Április 19,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Hacsaknem Blog


A hatalmi arrogancia átgázolhat mindenen és mindenkin?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Alig egy hét telt el azóta, hogy az újságírás megcsúfolására létrehozott (egyik a sok közül) propaganda-üzemegység harcosa a túlóratörvény botrányos parlamenti áterőszakolása kapcsán azon vinnyogott a közpénzfizetéséért, hogy afrikai szintre züllesztette az ellenzék az országnak házát, ahol nullszázalékos támogatottságú képviselők – idézem a tutit – bekiabáltak, agresszívkodtak (…), füttyögtek, hangoskodtak és lökdösődtek, megpróbálták fizikailag megakadályozni a valódi képviselőket, hogy szavazzanak.

Talán öt napja sincs annak, hogy kilencedik éve a kétharmados önkényben pöffeszkedő, ám főállásban azóta is mártírként és áldozatként toporzékoló NER megkésett visszhangja, a bántalmazott férfiak védőszentje, bizonyos Budai Gyula azon siránkozott Vajna András tévéjében, hogy ott, akkor nagyon komoly volt a helyzet. Borzasztó agresszíven, erőszakosan léptek fel, főleg a női képviselők. Nem beszélve erről: nagyon szomorú, hogy az advent és a karácsonyra készülődés időpontjában ilyen dolgok történnek.

Aztán megértük valamennyien a tegnapi napot, amikor sem Budai Gyula, sem a hajlott gerincű segédmunkás nem tolta ki magát a rivaldafénybe (vagyis de, csak éppen saját magát hugyozta szembe), hogy az agresszión megbotránkozva a szívéhez kapjon, amiért parlamenti képviselőket fizikailag megakadályoztak abban, hogy közfeladataikat ellássák. Pedig konkrétan ez történt. Egy közintézményben ott jogosan tartózkodó hivatalos személyekkel (köztük nőkkel!) szemben alkalmazott erőszakot Orbán és Pintér rendőrállama úgy, hogy gyakorlatilag egyetlen ujjal nem érhettek volna hozzájuk. A teljes abszurditás kedvéért: tették ezt éppen a rendőrség közönye által kísérve. A Fidesz oldalán, a Fidesz általt lopott pénzből jóllakott lázadó elnyomottak nem kérték ki maguknak, hogy Magyarországon – amely köztudottan virágzó jogállam és demokrácia – parlamenti képviselőket taszigálnak, rángatnak, rugdosnak Fidesz-szolgának állt fegyveres biztonsági őrök, afrikai szintre züllesztve az Európa peremén látványosan hepciáskodó autokráciát.

Pedig december 17-e mindenféle értelemben mélypontja volt Orbán szinte kizárólag csak mélypontokat egymásra halmozó, kilencedik éve tartó arrogáns menetelesének. Amire Kovács Zoltán nemzetközi kommunikátorrá előléptetett szájkarate nagymester büfögése tette fel a koronát, akinél szintén nem verte ki a biztosítékot, hogy Magyarországon parlamenti képviselőket vernek a fideszes közpénztelevízió épületében. Cserébe jól megmondta a magáét az elmúlt napok eseményeiről:

világos, hogy a mostani tiltakozásnak nincs társadalmi támogatottsága, és ezeket kétségbeesett ellenzéki képviselők és celebaktivisták vezetik, nem pedig átlagemberek.

Így december 18-án – Budai Gyula, valamint számos bűntársa könnyesbús picsogását alapul véve – az advent és a karácsonyra készülődés időpontjára való tekintettel, ezt a végtelenített kormányzati lenézést látva egyre inkább 1989 decembere jut eszembe. Annak ellenére, hogy soha nem voltam híve annak, hogy a román forradalom hevében kivégzett diktátor repülő sapkáját Orbán fejére vizionáljam, ez a történelmi párhuzam mostanság egyre gyakrabban felötlik bennem. És az sem igaz, hogy ehhez feltétlenül szükség volt az utóbbi napokban valóban/végre ellenzékiként viselkedő ellenzéki képviselők minden elképzelhetőt alulmúló (fizikai) vegzálására. Nem mintha bagatellizálni lehetne (egyebet sem tesznek napok óta az erre idomított kommunikációs verőemberek), de legalább ennyire borzasztónak tartom azt az őszinte, leplezetlen megvetést, amit az átlagemberek dühével, felháborodásával, a télvíz idején utcára vonuló magyar emberek elkeseredésével kapcsolatban megengednek maguknak a kormány képviselői. Ők valóban nem látják az átlagembereket, azon a szinten, ahol ők pöffeszkednek, már csak a gúny maradt, a megvetés, a fröcsögés és a Soros-mantra, ami mögé bújva évek óta szemberöhögik és ájultra butítják a magyar társadalmat.

Kovács Zoltán lesajnáló cinizmusa van annyira súlyos, mint a főnöke sunnyogó menekülése a nyilvánosság elől, és akaratom ellenére is az a kép ötlik fel bennem, amikor három évtizeddel ezelőtt az aluliskolázott román diktátor szembesült a valósággal és nem hitt a szemének: hogy azok az emberek nem ünnepelni jöttek őt, hanem elkergetni a francba.

Azt hiszem, ezzel csak annyit akarok mondani, hogy az a csodálatos államférfiú, aki idáig züllesztette az országot, ahol most tart, aki minden egyes pillanatban célként és nem eszközként tekintett a hatalmára, aki elérte, hogy a magyar társadalom egyik fele szektába tömörülve gyűlölje a szektásodó másik felét, valójában megint szembejött magával a NER egyik sötét sikátorában. A nemzet tehetséges tenyérjósa már évekkel ezelőtt – amikor ellenzékből volt kénytelen tudomásul venni, hogy még nem jött el az ő ideje a teljhatalmi fosztogatásra és pusztításra – tökéletesen megfogalmazta leendő sorsát, amikor arról  kérdezték, vajon a hatalmi arrogancia átgázolhat mindenkin és mindenen?

Orbán: Egy ideig átgázolhat, és utána elakad, mint a németek Moszkva, illetve Leningrád alatt. Tehát az fontos dolog, hogy kellő időben figyelmeztetést kapjanak a mindenkori politikai hatalom gyakorlói, a mostaniak is, meg a következők is. Demokráciában élünk, igenis számít, hogy az emberek mit mondanak, és előbb-utóbb be is fogják nyújtani a számlát. Tehát egy darabig lehet ugyan, egy darabig úgy tűnik, hogy a pöffeszkedő, arrogáns, mindenkinél mindent jobban tudó, nagyképű és kioktató politika sikeres, de elkövetkezik a pillanat, amikor egyik napról a másikra az emberek ennek megállj-t parancsolnak. 

Talán még mindig nem látszik, de én egyre biztosabb vagyok benne, hogy a próféta szólt belőle. A pöffeszkedő, nagyarcú arrogáns nemzeti politizálás fideszes pártközpontjából még most sem látszanak az átlagemberek, pedig ők már figyelmeztetnek egy ideje. Innen már csak a megállj van hátra, és Kovács minden megszólalásával csak közelebb kerülünk ahhoz, hogy a láthatatlan, semmibe vett emberek a számlát is benyújtsák.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.