NEHAZUGGY

Amit ezzel az országgal tettetek az elmúlt 8 évben, azt nem fogjátok büntetlenül megúszni

Lázár Gergő | 2019. Január 13, Vasárnap | 18:11

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A Magyar Idők úgy gondolta – dehogy gondolta, leszóltak nekik fentről – hogy elérkezett az idő arra, hogy beleszálljanak, az amúgy is kevéssé támogatott szakszervezetekbe. Hogy megriadtak-e az országos méretűnek beharangozott sztrájkoktól és útlezárásoktól, azt csak találgatni lehet. Egy biztos, ha a hazai szakszervezetek vezetőinek valóban érdeke lenne egy országos méretű sztrájk megszervezése, akkor Orbán gondba kerülne. A szakszervezetek ugyanis – ha működőképesek lennének – több százezer hazai munkavállalót képviselnének, akik egy esetleges sztrájk alkalmával megbéníthatnák az országot, amely végső soron a kormány bukását jelenthetné. Ez a forgatókönyv azonban – véleményem szerint – nem lehetséges, úgy legalábbis biztosan nem, hogy a szakszervezeti vezetők nagy többsége Orbán zsebében van. Na de térjünk vissza a kormánymédia cikkére:

A Liga és a Munkástanácsok nem csatlakoztak az elmúlt hetek erőszakos akcióihoz. Senki ne vegye be azt a maszlagot, hogy a nép tüntet, ez nem igaz.

Egyrészről a Magyar Idők firkásza vajon merre járt, ahol erőszakos akciókat látott? Budapesten és vidéken ugyanis dühös emberek tízezreit ugyan láthatta, de erőszakot még nagyítóval is nehéz lett volna találni. Egy maroknyi zsebkendő felgyújtása, vagy a rendőrök tojással és wc papírral megdobálása aligha nevezhető erőszakos akciónak, mint ahogy a nemzet zászlóárbócának festékszóróval lefújása sem okozott félelmet az ország lakosaiban. Azzal is vitatkoznék, hogy a nép nem tüntet, merthogy pontosan ez történik. A nép ugyanis nem csak a Fidesz híveiből áll, hanem azokból is, akiknek Orbán kormányzásából már elegük volt. Azok is a nép, akik megtöltik a Kossuth teret, vagy épp Eger utcáit. Ezt akár elfogadja a seggnyalók gyülekezete, akár nem, attól még a tényen nem változtat.

Ha már a követeléseknél tartunk, akkor munka van bőven, és kenyérre is telik.

Nincs tehát szegénység az országban, mindenki boldog kellene hogy legyen, ez azonban mégsincs így. Mert nem boldogok a tanárok, akik több éves munkaviszonnyal is csak annyit keresnek, hogy épp nem halnak éhen. Nem beszélve a nővérekről és mentősökről, akik fizetése még arra sem elég, hogy családot alapíthassanak, vagy albérlet helyett saját lakást vásárolhassanak. De beszélhetnénk még az egyetemi oktatókról, tűzoltókról és rendőrökről is, akik ugyan valóban rendelkeznek munkával, de a fizetésük pont arra elég, hogy kihúzzák hó végéig és nem arra, hogy abból eltartsák családjukat, gyermekeiket. Ők azonban ebben az országban még szerencséseknek tekinthetők, ugyanis a nyomorban élők nagy többségét nem ők jelentik, hanem azok a több évtizedet ledolgozó idősek, akiknek a nyugdíja sokszor az alapvető lakhatásra sem elegendő. Ők azok, akik egy hosszú, hideg telet már lehet, hogy nem élnek túl, ugyanis nem futja tüzelőre, vagy a gázszámla befizetésére.

Az elmúlt nyolc év olyan gazdasági fellendülést mutat, amilyenre kevés példát találni. Nem túlzás azt állítani, hogy csak az nem dolgozik, aki nem akar.

Valóban teremtett munkahelyeket a kormány – összeszerelőüzemek tucatjait – , de valóban akkora siker ez, azok után, hogy az EU csak 2010 óta 9809 milliárd! forinttal támogatta Magyarországot? Ennyi pénzből még egy majmokból álló kormány is létrehozott volna több ezer munkahelyet és még az is lehet, hogy nem csak összeszerelőüzemek formájában. Ha már a gazdasági sikert – ami egyébként messze nem az – valakinek meg lehet köszönni, az nem a magyar kormány, hanem az Európai Unió, az az EU, amelyet Orbán és kormánya minden héten meg akar állítani. Az EU-s pénzek nélkül a magyar gazdaság a béka segge alatt lenne, ez jelenti a valóságot.

A munkáért és kenyérért nem kell kiabálni, mert azt biztosítja az ország teljesítménye.

Valóban így van ez? Valóban nincs olyan ebben az országban, aki éhezik? Olyan, akinek még a napi betevő megvásárlása is gondot okoz? Miért van az, hogy a hatalmas gazdasági csodák országában 591 063, vagyis több mint fél millió nyugdíjas havi jövedelme 50 és 100 ezer forint között van? Ma Magyarországon kevesebb mint 100 ezer forintból megélni szinte lehetetlen. Az élelmiszerek és szolgáltatások árai ugyanis megközelítették, sőt több esetben lehagyták a nyugati országokét, miközben a nyugdíjak mértéke ezt az árnövekedést nem követte. Na de lássuk is milyen hihetetlen gazdasági fellendülést hozott a Fidesz 8 éves kormányzása:

Relatív jövedelmi szegénység (%) a nyugdíjasok körében

A fenti grafikon még úgy is igen erős képet mutat, hogy az adatokat az a KSH szolgáltatta, amely immár évek óta asszisztál a kormánynak ahhoz, hogy eltüntessék a szegényeket a hazai statisztikákból. Az, hogy a valós számok mit is mutatnak, csak akkor fog kiderülni, ha ez a történelemhamisító, a statisztikákat megkozmetikázó, hazug kormány végre eltakarodik a bús francba. A Magyar Idők – vagyis a kormány – pedig elfelejtheti azt, hogy majd ők megmondják ki a nép és mikor van joguk dühösnek lenni. Minden joga megvan ugyanis ahhoz az elégedetlenek millióinak, hogy tüntetések formájában véleményt nyilvánítsanak a mindenkori kormányról. Márpedig mi, a nép úgy döntöttünk, hogy elegünk van az Orbán-kormány elnyomásából és többé nem félünk ezt hangosan ki is mondani. Tán megrémültetek? Itt volt az ideje, ugyanis azt, amit ezzel az országgal tettetek az elmúlt 8 évben, azt nem fogjátok büntetlenül megúszni.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!