Április 19,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Hát ennyi volt az ünnepi nemzeti konzultáció

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,324,946 forint, még hiányzik 675,054 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

[email protected].

Tárgy: Szánhozók

Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba

Kend aztán jól járt, hogy nem jött az ünnepekre! Egy savanyú képpel kevesebb volt a portán. És nem látta a nagyit pityeregni. Én se sokat, de most a Fényes Fenekű nyaloncai megríkatták az én drága nagyikámat. Amúgy, itthon, nálunk, térdig ért a nosztalgia; bezzeg még az előző diktatúrában is három méteres karácsonyfáink voltak, meg igazi magyar szaloncukor és nem celofános drága szappan!

A Rákosi idejében meg nem csak a Jézuska jött, hanem egyenesen angyal hozta a karácsonyfát a tatámnak. Igaz, egy bénázó, tanuló angyal jutott. Fel is bukott a küszöbben, és a tata késő este, félálomban látta, hogy a bátyjai segítenek a felborult fa díszítésében, az angyal meg elbújt szégyenében az ágy alá és reggelre eliszkolt.

Most meg sehol, semmi nekünk, csak a nagy duma, és az álszent ájtatoskodás. Mi családilag, meg szomszédságilag (na meg a tata eddig még ki nem irtott vasmunkástestvéreivel egyetemben) még az előző diktatúra humánus együttélési szabályai szerint működünk.

Mondom, és utána is kérdezheti mástól is, hogy az milyen volt. Én írok kendnek egy példát. Az író Moldova bácsi zsidó gyerekként a pesti gettóban volt, mikor az ugyancsak író, MIÉP-essé vadult Csurka bácsi apukája a nyilas újság főszerkesztője volt. Kádár idején, felnőttként –ez most elképzelhetetlen – az hagyján, hogy a munkájuk révén menő értelmiségiek lehettek, de az írók SzocReál focicsapatában együtt rúgták a bőrt. Nincs vége! A tata, irodalomkedvelő, paprikás krumplin nevelt proliként egy Horthy elől emigrált kommunista Londonban született fiaként SZDSZ-essé öregedett egyetemista ajánlásával bekerült a csapatba. Bizony. És az a Végh Antal adott neki gólpasszt, aki a „Miért beteg a magyar futball?” című könyvet írta. És az volt ám az igazi foci, stadion nélkül. Kispályán, nagy játék!

Na, erre mit lép kend? De süppedjünk csak bele a mai magyar valóságba. Azt tudja kend, hogy a tata türelme végtelen. Apu szok’ mondani, hogy ha a birkák iskolába járnának, akkor a türelem tantárgyat biztos a tata tanítaná. Ezért van az, hogy a környék sok nagyapátlan gyereke nagyapaként lízingeli a tatámat, mert tetszik tudni a mai, politika által megnyomorított férfiak nem bírják úgy a gyűrődést, mint a nők és a szájukba rágott családfői felelősség meg rájuk szabadított kiszolgáltatottság/kilátástalanság miatt gyorsan felveszik a poralakot és urnában, költségtakarékosan mennek a tisztaszoba komódjára, hogy a narancskeresztes elvárás szerint együtt maradjon a család.

Tehát a karácsonyi ünnepekben a tata műhelyében a lízingelők karácsonyfa és járulékai ügyében nyüzsögtek. Néha betévedt egy-egy felnőtt is, mint a Kekec bácsi. Nem ez a rendes neve, de mi a bátyámmal sokáig azt hittük, mert a nagyi finoman szólva nem kedvelte az állandó kötözködése miatt. Mindig, mindent leszólt, mindenkinek beszólt. Úgy mondják, hogy az élő fába is belekötött, de szerintem a dédi sokkal pedánsabban minősítette a bácsit, de az csúnya. Na, jó. Ha anyunak nem árul be, leírom; „Ennek a sz.r is ízetlen!”  Az idén is kölcsön adtuk neki a lomizáskor privatizált forgószék alját karácsonyfa talpnak. Ha kell neki valami, gyakorta jön. Olyankor a tata türelmesen végighallgatja. A minap változatos módon szidta a tüntikéző, szánkógyújtogató sorosista csőcseléket. Mikor kifogyott a szuszból a tata fogta az öngyújtóját, kezébe adta a bácsinak. Ott a gyerekek szánkója, gyújtsd meg! Dehát, ez lehetetlen!  Méltatlankodott a bácsi. Nem én mondtam. Így a tata. Aki tüntetni ment, az legfeljebb öngyújtót vitt, a gyújtogatót meg felszereléssel küldték. Miért nem mutatja a rendőrségi videó, hogy ki volt? Látszott, hogy a bácsi egy pillanatra lefagyott.

Király volt! Még én is felfogtam, hogy kapisgálja mennyire beetette az udvari propaganda. Próbált továbblépni azzal, hogy a határon túliak hoztak az elégett szánkók helyett egy tucatot. Mire a tata megkérdezte, hogy abból a sok milliárdból, amit belőlünk kipréselt a választottjuk nekik csak ennyire tellett? A román forradalom idején mi ingyen, önként, kamion számra nyomtuk a sajátunkat Erdélybe. Hát ennyi volt az ünnepi nemzeti konzultáció, amit én hallottam, mert mennem kellett fokhagymáért, ugyanis nekünk az idén se kelt ki, amit a nagyi hozott a boltból, az már hazafelé jövet, útközben megrohadt, mert a nagyi a fájós lába miatt lelassult. Én futottam jövet-menet, és amíg a káposztát töltöttük elmeséltem a nagyinak mit hallottam a műhelyben. Kérdezett ezt, azt és lassan kezdett párásodni a szeme. Válaszoltam, amit tudtam. Ekkora már könnyezett.

Képzelje megsiratta a kend szánkóhozó földijeit, hogy azokból az ártatlan, jóindulatú emberekből csúfot űztek, „szekértolót” csináltak ezek az uborkafára felkapaszkodott tahók.

Én ugye nem tudom, hogy mi micsoda sokszor és miért nem az, aminek láttatni akarják. Én azt tudom, hogy a nagyiék pengék, ha észre van szükség. Ez tuti. Köztudott, én nem mindig azt értem, amit mondanak nekem, vagy kimarad egy szó és akkor nem az, meg nem úgy, de kendék nagyon egy húron pendülnek, értik egymást és nincs gond. Remélem.

Jut eszembe, tata olvasta valahol, hogy itthon egy vállalkozás 180 emberrel egy év alatt 12 milliárd árbevételt termelt, de nem találja az újságba sehol, hogy hol és mit gyártanak. Kend sokat fenn van a neten, ha véletlenül rábukkanna, akkor okvetlenül írja meg a tatának, hátha valami nagy hozzáadott érték tartalmú műszaki termék, mert akkor esetleg a tata se hagyná az eszét porosodni, tán még egy karácsonyfára valót is megkereshetne vele.

Mi nagyon jó egészséget kívánunk kendnek és kitartást kétszeresen is, már úgy értem, hogy próbálja már meg kend jövőre is kinn tartani magát, aztán majd látjuk, hogy fordul a világ sora, szóval boldog újesztendőt kendnek csakúgy, mint a többi üldözöttnek, alattvalónak, határon belül és kívül, ezen a kerek földön békességben, egészségben!

Bütyökfalva, 2019. január 3.

Mirtill

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.