Ó, te szent habakuk! Mit kell még megérnünk ezzel az emberrel. Amikor Orbán bement a sajtótájékoztatóra olyan nagyon értelmes pofát vágott, ha látta a Nobel-díjas Wigner Jenő valamelyik leszármazottja, sírva csomagolta be a díjat, hogy elküldje az arra érdemesebb okos embernek. Olyan lángeszű ember állt a megtizedelt újságírók előtt, mint én a logika vizsgámon. Néztem, néztem ki az alkalmilag üres fejemből, bólogattam is egy kicsit, sőt felhúztam a szemöldökömet, néha majdnem mondtam valamit, de nem ment. Ki is rúgtak, mint magyar focista a labdát a lelátóra. Nem készültem, égtem és rettenetesen szégyelltem magam. Pedig csak négyen-öten hallották a teremben a semmit.
Orbánt hallgatta, aki bírta, én például sok-sok hónap óta először szántam rá magam, igaz, kitartásom nem volt példaértékű. Láthatóan zavarban volt, és mint egy kisiskolás, papírról felolvasott számokat. Mindegy mit, úgysem igaz – az öndicséret magas, de ellenszenves fokán. Néha tanácstalanul ránézett a Kovácsra, mutogatott is, széttárta a karját, aztán újra nekiveselkedett a semminek. Nincs jó passzban, humora sosem volt, de ennél a produkciónál még a dakota viccei is többet értek. Különben is elsumákolni az embereket leginkább érintő kérdéseket egy miniszterelnöknek nagyon ártalmas, mert kiderülhet, mániáin kívül semmit nem tud, nem is érdekli. Neki csak a migránsozás. Ám már erről is csak zavarosan, leegyszerűsítve képes beszélni. Unos-untalan azt ismétli, mennyi hálával tartozik neki a népe, hiszen megvédte, felvirágoztatta az országot. Most majd jön Európa meg az erősítés.
Meggyőződésem, hogy néhány hónap múlva Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel együtt kormányozzuk Európát
– mondta nemrégiben Matteo Salvini olasz belügyminiszter Bécsben, majd elutazott Lengyelországba, hogy egy euroszkeptikus választási szövetség megteremtéséről tárgyaljon. A magyar agy nélkül. Egy a csárda, sok a dudás.
Magyar közügyekben félrebeszélt, hiába no, kimozdult a sajátjai fészkéből, és az ország nyilvánossága előtt elfogytak a hangzatos körmondatok. Korrupcióról, rabszolgatörvényről, ellenzékről, Paksról, kormányzati médiatöbbségről úgy csinált, mintha szólna: semmi meggyőzőt, igazat és beismerőt nem volt képes kiejteni.
A király beszéde című nagyszerű filmben Albert yorki herceg, később VI. György brit király csak a Hamletet volt képes dadogás nélkül elmondani, és nem hitte, hogy kigyógyul beszédzavarából, elbizonytalanodott, hogy méltó király lesz-e. Kapott segítségül egy ausztrál logopédust. 1939-ben Nagy-Britannia hadat üzent a Harmadik Birodalomnak, a királynak beszédet kellett mondania a rádióban. Sikerült.
Orbán nem beszédhibás, nem dadog, hanem hablatyol. Orbán kormányfő jellemhibás, híján van az igaz tényeknek. A hamis szó pedig nem barátja a becsületességnek. Orbán király színlelt beszéde, válaszai most is hűen adták vissza gyávaságát, pökhendiségét, felsőbbrendűségét. Szégyenérzet nélkül. Nincs, aki segítene, segíthetne rajta. Javíthatatlan az egész ember.
Ja, a logika vizsgám másodszorra remekül sikerült. Nem tudtak olyant kérdezni, amire ne tudtam volna pontosan, értelmezhetően válaszolni. Felkészültem. Ez Orbánnal soha nem fordul elő. Buktatni kell.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.