NEHAZUGGY

Egy rajzfilmről

Benedikty Béla | 2018. December 23, Vasárnap | 12:04

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,652,771 forint, még hiányzik 347,229 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Vannak ám torzak itt Németországban is a politikusok között, a hely szelleme hiába más, a hüllőagyú itt is elsősorban a zsigeri indulatai szerint él, a politikus meg eleve csak az ilyen indíttatású emberfajtából bújik elő. Jó, itt azért nehezebb tökhülyének lenni, más a napi környezet, itt a politikus is úgy nő fel, hogy utcán, boltban nem lökik félre, hanem rámosolyognak és megkérdezik, mit szeretne meg ilyesmi, de valaminek mégis kell lennie, amitől például olyan keresztények mutálódnak, amilyen ez a minap említett Manfred Weber.

Olykor mesét nézek az unokámmal. Nem vagyok híve a tevékenységnek, de a bigott tévéellenzőkkel sem értek egyet, néha ilyen is kell. Azaz mégsem. Ma reggel ültünk a kanapén, vártuk a nagymamát, valami nagyon finomat talált ki a pici lánynak, be volt kapcsolva a televízió, mesecsatornát kerestem. Az itt nem könnyű, az én fiam meg az ő felesége nem fizet elő semmire, nem érnek rá tévét nézni, délután és este vagy saját mesét olvasnak a kicsinek, vagy játszanak valamit, ezért aztán a néhány „magától” bejövő adó nem kínál nagy választékot.

A filmen, amit találtam, egy majomszerű figura idétlenkedett cilinderben és csokornyakkendőben, a rajzolt alakoknak a hangokat adó színészek itt is abban a hitben mennek be a stúdióba, hogy minél hülyébb hangon kukorékolnak és vihognak, annál élethűbbek lesznek, de az én unokám valamire felfigyelt, hagytam az adót, és kissé elkalandoztam, azaz nem érzékeltem a képernyőn történteket. Amikor magamhoz tértem, egy járműben ült a majom meg két kisgyerek, és egy vércsatornában utaztak. Egy piros hajú bohóc figyelte őket, kiderült, hogy az egy orvos, és azért látjuk az érhálózatot a röntgen készüléken(!), mert a majomnak furcsán dobogott a szíve, és ezért kellett orvoshoz menni. Hamarosan kiderült, hogy a szíve rendben van, csak éhes volt.

Átkapcsoltam egy sportcsatornára, ott éppen síeltek, akkor megérkezett a nagymama a reggelivel.

Azt még el tudom képzelni, hogy a világnak ez a boldogabbik része valahogyan majd kiiktatja a politikusait, van rá példa, Svájc, Norvégia, Finnország lakóinak nagy része nemcsak nem ismeri a miniszterelnök nevét, azt sem tudja, hogy van ilyen funkció. A kereskedelmi televízió meg a bulvársajtó nehezebb eset. Virulensebb a politikusnál is, én ebben a pillanatban kiirthatatlannak vélem.

Bár a jelzett országokban kevesebb saját csatornát és kevesebb szennyes újságot tapasztalok (már amennyire ezek az interneten keresztül láthatók), de a technika nem ismer természetes zsilipet, a lágy fekália mindenhová beömlik.

Ezeket a szörnyeket etetni kell, a minőség nemhogy nem lehet igény, kifejezetten kontraindikált. Ki is termelték már maguknak a megfelelő személyzetet, most inkább nem írom le a kívánalmakat, pedig nem volna túl bonyolult feladat, milyen tulajdonságok szükségesek a moloch zabáltatásához. A manfredweberek ezeken nőnek fel.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!