Március 23,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Ha tudtak hazudni nekivörösödve a kommunistáknak, akkor tudnak hazudni narancsszínűre sápadva a keresztényeknek is

kelemen.mikes@netkavezoabujdosokhoz.terirdag.tr

Tárgy: Kegy

Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba

Jó, hogy nem itt kezdi az évet kend. Mióta az állam rakja a nép vállaira a keresztet, azóta egyre több mifelénk a hitetlen. Kend hittel élő emberként már ettől rosszul érezné magát. Hátha még rá is jönne, hogy ezek a buzgóságok tegnap még a sátán kutyáiként ugattak, akkor biztos felfordulna a kend gyomra és még azt a kis meleg ételt is kihányná, amit a Blahán kaphatott volna karácsonykor.

Én egyházi iskolába járok, mert muszáj. Nincs választásom. Ez van. Nekem hinni kell, nincs mese! Hiába vagyok SNI –is, nincs felmentésem; két pofára kell zabálni a népnek kiporciózott lelki tömegkosztot, mert illiberálisan mi az alsó néposztályba vagyunk kaszlizva.

Ezért én jobb híján elhiszem, amit a Lölö bácsi kedves neje mondott. Mi több. El is tudom képzelni, hogy a Nekijóisten kegyelméből tollasodott meg. Bocsánat, inkább úgy kellene írnom, hogy angyal szárnyai nőttek. Ez így semjénesebb. A tanító néni nagyon kajálja a szemlesütős, ájtatos módit, kár hogy a vázlatírást nem. A nagyi dolgát nehezíti a leckéimmel. Bár ezekből a tankönyvekből a nagyinak is megerőltető kihámozni valami értelmeset. Esetenként gondolattérképet még ő se tud alkotni belőlük, gondolat hiányában.  

Nem nagy durranás egyébként ez a kegyeskedés sztori. Tudjuk, hogy a falubelije a Nagy Imre koporsóján, Soros ösztöndíjjal a Mennybe ment és a fellegek felett tartózkodik. Elvétve nem. Úgy képzelem, söpörte a néni a stadionjuk előtt a járdát. Lehajtott fejjel, ahogy kell egy jól nevelt, Nekijóistenfélő, verés nélkül is rendeltetésszerűen működő feleségnek. Biztos nagyon beleélhette magát az asszonyi küldetésbe, fel se mert nézni. Mire felnézett, hát látja ám, hogy már a szomszéd előtti járdát is felsöpörte. Igen. Jól sejti kend. Ott lakik a Nekijóisten.

A múltkor panaszolta is a Nekijóisten felesége, hogy akárhányszor kinéz a konyhaablakon mindig az a böhöm nagy üres stadion fogja el a kilátást. Ezért nem látja a Lölö bácsi repceföldjein az egyelőre még piros (de már ki van adva a parancsba a Magyar Tudományos Akadémiának, hogy jövőre narancsszínű legyen) pipacstengert, a Vatikánnak meg, hogy a stadion bejáratánál Szent Mihály arkangyal személyesen, turulos dresszben köszöntse az Erzsébet-utalvánnyal fizetőket és a Gáspár gyerek meg felesben perselyezzen.  

Most viszont egyelőre a Nekijóisten nézett ki a konyhaablakon mind a két saját szemével. Kényszerűségből, mert egy csapat szolga a kerti budira szerelte az álcahálót, néhány elment a nádor birtokra kutyát etetni, a tartalék pedig a várbeli rezidencia páncélterem ajtajának a zsanérját zsírozta, hogy ha beosonna egy igazi újságíró, vagy egy mufurc ellenzéki képviselő, akkor a gazdi bátran tudjon a rejtekébe surranni.

Szóval kinézett a Nekijóisten az ablakon. Látta a menyecskét szorgoskodni és gondolkodni kezdett: A köszönő szó elszáll. Egyébként is én nem szoktam semmit, soha megköszönni, senkinek. Mit adjak? Mit adjak? Mindenük van! A leggazdagabbak az országban.

Szeretett volna valamilyen módon kegyet gyakorolni a szorgos háztartásbeli felé, de nem akarta elsimicskázni a dolgot. Tanult a múltkori esetből. Csak olyasmit bízhat rá, amihez nem ért a földi javait gondozó cimbi oldalbordája. Végül döntött. Nevére íratja a magyar médiát. Olvasni eddig se volt ándungja, szövegelni meg itt vannak a kipróbált krónikások. Ha tudtak hazudni nekivörösödve a kommunistáknak, akkor tudnak ezek hazudni narancsszínűre sápadva a keresztényeknek is! Sőt. Ennyi dohányért már uszíthatnak a kis csahosaim!

Szerintem így történt, hogy a Nekijóisten felszámolta a magyar médiát. Ha kend másképpen tudja, szóljon.

Hogy hogy mi ebben a kegy? Látszik, hogy kend tartósan távol van. Az asszonyságnak isteni ajándék a mai Magyarországon, hogy a szülés és a fakanálbűvölés mellett – ha névlegesen is – a Kárpát-medence kásleres gyógyvizében fürösztheti szellemét. Még hogy félműveltség? Azért tömjénezni nem kéne a néni hozzáértését, bár kétségtelenül történelemformáló erő. Papíron, digitálisan és visszamenőlegesen. A nagyi mondta, hogy a kolostorokban kódexeket másoló szerzetesek mindegyike se tudott írni, olvasni. Szerinte – ha ilyen rohamléptekkel fejlesztik a magyar közoktatást – mire én felnövök, abból megélhetek, hogy jó fizetéséért az önkormányzati üléseken felolvasom a képviselőknek az egy személyben legfőbb hadúr/kormányzó/lelkigyakorlat vezető stb. napiparancsát, mert olyan szépen, tagoltan olvasok hangosan, hogy a hülye is megérti.  

Nekünk is kegy ez az adomány. Nem kell kacérkodni a napisajtó vásárlással, tévé előfizetéssel. Mindenki boldog. Mondják, a történelmi eseményeket megfelelő távolságból kell nézni. Ha kíváncsiak vagyunk mi az újság itt, most, akkor a nagyi tévéhíradó helyett előkapja valamelyik ókori szerzőt. Naprakész, pontos helyzetértékelést ad. Például azt mondja mára Tacitus:

„.. minden hatalmat egy emberre ruháztak, …. a nagy tehetségek eltűntek, egyszersmind az igazság többféle módon megrokkant; először is mivel nem ismerték a közügyet, mintha az más ügye volna, azután mivel helyeselni vágytak az uralmon lévőknek, vagy gyűlölték őket ; így az ellenségeskedők vagy lekötelezettek közül senki nem gondolt az utókorra.”

Jó, mi? De az a lényeg, hogy a nagyiék sokat mesélnek. Régi dolgokat. Érdekeset, érdekesen.

Tényleg. Kend tudja milyen a zsíros gatya? Én tudom. Ha gondolja, alkalomadtán megírhatom kendnek. Persze csak ha érdekli, meg belefér az időbeosztásomba. Csak óvatosan. Állítólag az én időm, de a beosztók sorba állnak és nem egyeztetnek egymással. Se.

Bütyökfalva, 2019. január 4.

Mirtill

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS