Kevés álságosabb, cinikusabb dolgot tudok elképzelni annál (najó, ne hazudjak: van azért néhány), mint karácsony előtt két nappal, az adófizetőktől ellopott pénzből működő Magyar Idők hasábjain Mészáros Lőrinc univerzális nemzeti nemstróman, pár év alatt mesésen megmilliárdosodott miniszterelnöki gázszerelő feleségét magasztalni és heroizálni. Aki arról mesélt a tátott szájú közönségnek, micsoda nagyszerű dolog
Mármint kaptak ők. A mindenkinél tehetségesebb férjeurával, és a rangidős miniszterelnöki sarjjal fej fej mellett tollasodó, a nemzet tyúkszemén egyre pofátlanabbul taposó gyerekeikkel együtt. (Ennél az ünnepi interjúnál még az is emberibb lett volna, ha lefesti a békemenetet, és jó pénzért eladja a fideszes államnak.)
Mészárosné Kelemen Beatrixnál leplezetlenebb módon talán még senki nem azonosította Felcsút küldetéstudatos szülöttét a nagybetűs Jóistennel. Akinek 2010-es teljhatalomba kerülése (ezt az arcot pirító Jóisten dumát próbáljuk egy pillanatra elfelejteni) tök véletlenül egybeesett azzal a nagyszerű fejleménnyel, hogy a mindaddig középszerű gázszerelőként futó mangalicaszerelő, aki a polgármesteri széket is behúzta egy időre, a maga 37 szavas szókincsével és a Zuckerbergnél is csavarintosabb agyával (egy fél emberélet alatt sajnos nem derült ki, hogy van neki ilyen) felfegyverkezve egyik percről a másikra, egyik hétről a másikra, egyik évről, gyakorlatilag két zsinórban fideszes kétharmad után egy 300 milliárdot súroló, matematikai értelemben is csodának minősülő vagyon boldog tulajdonosává avanzsált.
Természetesen erről Beatrix asszony egy szót sem ejtett, ellenben könnyesbús önvállveregetésbe csapott át, midőn a Mészáros-família nagyszerűgétől megrészegülve ecsetelte, milyen csodálatos, páratlan, egyszerre lokálpatrióta és hazafias munkát végeznek ők a férjével kettecskén az általuk gründolt Vál-völgyi Fiatalokért Alapítványnál. Amelyen keresztül csak adnak, adnak, visszaadnak abból, amihez Lölö mester egyedül kevés lett volna. Még szerencse, hogy a Jóisten lenézett Felcsútra.
Idézni vagyok kénytelen néhány szentimentális foszlányt a nemstróman-feleség ömlengéséből, mert ilyen visszataszító módon még senki nem dörgölte a nemzet orra alá: lopott pénzből is lehet ám jótékonykodik és büszkének lenni rá.
Hiszem és vallom, hogy az embernek soha nem szabad elfelejtenie, honnan jött. Ez iránytű és zsinórmérték is egyben.
Teljesen természetes volt számunkra, hogy valamilyen formában támogassuk a Vál-völgyi gyerekeket, fiatalokat, a hiányt szenvedőket, és visszaadjunk valamit mindabból, amit a Jóisten segítségével kaptunk.
Mészáros Lőrinc felesége megjegyezte: igyekszik nagyon óvatosan fogalmazni, meggondolni minden egyes szót, mert tisztában van vele, hogy egyes sajtótermékek belekötnek majd és kiforgatják a szavait, bármit is mond.
Vannak ugyan fanyalgók, ellenzők, de hál’ istennek, ők vannak kevesebben. Azt gondolom, a világ így működik, és ez így van jól. Mi tesszük a dolgunkat, és igyekszünk mindenkinek, aki igényli, segíteni.
Ne az legyen a meghatározó, hogy ki honnan, milyen körülmények közül jön és hova született. Ha mi ebben egy kicsit is tudunk segíteni, már megérte.
Az unokáink, a jövő nemzedékei számára ugyanis nem mindegy, hogy mit hagyunk örökül. Mi egy fejlődő, épülő, ugyanakkor a hagyományait, örökségét méltón őrző és megtartó világban hiszünk.
Azért, hogy Mészárosné érzékeny lelke lehetőleg ne szenvedjen visszafordíthatatlan károkat, és ne az legyen, hogy kiforgatom a szavait és megkérdőjelezem az elkötelezettségét, a szándékai tisztaságát és őszinteségét, valamint nem értékelem azt az emberfeletti áldozatot, amit a férjeura nevére íratott közpénzvagyon (ami azóta egyenes ágon és szégyentelenül csordogál az Orbán-dinasztia feneketlen magánzsebeibe) kárára jótékonykodik, mindenkinek ajánlom, olvassa el a teljes interjút.
