Augusztus 26,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A harag nem lehet válasz

Európában és a világ több pontján is egyaránt valami megváltozott az elmúlt években. A változás azonban, noha jól láthatóan nem a jó irányba indult el, mégsem tűnik úgy, mintha megállítható lenne. Az ugyanis, amire válaszként az Európai Unió született, újra kezd elharapódzni. Az az eszetlen nacionalizmus, ami az elmúlt években egyre inkább kezd elhatalmasodni, újra áldozatokat fog követelni, ha hagyjuk. Ha nem teszünk semmit, a történelem újra meg fogja ismételni önmagát, ami szinte biztosan százezrek halálát fogja jelenteni. Hát nem tanultunk nagyapáink intelmeiből? Vagy elegünk lett a békéből és újra háborút akarunk?

Olaszország, Magyarország, Egyesült Államok, Brazília és még lehetne sorolni azokat az országokat, ahol az emberek haragból szavaztak meg egy olyan vezetőt maguknak, akik felmérhetetlen károkat okoztak és még fognak is okozni az elkövetkezendő években. A nacionalista vezetők száma, akik eszetlen intézkedéseiket megpróbálják úgy eladni, mintha az minden esetben a NÉP érdekében történt volna, egyre csak szaporodik. Sokan hiszik úgy, hogy ezektől a vezetőktől nem kell félni, hisz ez csak egy válaszreakció a korábbi évek kormányainak korrupcióira és hazugságaira. Naivitás lenne azonban azt gondolni, hogy egy nacionalista kormány hatalomhoz juttatása majd példát statuál, nem pedig egy ország lerombolásához vezet.

Most nem mennék bele mélyebben a világ különböző pontjain hatalomra kerülő vezetők tetteinek elemzésébe, hisz azokat nem éltem meg. Spanyolországban azonban én is szemtanúja vagyok annak, hogy Franco diktátor halála óta először, újra szélsőjobboldali párt került a parlamentbe. Hetekkel ezelőtt beszámoltunk róla, hogy Andalúziában regionális választások voltak, ahol a régiót sokáig vezető szocialista párt, a PSOE ugyan megnyerte a választásokat, azonban még koalíciós partnereivel sem tudott elég parlamenti helyet szerezni ahhoz, hogy többsége legyen. Ez annyit jelent, hogy az országot évekig vezető PP – konzervatív párt – és a Ciudadanos – jobboldali párt – mellé a VOX – szélsőjobboldali párt – becsatlakozásával új kormánypárti koalíció született.

Hetekkel ezelőtt még csak a lehetősége volt meg annak, hogy újra egy szélsőjobboldali párt foglaljon el parlamenti helyeket – konkrétan tizenkettőt – azonban ez mára valósággá vált. Sokan próbálták megérteni, hogy is történhetett, hogy egy a diktatúrát évtizedekkel korábban a háta mögé utasító ország újra akár még fasisztának is nevezhető szélsőjobboldali pártot szavazzon be a parlamentbe. A válasz pedig elég egyszerű. Mint oly sok más ország esetében, itt is a harag döntött. Harag a menekültekkel, a katalánokkal és a feministákkal szemben.

Mint ahogy Magyarországon is oly divatossá vált, nem valamiért, hanem valami ellen szavaztak az emberek. A szélsőjobboldali VOX, Orbánhoz és Salvinihez hasonlóan a nemzeti érzelmekre játszik rá, elhitetve a szavazóival, hogy hatalomra kerülésükkor az ország – jelen esetben Spanyolország – újra spanyol lesz. A menekülteket eltakarítják és újra büszkeség lesz spanyolnak lenni. A katalán függetlenségi törekvéseket leverik és helyreteszik a feministákat. E köré a három szál köré építették választási propagandájukat, ami láthatóan sikeres volt, hisz a semmiből, néhány hónap leforgása alatt parlamenti párt lettek.

Európának és a világnak egy újabb pofonra van ahhoz szüksége, hogy felfogja, az agyatlan, fasizmusba hajló nacionalizmus nem egy járható út? Igen, az Európai Unió sok hibával működik, amiket ki kell javítani. De azzal, hogy egy nacionalista kretént szavazunk meg vezetőnek, nem az ország szuverenitását szerezzük vissza, hanem lelépve a demokrácia ösvényéről egy újabb világháború felé menetelünk. Hát ezt akarjuk?

Sokan haragból szavaztak a Brexitre, és ugyan még be sem következett maga az elszakadás, máris felmérhetetlen károkat okozott a brit gazdaságnak. Az Egyesült Államok lakói is haragból szavaztak Donald Trumpra a gazdag elittel szemben, most pedig szemtanúi annak, hogy egy általános iskolás diák intelligenciájával (sem) rendelkező elnök leépíti a demokrácia rendszerét. Mint ahogy teszi ezt Orbán Magyarországon, és ha elfajulnak a dolgok, fogja tenni Marine Le Pen Franciaországban, miután az emberek a Macronnal szembeni harag következtében megszavazzák a Nemzeti Tömörülés nacionalista vezetőjét.

A jövő évi, májusi Európai Uniós választások valóban fontosak lesznek, ugyanis az eredmények tökéletesen meg fogják mutatni, hogy az öreg kontinens lakói az Unió – és annak kijavítása – mellett teszik le voksukat, vagy pedig inkább haragból megszavazzák a nacionalista ideológia képviselőit. Aki azt gondolja, hogy a Fidesz, a VOX esetleg a Rassemblement National melletti szavazás azt fogja jelenteni, hogy az EU polgárai visszakapják a nemzeti szuverenitásukat, az nagyot téved. Jó lenne ezt végre felfogni és tanulni múltbéli hibáinkból.

Az Európai Unió egy alapvetően jó gondolat, egy sok hibával működő, de kijavítható hibákkal működő entitás. Ehhez azonban arra van szükség, hogy májusban ne az Unió szétrombolásán dolgozó nacionalistáknak szavazzunk bizalmat, az ugyanis szinte biztosan katasztrófához vezetne. Még azelőtt kell tanulni hibáinkból, hogy túl késő lenne. A választások után észbekapni pedig pontosan ezt jelentené, az ugyanis már túl késő. Mint ahogy a Brexit szavazás után, vagy Trump hatalomra juttatása után is késő volt. Maradjunk az európai úton, akármennyire is tökéletlenül működik ez a rendszer, ugyanis a nacionalisták alternatívája egy olyan világot teremtene, amelynek nagyapáink és nagyanyáink voltak szemtanúi és amelytől olyannyira óva intettek bennünket. Ne hagyjuk, hogy a tudatlanság és ignorancia győzedelmeskedjen!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS