NEHAZUGGY

Várakozás

Tóth Ilona | 2018. December 27, Csütörtök | 16:02

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A fotelben ült. Néha-néha biccent a feje. Remegő kezét összekulcsolta. Dudorászott. Nézte a kopottas szőnyeg kacskaringóit és Fifikét, ahogyan áthelyezi macskasága székhelyét az ablakba. Fel-felsóhajtott.

– Hová mész már megint? Nem tudsz nyugton maradni egy kicsit sem? Ülj ide mellém – szólt rá papusra. – Ide, gyere, ülj le. Várakozunk.

– Kimegyek fáért, fogytán van. Hozok egy kosárral, jó meleg legyen, mire megjön.

– Ha jön. Tegnapra mondta. Azóta nincs hír felőle. Mi lehet…

– Maradj nyugton, jön majd. Folyton sápítozol.

Papus fejébe nyomta a sapkáját. Szerette, mamus kötötte neki. Kiskabátot vett fel. Nincs hideg. Hull a hó. A kosarat ledobta a kamra elé, aztán óvatosan, mint egy macska, odasomfordált a kertkapuhoz. Mellette ugrált Nasi, élvezte a fehér takarót, vakkantgatott örömében. Papus kinyitotta a lakatot. Így könnyebben bejön, mormogta. Kinézett az utcára, fel, fel, egészen a sarokig. Senki. Csak a hópihék játszottak a fákon. Ide-oda fújta őket a szél. Pihetánc, gyönyörű.

Mamus nézte a kis karácsonyfán az üveggömböt, fátyolos szemmel látta benne kisfiát, amint hempergőzik a nagy hóban. Kiabálja, gyere mami, ne félj, olyanok leszünk, mint a kristálycukorbaba. …és nevetett nagyokat. Egyszer ráesett egy fatönkre, véres lett a feje, mami rohant hozzá, kisfiam, édes kisfiam, nagyon fáj? Semmiség, mamikám, csak paradicsomos lett a te kristálycukorbabád. Szeretlek, nagyon szeretlek. …és nevetett nagyokat.

Jó gyerek. Mamus megsimogatta a gömböcskét, szipogott: olyan messze vagy, kicsi fiam, már egy éve nem láttalak. Ha telefonálsz is, látni akarom az arcodat, a szép szemedet, a tekintetedet.

Papus friss hideget hozott be magával. Egy kevéske fát is. Amennyit elbírt a kosárban.

– Már megint sírsz, ne keseregj, jön, érzem ma jön. Csönd van mindenütt, mint egy mesebeli bolygón. Fehér-fekete, fehér-szürke, fehér-barna, ilyen most a kinti világ. Szép.

– Kinyithatnád a kerti kapun a lakatot. Könnyebben bejön.

– Majd kinyitom, ne sürgess! Gyere el az ablaktól, enni kéne, elmúlt hat óra.

– Várjunk még.

– Mire? Hallottad, elment a hatos vonat, ma már nem jön több. A fenébe, valami favacak ment a szemembe, megyek kimosom, könnyezik.

– Menj. Méghogy favacak, nem bírja az öreg, azt hiszi erős, azt hiszi, nem tudom, mennyire fáj neki, hogy nem jött az imádott fia.

Mamus három terítéket tett az asztalra, papus rászólt: – A főtt húsból ne egyél sokat. Maradjon. Az a kedvence. Tedd mellé a tormát. Betyár erős, de még sosem fogott ki rajta.

– Hat húsz, együnk.

Csend kinn, benn. Csak a kanál koccant udvariatlanul. Nem beszélgettek, a tányér fölé hajoltak, nagyon el voltak foglalva a vacsorával.

– Ha végeztünk lefekszünk, papus. Elfáradtam. Belefáradtam a várakozásba. Majd bekapcsolod a rádiót, azt hallgatjuk. Valami jó zenét. Búfelejtőt.

– Töltök egy kis bort, koccintsunk az ünnepre, mamuskám!

– Milyen ünnep ez… Ne sokat, nem kívánom.

– Ötvenedszer kívánunk egymásnak boldog ünnepet, ötvenedszer…, eh, fogd a poharat, egészségedre, édes mamuskám. Te, még Nasi sem bír magával, érezhet valamit, engedd be, Fifike egész délután unatkozott, ásítozott, már nagyon várja.

Papus felemelte másodszor is a boros üveget, kihúzta a dugót, amikor…

…belépett a fiú az ajtón. …és nevetett.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!