk abban, hogy csak egy embert meggyőzünk az igazságról. Minden nap egy homokszem, minden nap egy ember. Mi tudjuk azt, ami távolról talán nem látható. Pedig logikus, semmi varázslat nincs benne. A hitet nem lehet egy kalapáccsal szétverni fél óra alatt. Nem azért, mert a magyar ember hülyébb, mint bármelyik más nép tagja. Nem hülyébb. Ugyanolyan.
Megpróbálom elmagyarázni. Mióta ember él a földön, egyetlen kifutása van az életnek. Aki nem hal meg fiatalon, az megöregszik, végül meghal. Mióta ember él a földön, nem hajlandó ezt tudomásul venni. Naponta milliárdok landolnak néhány ember zsebében azért, mert hitet árulnak. Mert az embereknek mindennél nagyobb szüksége van a hitre. A ránctalanító krémre, a csodakenőcsre, a varázsmatracra. Ha valaki azzal áll elő, hogy tessék elfogadni, az élet megy a maga útján és aki él, az öregszik, megkopik a szervezet, ezt el kell fogadni, alkalmazkodni kell. Tessék megtanulni jógázni, úszni, tessék sokat sétálni, egészségesebb ételeket fogyasztani és tudomásul venni, hogy kétszer annyi ideig tart felkapaszkodni a dombra, mint évtizedekkel ezelőtt és ez nem lesz jobb, csak rosszabb. Nem hiszik el. Nem jógáznak, nem úsznak, nem sétálnak, nem esznek egészségesebb ételeket. A vágóhídi hulladékból gyártott szalámit és lecsókolbászt fogják megvenni, a műanyag sajtot, a műcsokoládét, a savóból és lisztből gyártott műtejfölt veszik, mert az olcsó. És megveszik a kimondhatatlan nevű varázsarckrémet és hiszik, hogy kisimítja a ráncokat és a hatvan éves bőr hamvas lesz, a hatvan éves arc húszévesnek fog látszani. Hiszik, mert erre vágynak. És megveszik a pirulákat, kencéket, mágneses karkötőket, matracokat félmillióért, mert akkor majd ismét rugalmasak lesznek az izmok, nem fájnak a megkopott ízületek, kacagva szaladnak fel a dombon. És nem lehet meggyőzni őket, mert a másik opció, hogy nincsenek csodák, az nem kell. A hit kell.
Orbán Viktor nem egy politikai terméket adott el az embereknek, hanem a hitet. Olyan hitet, amit máshogy nem lehet megrengetni, csak úgy, ha egy erősebb hitet kínálunk érte cserébe. Ahhoz, hogy azok az emberek, akik akár az életük árán is védik Orbánt elforduljanak tőle, nem az igazságra van szükségük. Hozzájuk nem jut el a valóság akkor sem, ha az összes független portál összes cikke minden áldott nap a Birnabaum interjút elemzi. Aki ezeket olvassa, az eddig is tudta, miről szól. Orbán hívei eddig sem tudták. Azt sem tudták, kicsoda Soros György. Sokan azt gondolták, indul a parlamenti választásokon és le akarja győzni a bálványukat. Nekik elég az, amit kaptak belőle. A tőmondatos hazugságok és az okádék plakátok. Ezzel szemben egyetlen módszer működhet. Azokat a lapokat, amelyek a hívekhez eljutnak, meg kell tölteni Orbán szétcsúszott vonású fotóival és aláírni, hogy hazug tolvaj. A televíziókban, melyeknek műsorai ezekhez az emberekhez eljutnak, óránként be kell mutatni ugyanazokat a fotókat és elmondani hogy hazug és tolvaj. A településeket meg kell tölteni egyik végüktől a másikig óriásplakátokkal, melyeken ugyanaz a fotó és ugyanaz a két szó van. És akkor, ha ezt elég kitartóan csináljuk, el fogják hinni, hogy így van. De addig nem. Akkor sem, ha Orbán személyesen haknizza végig a híveket és maga mondja, hogy becsaptalak és kifosztottalak benneteket. Akkor sem hinnék el. Még neki sem hinnék el.
De nem lehet megtölteni a lapokat, a tévécsatornákat, az óriásplakátokat azzal a fotóval és azzal a két szóval, mert minden Orbán kezében van. Körbebástyázta a híveit egy áthatolhatatlan üvegbúrával. A propagandamédiával, a Schmidt Máriákkal, Bayer Zsoltokkal, G. Fodorokkal, Gajdicsokkal és a névtelen marokszedőkkel, akik naponta gépbe pötyögik, vagy a kamerába bámulva beolvassák a hazugságokat. Erősítik a hitet. Amiben bízni lehet és bízni kell, az a józan ész. A híveket nem lehet meggyőzni, nem lehet megfordítani. Azok az emberek elvesztek. Nincsenek. Le kell róluk mondani.
Akiket el lehet és el kell érni, azok a bizonytalanok. És mindazok, akik úgy gondolják, a politika nem az ő dolguk. És azok, akik tudják, hogy kicsoda Orbán és mi ez a rendszer, amit felépített, de úgy hiszik, ők nem tehetnek ellene. Azokat kell elérni, akik félnek. Akik igyekeznek homokba dugni a fejüket. És bizony nekik is hitet kell adni, mert ők is arra vágynak. Hitet abban, hogy lehetséges megváltoztatni az életünket, hogy a sorsunk nem eleve elrendelt, hanem befolyásolni lehet, hogy döntés és akarat kérdése változtatni azon, amiben most élünk. Annak a hitét kell megadni, hogy el lehet zavarni a hazugokat, börtönbe lehet csukni a tolvajokat, vissza lehet szerezni az irányítást saját sorsunk felett. Annak a hitét, hogy a jó nem csak a mesékben győz, hogy a gonosz elnyeri büntetését és a hazug embert legyőzi a sánta kutya. Ha nem is száz méteren, de a maratonon.
Birnbaum őszinteségi rohama nem fogja ledönteni a falakat. Azt csak mi dönthetjük le azzal, hogy naponta kivéssük a magunk kis homokszemét belőle addig, ameddig meggyengül. Akkor már dől magától is. A fal már inog. Nem tudom, mennyi idő kell még, ameddig leomlik. Talán még egy enyhe földrengést is kibír, talán már egy kósza szél is ledönti.
Egy valamit tudni kell. Többen vagyunk olyanok, akik le akarjuk dönteni a falat, mint azok, akik mögé bújva kapaszkodnak a hitükbe. Egy kis szekta áll szemben egy egyre növekvő tömeggel. Orbán igyekszik befoltozni a réseket a falon. Ehhez kellettek a migránsok, a brüsszeli bürokraták, aztán Soros György és ehhez, pontosan ehhez kell a vallás. Mert a tétet folyamatosan emelni kell, máshogy nem működik.
Abban, hogy ide jutott az ország, hogy egy hazug tolvaj a szektája segítségével foglyul ejtett egy országot, Birnbaum és bűntársa nyakig benne van. Abban azonban, hogy ezt a hazug tolvajt elzavarjuk, Birnbaumnak nem lesz semmi szerepe. Semmi. Ezt magunknak kell végigcsinálni.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.