Szeptember 28,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


A kristály gúla

Szerda éjjel egykor a Kossuth térről indultam haza, tüdőmben a többszörösen belélegzett könnygáz kellemetlen, égető, maró érzésével. Azon gondolkodtam, hogy jól döntöttem-e, hogy leszakadtam a gyújtogató srácoktól, vagy maradnom kellett volna. Voltak a csoportban bőven, akik nem radikalizálódtak, mégis együtt mentek velük tovább. Hezitáltam kicsit, aztán felvillant a telefonom kijelzőjén anyám üzenete:

Örülnék, ha hazamennél végre. Maradjanak most azok, akik még nem tettek, annyit, mint te.

Igaza volt. Eldöntöttem, hogy nem fordulok vissza. A belvárosban lakom, így a pont abban az időpontban megszokott utcai élet volt körülöttem, ahogy sétáltam haza. Két szórakozóhely között tántorgó fiatalok, száguldó taxik és egy kutyáját békésen sétáltató nő mellett haladtam el. Látszott, hogy fogalmuk nincs, hogy mi történik 3 utcával arrébb. A kutya ekkor váratlanul elkezdte megugatni a dülöngélő fiatalokat. Összerezzentem és az jutott eszembe, hogy gyerekkoromban, amikor vidéken töltöttem a nyári szünetet, mennyire zavart, ha éjjel az egyik kutya ugatni kezdett a faluban, mert utána az összes többi bekapcsolódott. Elszabadult a pokol, vége volt a nyugalomnak órákra.

Szombaton a szakszervezeti tüntetésen pont így indult el valami, ami a színpadra felugró férfi felhívásában csúcsosodott ki:

Ne menjetek haza! Gyertek utánam a Kossuth térre!

Akkor a vele tartó apró része az egésznek megmutatta, hogy nem feltétlenül kell szófogadóan hazamenni, vagy tíz percen belül habos kakaót inni egy kávézóban, ha lezárnak egy demonstrációt. Szembe lehet fordulni, lehet meglepetést okozni. Ezt tekintem az éjszakában felugató első kutyának, amit az ébredező többiek ugyan még erőtlenül követtek, de a csaholás már végigfutott a szomszédságon. A hétfői és a tegnapi gyalázat pedig ami a Parlamentben lezajlott, az utolsó csepp volt a folyamatban. Igen, a folyamatban és nem abban a bizonyos pohárban, ami ha betelik a mondás szerint, akkor azt követően történik valami.

Az az egy pohár máshol elég a „történéshez”, itt nem. Itt egy olyan, talpas poharakból gondosan összerakott óriási gúlát képzeljünk el ahhoz, hogy végre történjen valami, mint a drága bárok bemutatóin. Az ügyes mixer elkezdi beleönteni az italt a legfelső pohárba, amiből az kifolyik és végigcsurog az alatta lévőkbe, majd azok is tele lesznek, túlcsordulnak és folytatják az útjukat lefele. A mutatvány nehéz, a mixer keze és az építmény is megremeg néha, de a segédei által profin összerakott torony kitart, és sikeresen elvezeti a szépen megvilágított habzó italt pohárról pohárra, szintről szintre, amíg el nem éri a legalsó kehely sort is a közönség feszült figyelme kíséretében. A cél az, hogy az alsó sor kristály poharai színültig megteljenek, de egy csepp se folyjon ki belőlük az asztalra.

A szerdai nappal kijelenthetjük, hogy a mutatvány most nem jött össze. A bartender túl elbizakodott volt a töretlen és zavartalan sikerei után, és hibázott. Elpukkantott még egy pezsgőt a show kedvéért. Nem állította meg időben a folyamatot, rátöltött a legfelső adagra még egy kicsit. A ital végigfutott a több emeletes gúlán, elérte az alsó sort, de most nem állt meg időben, ahogy addig mindig, hanem átbukott a poharak peremén. Kifolyt az asztalra, onnan pedig le a földre, ráfröccsenve a közönség finom ruházatára. A méltatlankodó embereknek el kell hagyni a bárt, mert nedvesen, ragacsosan nem maradhatnak. A bulinak vége, pedig nem így tervezték, nem ezért fizettek.

A folytatás már csak vérmérséklet kérdése. A végeredményben viszont óriási lehet a különbség. Mert ha valamelyik néző idegességében (vagy alkoholos mámorában) kiránt egy poharat az alsó sorból, úgy az építmény összedől. Darabjaira hullik, hangosan széttörik és vele együtt a felfuvalkodott mixer karrierje is. Szerződést bontanak vele és onnantól csak ócska, vidéki kocsmákban léphet fel. Viszont ha az úri nép hazamegy, átöltözik, majd visszamegy a bárba és elegánsan, konszolidált mosollyal újra megnézi az előadást, akkor addigra a hű segédek egy még stabilabb építményt állítanak fel, valamint a nézőket olyan távolságba ültetik le a mutatványtól, hogy onnantól esélyük se legyen egy esetleges hiba esetén megközelíteni a poharakat.

br

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!