Március 23,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Puritán álság

Most hogy feltűntek Orbán puritán ebédje körül a nem remélt védőszentek (Puch László gyalázatos színpadi produkciójáról nem is beszélve), és miután a magyar emberek zöme valóban nem beszél milliárdul, de talán 800 forintig el tud számolni különösebb segítség nélkül is, üssük még egy kicsit ezt a plebejus Gundel-menzás témát, hátha néhányan (akik eddig nem) megpillantják a NER-dzsungel mögött megbújó normalitás fáját (vagy fordítva), amit a folyamatos kormányzati valósághajítás kétharmadokon átívelően eltakar.

A Gundel étterem Facebook-oldalát két napja elárasztó, nem éppen a hízelgés/elismerés hangján szóló kommentek (propagandista elvtársak, nyugalom, azok ott nem sorosista ellenzéki hazaárulók, hanem magyar emberek) kapcsán bújt ki a kövek alól Kóka János nevezetű üzletember, az SZDSZ korábbi gazdasági és közlekedési minisztere, aki a süllyesztőben eltűnt pártban elnöki és frakcióvezetői tisztséget is betöltött, és aki most valamiért szükségét érezte annak, hogy megnyilvánuljon ebben az aktuálisan közérdeklődésre számot tartó kérdésben.

Ha már ilyen szépen összeért az SZDSZ sokak szerint borzalmas öröksége (mondjuk én pont nem tartozom a magyar nyelvterület véres szájjal szadeszező feléhez) a NER mindent beborító mocsárbűzével, akkor szerintem is ideje tisztázni az elsikkadásra, kimagyarázásra és széthazudásra ítélt legfontosabb kérdést ezzel a páratlan, ám minden elemében tipikus orbánista, kétharmados pofátlansággal kapcsolatban. A Kókák kedvéért is, akik a fenti ábra szerint vagy ennyire ostobák, vagy ennyire gazemberek. Más lehetőség ezúttal sincs.

Erzsébet kollégámat idézve: én sokkal jobban viselem, ha lekurváznak, mintha hülyének néznek. Nem tudom, hogy egészen pontosan hányszor kurvázták le eddig, kik és miért, de hogy konyhanyelven fogalmazzunk, igen, ebben a történetben – mint minden olyan történetben, amelynek forgatókönyve a habonyista boszorkánykonyhában íródik – az a leggusztustalanabb, hogy ennyire hülyének, kiskorúnak, szellemileg és erkölcsileg földszintesnek néznek egy egész országot. (És igen, mindeközben egyáltalán nem tartom hitelesnek azokat az ellenzéki performanszokat sem, amelyek arról szólnak, hogy az orbáni, puritán árakon étkező képviselő forgatja a legjobban a szemét Orbán ebédjének nevetséges árán, miközben ő maga is ugyanolyan árakon étkezik.)

Ebben a kérdésben is a leginkább annak a magyar embernek van joga/lenne kötelező felháborodnia – az SZDSZ-től a Fideszig terjedő vérszegény magyar demokrácia évtizedeinek emésztőgödrében -, aki például kifizeti a gyerekének az óvodai/iskolai étkeztetése árát (tizenezer forintot havonta, és változatlanul nincs ingyenebéd!), amiért – nagyon sok esetben – mikróban melegített mócsingos, ízetlen ebéd jár, meg reggelire egy fél kifli vajjal, és akinek a gyümölcsöt magának kell otthonról bevinnie, mert az nem jár az ínycsiklandozó finomságok mellé.

Rosszízű, populista demagógia? Már melyik része konkrétan? Hogy az adófizető csengeti ki azt a somlói galuskát tízszeres áron? Jó, rendben. Úgy is tudjuk, de álljanak bele, és mondják ezt. Csak egyszer az életben ne hazudoznának ilyen kisstílű módon. Hogy kisebb az adag, hogy a menza nem étterem, és különben is maradékokból gyártják azt a finom Stefánia vagdaltat. Mondják azt, hogy a miniszterelnöknek és körének jár az olcsó kaja. Felőlem akár ingyen is járhat. Jöhetnek azzal, hogy mert csak. Vagy mert más országokban is így van. Vagy mert (köszönjük Kóka Jánosnak is az értékes emlékezetfrissítést)  eddig is fillérekért zabáltak a parlamentben – akkor is, amikor még csak az ösvényt taposták ki a háromszor kétharmadnak -, és mégsem jutott eszébe senkinek felhördülni. Mondják azt, hogy ez az ár jelképes, és természetesen nem ennyi a bekerülés, de megéri az étteremnek, mert máshol behozza a veszteséget.

