Január 17,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Igen, persze, hogyne, szar a rendszer, O1G, de ami helyette jönne, még szarabb lenne

El akartam kerülni, hogy vérig sértett, frusztrált, a pártjaikon belül előbb marginalizálódott, majd a partvonalon kívülre került, magukat ellenzékinek nevező képviselők bölcs és nyolc évnyi fideszes országlás után hirtelenváratlanul megvilágosodott, közkinccsé tett méltatlankodásaiban elmerüljek, de sajnos nem tehetem. Bele kell állnom.

Ennek a tökéletesen, megbízhatóan és végtelenül kiszámíthatóan működő nemzeti együttelhülyülési autokratikus trágyadombnak az anatómiájáról ugyanis semmi nem fest világosabb, egyben lehangolóbb képet, mint a Fidesz ellenzékében évekig vegetáló ama politikusgarnitúra (a nyilvánosság lámpájának fénye körül rajzó alakokon kívül van ott még dögivel a süllyesztőben), amelyik nyolc évnyi kudarcos ellenzéki politizálás után éppen abban a pillanatban jutott el a szellemi-erkölcsi fejlődés táplálékláncának csúcsára, amikor nyolc év után először az ellenzék végre rendeltetésszerűen nyilvánult meg.

Volner János után, aki múlt héten nyelvkilógatva loholt a Hír TV stúdiójába elmagyarázni, hogy miért érezte szükségét bocsánatot kérni a szavazóktól az ellenzéki politikusok penetráns viselkedése miatt, immár Sallai Róbert Benedek is megtalálta a hangját, és kiváló ütemérzékkel szállt bele az MTVA székházában földön rángatott Varju Lászlóba. És ha már így alakult, ugyanazzal a lendülettel egykori párttársaiba is. Hadházy Ákosba és Szél Bernadettbe (sajnos ez utóbbi nevét még helyesen sem sikerült leírni, pedig amúgy mindent is tud az ő természetrajzáról, ami miatt most bősz szégyenkezésre adta a fejét).

Sallai Facebookon előadott dörgedelme büszkeségére válna bármelyik bérből és fizetésből élő, középiskolás mentális képességekkel bíró állampárti szalagmunkásnak is, de szerintem súlyosabb kérdés ez annál, hogy elvicceljem a dolgot. Szerintem ahol egy néhai parlamenti képviselő, egyidejűleg magát a Fidesszel és Orbánnal ellenkező oldalon pozicionáló politikus (nem tudom, a verekedő Sallaira szabad-e olyat mondani, hogy bukott, tekintve, hogy a bukás definíció szerint azt jelenti, hogy valahonnan valahová zuhan az illető) szerint az MTVA székházában megrángatott, meglökdösött, innen oda taszigált hivatalos személyek elleni fellépés a túrkevei motorostalálkozó eseményeivel közös nevezőre hozható, következésképpen bagatellizálható, ott valami ordas nagy probléma van a fejekben. Nem elsősorban Makkoshotykán a falu kocsmájának asztala mellett, három feles után ökölbe szorult szemöldökkel hadonászva, hanem ott legfelül, ahol demokráciásdit játszanak az urak isten tudja hány éve, a NER perifériáján, tágra nyílt ánuszrózsával.

Szóval ott tartunk a Fidesz bolsevik típusú lánctalpas menetelésének kilencedik évében, hogy Sallai kolléga öles nyelvcsapásokkal áradozik a Pintér-féle fegyveres biztonsági őrök nyugalmán és udvarias fellépésén, és a NER-függetlenség és a mindenkitől egyenlő távolságtartás szellemében forgatja az ő szemeit az ellenzéki képviselők (korábban Hadházy) lesújtó, hihetetlenül kínos, roppant módon szégyenletes viselkedésén. És aztán jön mindennek a teteje: az obligát relativizálás, összemérhetetlen súlyú, összehasonlíthatatlan horderejű dolgok egy kalap alá vétele:

Nyilván, nevetséges a hatalom hozzáállása is, kit érdekelt volna ha ez a balfék banda beolvas öt pontot a köztévében, és nyilván kínos az is, ahogy a hatalom természete megmutatkozik. De nekem, volt ellenzéki képviselőnek, így majd’ egy hónappal később mégis sokkal kínosabb az ellenzéki képviselők viselkedése. Nulla méltóság, nulla tisztesség, hulla helyzetkezelési-képesség, csak a balhé keresése, csak a szereplésvágy és a versenyfetrengés, amit Varjú és Hadházy művel. Kínos. Mert nekik mindent lehet. Ők országgyűlési képviselők, ezért ők bemehetnek oda, ahová nem lehet. Nekik mindent szabad. Hozzájuk nem lehet érni. Nekik mentelmi joguk van, ők csinálhatnak bármit. Mi a különbség ezen attitűd és Orbáné között? Semmi.

Vagyis Sallai R. B. szerint Széll „Mandátumtolvaj“ Bernadett, Hadházy „Mandátumtolvaj“ Ákos és tsi. valamint Orbán Viktor között semmi különbség nincs, hiszen

Orbán és rablóbandája nyilván ártalmasabb a köznek, de miután kevésbé látványos exhibicionizmusa, ezért talán a közvélemény számára kevéssé irritáló. De hogy más lenne hatalmon Hadházy vagy Szél Detti, vagy a DK-s és MSZP-s bohócbrigád? Dehogy lenne, rosszabb lenne, csak másképp, mert a mániákus szereplési vágy és személykultusszal övezett „nekem mindent lehet“ életérzés mellett még a totális inkompetencia is jelentkezne.

