Szeptember 27,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A páncélozott, elsötétített verdából nem látszik a szeretet

Mindenféle felmérés, statisztika nélkül érezhetjük a drágulást – a pénztárcánkból idegesítően fogy a pénz.

Miközben tombol a diktatúra és az emberek nagy része, a csendesebbje küszködik. A megélhetéssel, a számlákkal, a gyerekkel, a hideggel, meg úgy egyáltalán az egész életével. Ami nem látványosan zajlik ebben az országban, az nincs is, tudjuk. Dicsekvés van: Magyarországon egyre jobban élnek az emberek; minta vagyunk, már nem csak Közép-Európában, hanem orrba vágtuk Európa fejlettebb országait is. Mondják a keresztényre és egyre agyatlanabbra hangolódott Orbán-féle kivagyiak.

Nem látják és nem érzik a bőrükön, amit milliók. Például, hogy nagy sumákban olyannyira emelkedtek már az árak, hogy a boltban a pénztárnál meg kell kapaszkodniuk vagy visszarámolniuk a kosárba a felesleget a vásárlóknak. Majd holnap vagy holnapután, mi a francnak egyszerre kenyeret meg rávalót is venni. Nem kell kényeztetni a jobbára éhes gyomrot, mert még felbuggyan a gyomorsav. Mindenféle felmérés, statisztika nélkül érezhetjük a drágulást – a pénztárcánkból idegesítően fogy a pénz. Ettől az is kimerül, aki eddig azt hitte, hogy bírja a strapát. Az a hölgy is, akivel együtt várjuk a buszt. Ki kéne próbálnia a dédelgetett elitnek, milyen arrafelé a levegő. Nem Multivan Business kategória, de nem olyan nagy baj, a buszról jobban látni a valóságot, mint páncél mögé bújva állandóan rettegni a szaros hatalom elvesztésétől.

Az asszony két gyermeket nevel. Mondja, nem tudja mi lesz velük, csak arra emlékszik, hogy gyerekként soha nem volt problémájuk, pedig nem éltek fényűzésben. Hogy ők éhezzenek vagy ne jusson jobb falat az asztalra, az nem fordult elő. Az volt a minimum. Ma már meg kell küzdeni még a kenyér morzsájáért is. Nagyon el van keseredve, de ő sem, a férje sem tud tüntetni, bármennyire szeretnének. Hogy az úristenbe mennének Budapestre két picivel – arra nem futja. Marad rájuk a csendes tipródás.

Vásárolt, ötezer kétszáz forintot fizetett. Amit vett, jó ha három napig kitart. Mutatja: krumpli, sárgarépa, zöldség, káposzta, tej, kenyér, liszt, alma, margarin… alapvető dolgok. Egész csirkét soha nem vesz, abból egyszer sem laknak jól négyen. A férje nagydarab ember, keményen dolgozik, nem adhat neki akármit. Még jó, hogy elvan szalonnával, kolbásszal, azt szokott venni, jut a gyerekeknek is. Liszt, krumpli, kenyér – mindenért többet kérnek a boltban. Mondja, az idén már a palackos gázért is többet fizet. A férjének nagy vágya venni egy autót, de esélyük sincs rá. Azt tankolni kell. A fia szokta mondani, azzal bejárhatnák az egész országot, minden erdőt, minden vizet.

Az asszony otthon van a kislányával, kisfiával. Néha bedolgozik egy varrodának. Az nem lehet, hogy az ártatlan kicsikre egy egész életre rátelepedjen a kóros kor, a mai hatalom minden penésze. Együtt tanul a fiával. Okos gyerek, erdőmérnöknek készül. Huncutkodva mondja mindig, megtanul az állatok nyelvén, mert az emberekét már ismeri, és hátha mást hallana a rókáktól, tigrisektől, őzektől a fiú. Gyerekálom, káposztában nem mérhető. Sportol is, még el kell kísérnie az édesanyjának edzésre, de ez nem nagy áldozat. – Tudja – néz a szemembe -, a szeretet nálunk olyan kincs, amiből sok van. Ez a legnagyobb vagyonunk. Annyi van belőle, hogy adunk másoknak is. Mi így küzdünk a kórszak leváltásáért, gyerekeinkért.

A gazembereknek nem jár, a gazemberek nem gyűjtik a legszebb érzelmi kötelékeket. Nem tudják mi az, mert ez sem látszik Orbán páncélozott, elsötétített autójából, ahogyan banditái luxus verdájából sem. Az élet buszokon, boltokban, utcán, iskolában, lakásokban zajlik. Ha egyszer találkozik a szeretet és az emberhez méltó élet, akkor már nem Orbániádában élünk. Talán nem időszámításunk után után.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!