Nincs is annál szebb, mint amikor egy nő igyekszik bebizonyítani, hogy a nők akarat nélküli bábok a férfiak kezében. Szerencsétlen hisztérikák, akiket a férfiak kényük-kedvük szerint felhasználnak, mert annyi eszük sincs, hogy felfogják: díszletnek kellenek csupán. Ez a gyönyörű történet az Origón bukkant fel. Furcsa módon annak a Horváth Zsófiának az érdekes gondolatait olvashatjuk, aki a nyolcaskán is vígan megjelentethette volna azokat, hiszen az a munkahelye. Az is igaz, hogy lényegében mindegy, hol jelenik meg micsoda, hiszen gondosan átveszik egymás anyagait, nehogy valaki is kimaradjon az információáramlás fontosabb elemeiből.
A 888.hu pszicho rovatának munkatársa már eddig is szorgalmasan dolgozott a fizetéséért és olyan cikkeket publikált, amilyeneket egy szakmailag önmagára valamit is adó pszichológus valószínűleg soha nem adna ki a kezéből. Az is igaz, hogy nem derül ki egyértelműen Horváth Zsófia végzettsége, az Origón most viselkedéselemzőként írta alá a nevét (az időközben kimúlt, PestiSrácokhoz köthető PolgárPortálon is viselkedéselemzőként írt cikket), régebbi cikkében pszichopedagógus volt. Lehetséges, hogy az egyik nem zárja ki a másikat, bár lényegében mindegy is, hogy a hölgy végzettsége szerint valóban pszichológus, vagy villamoskalauz. A lényeg az, amit leír és az bizony többnyire büdösgyenge minden létező szempontból. Minden írásából – már amit én olvastam – üvölt a manipulatív szolgalelkűség.
A mostani cikk sem igazán lóg ki a sorból, talán csak annyiban, hogy nőként felvállalta azt a nemes feladatot, hogy lehülyézze a nőket. Természetesen nem a kereszténykonzervatív értékekkel ékes nőket, hanem a ballibsi csürhéhez tartozókat. Mert aki tüntetni megy Orbán Viktor kormánya ellen, az minimum csürhének minősül. Ha ráadásul nőként teszi ezt, akkor még hülye liba is, aki képtelen maga eldönteni, hogy tetszik, vagy nem tetszik neki az, amit a politikában lát.
Nagyon egyszerű manipulációról van szó: teret adnak magukat háttérben érző csoportoknak – jelen esetben a nőknek –, azt mutatva, mintha mindez fontos lenne számukra. Pedig csak egyszerű liberális színjátékról van szó.
A nőket az áldozati szerep miatt használják. Bár a sorosista tüntetők és az élükön álló ellenzéki képviselők követték el az erőszakos cselekményeket, tüntettek kifogásolható eszközökkel, mégis magukat állítják be áldozatnak. Ez a szerep pedig jobban áll a nőknek, így most több teret kapnak „szerepelni”. Ennek azonban megvan a maga árnyoldala is. A krízishelyzetekben erőteljesebben megmutatkoznak az egyébként inkább nőkre jellemző hisztérikus vonások és a teátrális viselkedés. Ez pedig sokszor komikus jeleneteket generálhat, mint ahogy generált is.
Tehát a liberális sorosista tüntetők előtérbe tolták a nőket, mert ők jobban tudnak a kamerába bőgni és hisztizni. Nem kétlem, hogy Horváth Zsófia élettapasztalata ezt támaszthatja alá, talán vele hasonló dolgok történtek, de semmiképpen nem egészséges a saját nyomorát kivetíteni mindenki másra. Ugyanis a magyar társadalom több mint fele nőkből áll. Azok az idők már elmúltak, amikor a nőknek a konyhában volt a helyük és semmi másra nem tartották őket alkalmasnak, mint szülésre és házimunkára. Értem én, hogy kereszténykonzervatív körökben picit lassabban forog az idő kereke és arrafelé elfogadottabb, főleg kívánatosabb a butácska asszony, aki lényegében nem más, mint az ura egyik lábasjószága, akinek hallgass a neve. Azonban az ország egyéb részein már kitört a huszonegyedik század.
A társadalom túlnyomó része tudja, hogy egy nő éppen annyira képes, mint egy férfi. Az átlag családokban teljesen magától értetődő dolog ez, egy normális férfi (és egy normális nő) sem gondolja azt, hogy ne lenne igaz a két nem egyenrangúsága az élet bármely területén, például a politikában is. Ezért aztán normálisan gondolkodó embernek eszébe sem jut azt feltételezni, hogy azok a nők, akik szerepet vállalnak a politikában akár politikusként, akár egy demonstráció résztvevőjeként, azt ne saját akaratukból tennék, hanem eszközként sodródnak bele a közéletbe.
Inkább arról lehet szó, hogy sokan féltik a családjukat, a gyermekeiket. Hiszen ez már nem is annyira a jelenről, mint a jövőről szól. Egyetlen édesanya sem akarja a gyerekét kiszolgáltatott rabszolgaként látni, senki nem vágyik arra, hogy szétszakadjon a családja, mert a fiatalabb generáció kénytelen más országban megtalálni a boldogulást. Meglehetősen ostoba és sunyi dolog ezt kiforgatni és elvitatni azt a jogot a nőktől, hogy véleményt nyilvánítsanak, vagy akár harcoljanak a családjuk, a gyerekeik és a tulajdon jövőjükért.
A kormánypárt propagandistája most új ellenséget jelölt ki a hívek számára. A világnézeti, vallási, szexuális, származási alapon gyűlölhető csoport új taggal bővült. A nőkkel. Azokkal a nőkkel egészen pontosan, akik ki merik nyilvánítani a véleményüket akkor is, ha az nem azonos a kormánypárt hivatalos véleményével. Én pedig őszintén remélem, hogy amikor bukik ez a rendszer, az új formációban nagyobb szerepet vállalnak a nők. Bőven itt az ideje az emancipációnak, hogy a Kövér Lászlóhoz, Orbán Viktorhoz és Horváth Zsófiához hasonló embertársaink végre lemászhassanak a fáról és rácsodálkozhassanak a világra.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.