De ez így mindennek az undorító legalja. Azt a pályázatot nemhogy nem nyerhette volna meg a Gundel (presztízs-szempontok, mi?), indulnia sem lett volna szabad azon a közbeszerzésen. Egy névtelen büfé kellene hogy ott legyen, nem az ország (egyik) legdrágább, patinás étterme. Még egyszer: mondják azt, hogy más országokban is olcsó, itt is olcsó. Mert a Gundellel sem lenne gond, ha mondjuk a különböző rendezvények szervezésének jogát ők nyerik el. Viszont a szaros üzemi konyhát nem nyerhették volna el, de ha már muszáj volt: végképp nem kellene teli szájjal hablatyolni és hazudozni, puritán ételről pofázni és késsel-villával zabálni nem képes hülyékről fotókat posztolni magyarázkodásképpen. Mondhatták volna, hogy az üzemi étkezdét a Sutyerák Kft. viszi, a Gundel meg a rendezvényeket, és kész.

De nem, ez nem fért bele, úgyhogy most azokat az egyszerű, és jogosan felháborodott embereket kell rosszízű demagógiával vádolni, akik szóvá teszik, hogy b@sszátok meg, a Gundel 2,5 milló forint bérleti díjat fizet havonta csak azért, hogy ár alatt főzze a csülkös bablevest ezeknek. Ki az a hülye, aki beveszi, hogy ez önköltségen kijön és megéri nekik? Nem, nem éri meg, és ezért gyomorforgató a frontális hazudozások véget nem érő sora. Mondják azt, hogy baromi nagyot buknak, és akkor mi van? Ki érdekel? Aztán mondják azt, hogy azért álltak bele mégis, mert a rendezvényekkel behozzák a veszteségeket. De ez így elfogadhatatlan. A rosszízű légitársaságos hasonlat értelmi szerzőjének, és sokan mások kedvéért még egyszer: nem elsősorban az árak, hanem az árak magyarázatául szolgáló veretes hazugságok csapják ki a biztosítékot. Hogy nem lekurváznak, hanem hülyének néznek.

És hogy miért rugózik ezen bárki? Azért, mert ez a beköltözős-zabálós kolostori mizéria tökéletesen illeszkedik a NER mocsárbűzt eregető trágyadombjának mindenkori tájképébe. A négymilliárdért összetákolt, végtelenül minimalistának és egyszerűnek hazudott irodába, a milliárdos luxusrepülőgépekbe (amiket természetesen nem a főpuritánnak vettek, hanem a honvédségnek), és abba az egész ócska puritán álságba, ami körülveszi őket. Hogy még véletlenül sem volt megfelelő egy névtelen cég, ami korrekt módon viszi a NER-büfét, minimum a Gundel kellett, mert a parvenü önérzetük megköveteli, hogy lejjebb ne adják. Közben meg két napja azt próbálják hörögve megmagyarázni, hogy miért azonos értékű a Gundel a rábapatonai büfével. Mert az első a saját luxusigényük, a második meg rögtön az, hogyan hazudhatnak bele az emberek pofájába, hogy azoknak eszébe ne jusson: itt megint a szokásos rongyrázásról van szó.

Ugyanaz az undorító mese, ami Rogánék helikopteres flancolását és hazugságáradatát is kísérte, amikort azt magyarázták minden fronton vergődve, hogy igazából ingyen volt, különben meg bármelyik középosztálybeli polgár megengedhetné magának a fizetéséből azt a fránya luxushelikopterezést. Aki meg felhördült, arra Bencsik elvtárs lendületből rásütötte a retek, proletár, demagóg jelzőcsokrot.

Hát valóban nincs semmi újdonság és látnivaló. 30 év alatt alighanem semmi nem változott. Bár arra azért talán nem sokan fogadtak volna (vagy igen?), hogy a Fidesz által fröcsögve szidalmazott, bukott SZDSZ egyik alapembere fogja megvédeni Orbánt és a Gundelt az internet népének rosszízű, populista demagógiájától. A kolostori puritán ebéddel ellentétben ez valóban megfizethetetlen.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS