– Annyi lesz neked is, libsi r*ngyó! Remegj minden áldott nap! – kaptam a nagyon kedves felszólítást a bevásárló központ előtt várakozva. Csak azt tudnám, miért forgott vérben a szeme a pacáknak, amikor ilyen hízelgő szavakat dobott felém. Mennyi lesz nekem? Máig nem tudom. Ha netán felnégyelnél, vigyázz a frizurámra, baloldalon van a választékom, én döntöttem így. Csak tudod, nem úgy van az Európa közepiben, hogy álldogálok az utcán, te meg hozod a disznóölő késed. Nem vagy te ilyen, a te fajtád előbb belerúg a gödörbe, elvesz mindent, harácsol, amíg bírja.
Mennyit akarsz? A házamat? Keresd meg, kulcs az eresz alatt, a negyedik létrafokról eléred. A dán doggal ne törődj, csak seggre megy. Okos kutya, járt iskolába, te barom. A villáimat is akarod? Tizenkettőt? Hülye vagy, akkor alkudozz a Mészáros-Tiborcz tandemmel. Nekem hat van, ép csak öt, egy kicsorbult a májkrémes konzervektől. Nem bírja. Amúgy ezüstösek. Autót is? Melyiket kéred? A citromsárga Jaguárt vagy a tűzpiros Porschét? Mind a kettőnek hiányzik kettő kereke. Úgy mint neked, te nagyon okos. Viheted, elfér egy zsebedben. A röpcsimet oda szoktam adni a szomszédnak, ha meccs van; nézhesse nyugodtan, mert a fia elvan addig a papír szuperszonikussal.
A bankkártyámat, a karórámat, a parfümömet nem adom. Utóbbi eredeti Salvador Dalí. Dehogy olasz középcsatár, te idióta, kérdezd csak meg a felcsúti nemzet focistája vezéredet. Annyi nekem is. Neked mennyi van már, mennyit loptál össze, hányszor és hol gyűlölködtél; melyik uraság a szponzorod, melyik béleli a bukszádat? A karodon körbetekert piros-fehér-zöld valami térképfélét te kreáltad? Csak egy pillanatra láttam. Silány munka, te nagy magyar barom.
Figyelj, tisztázzuk a remegést is. Én csak nyáron szoktam, nem minden áldott nap. Úgy harminc-harmincöt fokban. Amikor iszom a lájmos, citromos, narancsos limonádét jégkockával – imádom, te képzeld, abba mindig beleremeg az egész testem.
Magas, izmos, kopasz férfi vagy, a melletted álló picike nő is jól nézett ki. Emeletes csizma, rövid szoknya meg valami szőrös kabát. Arról nem tudtam eldönteni, hogy kínai piacos vagy rubin szőrme vagy valamilyen drága bunda. Nem bundázom. Ismerek nagyon-nagyon sok jóképű férfit és csinos nőt, de egyiknek sem üres a feje. Mint a tiéd, te barom. Nagy huzat lehet benne, ki is vitte belőle a fokhagyma szószba tunkolt agyadat. Te, én hányok tőled, annyira, de annyira utálom a fokhagymát. Ennyid van, ennyit is érsz.
Az az igazság, hogy kedves ünnepi első mondatodból kimaradt egy fontos tény. Pótolom: – Annyi lesz neked is, fehér sapkás, libsi ringyó! Nekem nincs sapkám, sem fehér, sem semmilyen. Nem szeretem. Azon az ünnep előtti héten zord idő volt, szélvihar fújta a szakadó havat. Kaptam a lányomtól egy fehér sapkát, ha már mennünk kell. Rá vártam ott a bevásárló központ előtt. Kicsit feszélyezve éreztem magam a satyiban, de jól illett a fehér garbómhoz. Ezt szúrtad ki, ó, és mennyire örülök, mert meggyőztél, kurva jó vagyok a fehér sapkában. Figyelj, barom, nem minden fehér sapkás ringyó, és nem minden ringyó fehér sapkás. A libsi stimmel, bár szebben hangzik így: liberális. Dallama van.
Gyorsan eltűntél, de majd a csápjaid közvetítenek. Meghívlak oda, ahol annyi fehér sapkás, fehér sálas ember lesz, hogy négyfelé áll a füled. Ne szarj be! Legyél bátor, ne csak ott, ahol egy nőt illetsz igen tiszteletlenül a véleményeddel. Gyere el, szemtől szemben megbeszéljük, hogy mennyi az annyi nekem, nekünk. Te barom.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.