Hagyjam most a viccelődést, még ha nem is szívesen teszek ilyesmit. Igyekszem konkrét maradni. Nem kötelező egyetérteni velem (sosem az), de azt azért rögtön az elején megjegyezném, hogy ha én (az átlagsenki) így gondolom, akkor mennyi ember gondolhatja még így.
Az elmúlt napok fővárosi és vidéki megmozdulásai nagyon jól jelezték, hogy az emberek el akarnak mesélni valamit a hatalomnak. Az egész jobbára a túlóratörvényre, kisebb részben a (jóval komolyabb témának tűnő) közigazgatási bíróságok ügyére lett felfűzve, de legyünk őszinték: azért voltak kinn az emberek a fagyban, mert A Rendszer egy rakás szar. Nyolcadik éve egyre fokozódó arroganciát és cinizmust, na meg álszent ájtatossággal körülírt aljasságot kap a pofájába mindenki, aki egyet nem értésének hangot ad; átbaszva érzi magát a dógozó a gyári munkástól az akadémiai professzorig, átbaszva érzi magát tanuló, nyugdíjas, gyerekét egyedül nevelő szülő, gyereket nem is vállaló felnőtt, és így tovább: sokan érzik átbaszva, olykor elárulva magukat. Minderre A Rendszer válasza az egyre fokozódó, egyre magabiztosabb gúnykacaj.
A tüntetéseken megjelentek a pártok is, és megint valami olyasmit látok, ami tavasszal már volt: békében egymás mellett mindenki, olyanok is, akik egy átlagos országban a másik torkát harapdálnák. Oké, ez már régen nem átlagos ország. Talán emiatt történhetett áprilisban az, ami történt: akkora bukta lett a vége, hogy a harmadik kétharmados fal adta a másikat. Szóval.
Tisztelt képviselők, pártok, és kitartó szavazóik!
2018 van, egy EU- és NATO-tagállam polgárai vagyunk. Én elhiszem, hogy sokakat borzasztóan dühít a maffiakormány, engem is dühít, de aki itt és ma forradalomról meg akasztásokról ábrándozik, annak nemes egyszerűséggel a piszkos kurva anyját. Remélem, sikerült konkrétnak lennem, igyekeztem, mert elég hideg van. Nem akarok semmiféle forradalmat, esélyt sem akarok adni annak, hogy bárkinek azért menjen neki a feltüzelt csőcselék, mert mondjuk kommentelt egy félreérthetőt; és forradalomban vajon van kontroll? Nincs hát. Szóval a vérvörös fejűeknek még az apjuk retkes faszát is, az erőszak nem megoldás semmire. Majd ha ők lőnek, akkor nekik lehet menni, de addig coki van. Aki lövöldözni akar, az járjon lőtérre, és közben vegye tudomásul, hogy az első véres felfordulásra tömegesen hagyjuk itt a picsába az egészet, a maradék meg úgy csinál egymásból farhátat vasárnapra, ahogy akar. És nem, ne gyertek nekem azzal, hogy az ember is csak állat, mert mindenféle színű cinizmusból istentelenül kurvára elegem van már.
2019 tavaszán EP-választás, és valamikor abban az évben önkormányzati is. Most egy eléggé egységes, egymással barátkozó ellenzéket láthatunk, de így volt ez fél évvel korábban is. A mostantól következő választásokon elvárom az összes „ellenzéki” párttól, még a Kétfarkúaktól is, hogy egyetlen kutya kötelességüknek a maffia elpicsázását tekintsék, ha vezéráldozat kell ehhez, ha nem, akkor is. Nincs kibúvó, nincs mentség, és ezt én mondom, a szavazásra jogosult: ha nem adjátok bele a lelketeket is, illetve ha megint kezdődik az esélyek saccolgatása, a potenciális szavazóbázis nagyságára való hivatkozás és az alkudozás, meg a többi baszakodás, akkor akkora érvénytelen szavazatot fogok leadni minden egyes alkalommal, hogy feltolja a szart az orrotokig.
Tegnap óvatlanul megpendítettem, hogy a nagyon okosan háttérben tartott Gyurcsány lemondhatna mindenről, egyfajta garanciaként – erre páran nekem estek azzal, hogy Gyurcsányozok, meg a dakota főnök kottájából játszom. Figyeljetek, seggfejek: Gyurcsány teljesen jogosan megbukott, de a mai napig meg tud osztani tömegeket. Ne matekoljatok nyolc százalékon, az isten bassza meg, hanem vakarjátok le a DK-ról a „Gyurcsány-szekta” jelzőt, hátha kevesebb fintorgást hozna az országszerte, mint csakazértis hatalomba erőltetni egy egyszer már megbukott miniszterelnököt. Megy a nagy szöveg, hogy így a Nyugat meg úgy a Nyugat az ő demokráciájával; hol a büdös picsában jut vissza kormányra egy bukott balfasz?!? Kizárólag itt, bazmeg, ahol a bosszúszomjas dakota főnököt visszatolta a sok ökör. Még egy ilyen menetet akartok, kihúzatlan méregfogakkal, állandó céltáblákkal?!?