Igyekszem továbbá én is nagyon óvatosan fogalmazni, hátha még Beatrix asszony is megérti, és egy pillanatra elgondolkodik azon, hogy onnan nézve, ahonnan ő állítólag jön – a szegénységből, nélkülözésből -, mennyire álságos ez a szereptévesztett, álszerénykedő pipiskedés önnön emberi kvalitásainak Felcsút- és nemzetmegtartó potenciáljával kapcsolatban. Amibe jó NER-szokás szerint a Jóistent is bele sikerült keverni.
Nem tudom eldönteni, az a szörnyűbb ebben, hogy Mészárosné elhiszi, az igazi Jóistennek bármi köze van ahhoz, hogy a férje ebben az istentelenül harácsoló tempóban 2024-re akár a világ leggazdagabb embere is lehet, vagy az, hogy pontosan tisztában van szavai fröccsöntött műanyagra emlékeztető köpedelem jellegével és a bennük rejlő vegytiszta hazugsággal. Hajlok rá, hogy az utóbbi sokkal tragikusabb, bár aki Orbán Viktort ilyen földostoba módon azonosítja az elhallgatott sorok mögött az állítólagos teremtővel, az bármilyen aljasságra képes.
Szerintem meglehetősen aljas dolog például úgy tenni, mintha a fanyalgás, a belekötés, a bírálat, a kritika a jótékonyságnak szólna. Nem, nem annak szól, kedves Beatrix asszonyság! Annak a pofátlan harácsolásnak szól, ami a milliárdos médiabirodalomtól (pardon, azt be tetszett szolgáltatni a gazdának) az atomerőmű-bizniszig (pardon, azt már szintén át tetszett adni a fideszes államnak), a tőzsdei-ingatlanbefektetési projektektől az építőipari rátermettségig terjed. Ahol mindent és mindenkit Mészáros Lőrinc és pereputtya kedvéért lökdösnek félre az útból, mintha a szállodaipartól a vasútfelújítási munkálatokig itt egyetlen ember értene mindenhez. A semmiből jött, névtelen gázszerelő, aki három értelmes mondatot nem tud egymás után rakni, de legalább vérig van sértve, ha a sajtót nem tudja elég nagy ívben kikerülni.
Gyalázatosnak tartom, hogy ezeknek a tényeknek az ismeretében, a szentkeresztény karácsony vadhajnalán ahelyett, hogy észrevétlenül csendben maradnának és örülnének az ötcsillagos luxusnak, amiben egy fél ország nyomorúságának napos oldalán pöffeszkednek, a tövényesített, gátlástalan lopással megszerzett vagyonuk langymelegéből promózzák a jótékonyság fölöttébb csodálatos jellegét. Konkrétan szalonképessé próbálják tenni a szabadrablást. Mert jó, jó, persze loptuk, de azért jut abból a nyomorultaknak is, tehát minden meg van bocsátva és boldog karácsonyt!
Ha a Fidesz elmúlt nyolc éves nemkormányzásának egyetlen bűne Mészáros Lőrinc szégyentelen meggazdagodása lenne, az is jóval több, mint ami normális helyeken beleférhetne a normalitásba. De ez itt egy nem normális hely, ezért itt az a normális, hogy egy félművelt, pár év alatt – a szotyolaköpködő, futballmániás haverja politikai teljhatalmának köszönhetően milliárdossá vált – gázszerelő felesége moralizál, mártírkodik és az erkölcs letéteményesének állítja be magát. Ebben az országban rengeteg névtelen ember jótékonykodik naponta a propaganda rivaldafényétől távol. Valószínűleg olyanok is, akiknek a Mészárosok könyöklő csörtetése törte derékba az álmait, a lehetőségeit, a vállalkozásait. És talán olyanok is, akik az elmúlt nyolc év minden egyes napján megtapasztalták, hogy a NER-ben az ember életét kizárólag az határozza meg, hogy hova született, honnan jön és kik a haverjai.
Ezek után Mészárosné hite és a jövő nemzedékek iránti álagoddalma a sánta kutyát nem érdekli, egészen nyugodtan el is szégyellhetné magát. Ha egyáltalán tudja, azt hogyan kell.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.