Vagyis Sallai R. B. szerint – ezekkel ellentétben – Orbán és zenekara legalább kompetens, nem csak a személyét övező kultusz perverz szájnyalogatással kísért elsőszámú rajongója, úgyhogy a legszebb ideje van annak, hogy Sallai Verekedő Róbert Benedek szemlesütve szégyenkezzen azért, hogy ezekkel az emberekkel egy padban ült. Nem, Sallai R. B. nem azért szégyelli magát, mert legalább négy évig parlamenti képviselőként Orbánnal egy légtérben szívta teli tüdőre a nagyember és sameszai arrogáns, cinikus, minden felelősséget elhárító éppen aktuális boldogkarácsonyozásait, hanem azért sül le a bőr a pofájáról, mert az ellenzék nyolc év után egységesen rájött (leglábbis egy pár pillanat erejéig) arra, hogy ez itt nem jogállam, nem demokrácia, és felesleges úgy tenni, mintha az lenne.

Ez valóban szentségtörés. Végül is tényleg legfeljebb nevetséges, de semmiképpen nem tragédia, hogy a hiteles és pártatlan közpénztájékoztatás jegyében a közpénztévében lassan egy évtizede nem, vagy alig jelenhet meg ellenzéki vélemény, de azért az mégis milyen már, hogy nyolc év után az ellenzéki politikus megpróbál pofázás helyett érvényt szerezni a jogainak egy közpénzintézményben? Olyan eszközökkel, amelyekre ez a gyalázatos hibrid monstrum kényszeríti.

És nem arról van szó, hogy aki saját maga az agresszió nyelvét sokkal jobban érti és beszéli, mint amennyire valaha is a normális, emberi érvelés és vitakultúra nyelvét beszélni fogja, az legalább most csendben maradhatna. Ne maradjon csendben, beszéljen, mondja el a véleményét, szükség van itt mindenkire, aki érzi a súlyát annak, amit itt történt a magánnyugdíjpénztári megtakarítások felzabálásától a rabszolgatörvényig, a Népszabadság kinyírásától a mangalicaszerelő megmilliárdosodásáig, magyar civilek vegzálásától az Orbán dinasztia számláira befolyó, jellegvesztett közpénzmilliárdokig. Csakhogy. Sallai, Volner és az összes többi szemforgató NER-tégla nem hogy nem érzi a helyzet súlyát, de nyíltan el is mondja: egyáltalán nem érdekelt a Fidesz és Orbán rezsimjének megdöntésében. És ezzel egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy az ellenzéki pártok (tetszenek, nem tetszenek, de ezek vannak) tévedhetetlenek és bírálhatatlanok lennének.

Sallai viszont, aki saját bevallása szerint is fél éve kussol, úgy értem nem szólalt meg egyetlen fideszes gazemberség törvényesítése kapcsán sem, aki fideszes verőlegények hiányában is a testi erejével rontott rá Hadházyra anno (mivel félszájjal bocsánatot kért egy gyönge pillanatában, gyanítom, hogy az eset legalább félig megtörtént, és nem azért zárták ki az LMP-ből, mert nem tetszett a pofája Széll Dettinek), érdekes módon éppen most mászik elő a naftalinból, amikor formálódni látszik (nem vagyok annyira optimista, hogy ehhez komoly reményeket fűzzek, de ha mégis), valami halovány ellenzéki ellenállás. Aminek Sallai saját jogon nem lehet része, és mivel a sértettségével nem tud mit kezdeni, ezért mit tehetne mást, mint páros lábbal beleállni az ellenzékbe.

Mit akarok ezzel az egésszel azon túl, hogy talán az sem mellékes, egészen pontosan hány eurómilliós uniós projekt haszonélvezője Sallai természetvédelmi egyesülete? Hogy az ilyen és hasonló ellenzéki nyilatkozatok lassan talán megmagyarázzák azok számára is, akik még mindig nem akarnak hinni a szemüknek, mi történt ott, akkor április 8-án, amikor a Sallai-féle LMP kézzel-lábbal feküdt keresztbe a kétharmad megakadályozásának. Ezeknek a sértett, perifériára szorult, a nagyfene politikai függetlenség szobraiként fellépő embereknek, illetve az ide-oda beépített társaiknak (Ungár is magára veheti nyugodtan) stratégiai szerepük van a NER fennmaradásában. Mindig jó érzékkel, a kellő pillanatban dobják be a rendkívül hatásos, a jól ismert fideszes panelekből építkező üzenetet. Igen, persze, hogyne, szar a rendszer, O1G, de ami helyette jönne, még szarabb lenne, jól van ez így, éljen a NER és a fideszes kompetencia! Meg a kognitív disszonancia és a nemzeti tudathasadás.

Változatlanul nem én vagyok a jelenlegi ellenzéki paletta legönkritikátlanabb rajongója, de egy-egy ilyen félreérthetetlen, az állampárti propagandát jobbról előző álellenzéki fröcsögés ezerszer nagyobb szolgálatot tesz a rezsimnek, mint akárhány, milliárdos rogánista szólam. A maffia olajozottan működik, minden tégla a helyén van, bármiféle változástól meg távolabb vagyunk, mint gondolnánk.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.