Egy nagyon jó kérdést tett fel tegnap egy kommentelő nekem: miért nem oszlik fel az összes „ellenzéki” párt, és áll össze egy új valamivé? Jelen helyzetben én is így gondolom, de elmondom.
A pártok ideológiák alapján lesznek pártok, és ez élből kizárja, hogy normálisan együttműködjenek egymással. De felteszem a kérdést: ideológiai problémánk van? Nem, bazmeg. Nekünk olyan gyakorlati problémáink vannak, mint az alulfizetett egészségügyi és oktató dógozók, a jövő masszív félreértése, a klímaváltozásra való felkészülés totális hiánya, a technológiai forradalommal való lépéstartás totális hiánya, és így tovább, hosszú, tömött sorban.
Toronymagasról kurvára leszarom, hogy ki balos, és ki jobbos, meg centrista, meg liberális, meg akármi. A Világ halad, és ebben a Világban legkésőbb húsz év múlva olyan rém egyszerű dolgokra kell választ adni, mint pl. mi a lófaszt kéne enni adni legalább ötmillió embernek. Nem hisztek nekem, tudom, de ez mindig így van, az utólagos beismeréssel meg segget sem lehet kitörölni. Nálunk most a túlóratörvényezés megy, de sokkal nagyobb bajok előtt állunk, nyugodtan fossa le a bokáját mindenki, mert ez most itt még az aranykor ahhoz képest, ami jön. A dakota főnök minden seggnyalójával és erőforrásával száz évvel ezelőtti állapotokat álmodik (hogyne lenne víziója, basszátokmeg), de az ő víziója nem csak hogy téves, de még javíthatatlanul sokba is fog kerülni mindenkinek, a közmunkástól a ma még boldog trafikosig, és a mulya sori melóstól az államtitkárokig mindenkinek irgalmatlanul sokba fog kerülni a mai hozzáállás – a gyerekeink jövője miatt. Minden egyes ember, aki ideológiai alapon válogat, fintorog, feltételez vagy hoz döntést: hibázik. Az ideológiák kora lejárt. Ha ragaszkodtok az ideológiához, akkor az ország kora jár le.
Ha én legalább alulról súrolnám egyik-másik, mostanában nagyot futó „ellenzéki” képviselő szintjét, akkor már alakulna az az egységpárt, ami 2019-ben, 2022-ben, és akár még 2026-ban is lenyomná, megenné, semmivé tenné a maffia pártját. Nem ölnék meg senkit, nem bántanék senkit a jogosan kiszabható törvényes ítéleteken túl, de egység lenne, és aki azt az egységet bontaná, az repülne. Idén tavasszal mi, a taktikai szavazók, nekifutottunk ennek; mostantól nem taktikai szavazni akarunk a pártos önteltség ellenszelében, hanem támadhatatlanul dönteni. Megmondtam, hogyan fogok ehhez hozzáállni, és ha sünt szarnak a kínlódóak, akkor is úgy lesz.
Idézőjelekbe tettem az „ellenzéket”, nem véletlenül. Tessenek megszokni, hogy vannak, akik nem felejtenek. Abban a pillanatban, amint valóban kiérdemlik, én az idézőjeleket elhagyom.
És annyit tennék még hozzá, hogy ha egyszer megtanulunk akarnok kormányt elzavarni, akkor legközelebb tizedannyi idő alatt elzavarjuk bármelyiket; szóval semmi átbaszás, mert azért most már harapni fogunk, ha negyven évig nem viszi el a dakota főnököt sem a népharag, sem a koleszterin, akkor is. Eljött az ideje annak, hogy akik minket akarnak képviselni, azok minket akarjanak képviselni, ne saját magukat, ne a pártjukat, és ne megfoghatatlan eszméket. Élni akarunk, normálisan, békében, nyugalomban, és csak annyival akarunk a jövőben megküzdeni, ami tényleg csak rajtunk múlik.
Egy szó mint száz, a mostani elégedetlenség sok mindenre esélyt ad, de ha ez is el lesz baszva, akkor semmire nem lesz esély.
Pont.
Inserted Exception
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.