Szeptember 26,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Senki nem fogja tudni többé visszakényszeríteni az áldozatot a sarokba

Fel van háborodva a fideszes tábor a vezetőiktől kezdve a fizetett hazugsággyárosokig, az önkényeskedő (Benedikty Béla találó szóhasználatával) vicétől a közvagyonból habzsoló kivételezettekig. Szörnyű ami a parlamentben történt, az ellenzéki pártok megsértették a Ház méltóságát. Az utcákon anarchisták randalíroztak. Borzasztó. Felháborító.

Annak a háznak időtlen idők óta nincs méltósága. Méltósága nincs egy épületnek, tiszteletet nem érdemel. Csak azok, akik benne tartózkodnak, azok adják, vagy azok nem adják mindazt, amit tisztelni lehetne. A fideszes szavazógépezet sok mindent érdemel, de tiszteletet a legkevésbé sem. Tegnap újra bebizonyították, micsoda agyatlan robotok ülnek ott, mennyire ész nélkül nyomkodják a gombot parancsra, miközben fogalmuk sincs róla, és nem is érdekli őket, hogy miről, kiről, kiknek az életéről döntenek éppen. Elég ha egy erős torkú bűntársuk elbődül: igen vagy nem, és ők nyomják a gombot, amit parancsba kaptak. Ez már nagyon régen nem parlament.

Tegnap mindössze annyi történt, hogy az ellenzéki pártok úgy viselkedtek, ahogy egy ellenzéki pártnak bármikor viselkedni kellene – sőt, kötelező lenne – amikor elveivel ellentétes, az általa képviselt emberek érdekeit semmibe vevő törvényt akar áterőszakolni a kormánypárt csupán azért, mert Orbán Viktor két nyakkendőrángatás és három szájnyalogatás közben azt találta ki. Az ő fizetésük, a családjaik megélhetése, az, hogy hozzáférnek-e olyan üzleti lehetőségekhez, melyekhez a maguk tehetsége és szorgalma alapján nem férnének hozzá, hogy megtarthatják-e a földeket, trafikokat, szállodákat, milliárdos megbízásokat, azon múlik, hogy engedelmeskednek-e. És ők engedelmeskednek. Ha soha máskor nem tűnt volna ez fel valakinek, tegnap feltűnhetett.

Az utcákon nem az ellenség randalírozott, hanem ennek az országnak a polgárai. Azok, akiknek az adójából dúskálnak a gombnyomogatók és akiknek a pénzéből fizeti a Fidesz nevű párt azokat a firkászokat, akik most teli pofával mocskolják őket. Akik tegnap az utcán voltak, azok pontosan azok, akik működtetik ezt az országot, akik rengeteget dolgoznak azért a gyatra fizetésért, amit kézhez kapnak és akiknek a bőrére alkudott meg Orbán Viktor és bandája a multikkal. Hiszen az összeszerelőüzemek külföldi tulajdonosainak az az érdeke, hogy olcsón jussanak kizsákmányolható munkaerőhöz. Olyanhoz, amelyiket a végtelenségig ki lehet zsigerelni, hiszen az üzemnek működni kell – lehetőleg napi 24 órában -, mert akkor termel hasznot. Ha nincs elég melós, akkor a meglévőről kell lenyúzni még egy bőrt. Ha kidől, lesz helyette másik, a gyalázatos oktatási rendszer, a továbbtanulás elérhetetlensége, a nincstelenség kitermeli az utánpótlást. Lehet, hogy a szalag mellől kidőlő melós gyereke fog beállni a szülő helyére. És ez így van jól. A multinak is jó, az Orbán-bandának is jó.

Akinek nem jó, az tegnap hallatta a hangját. Nem mindenki persze, de aki ott volt, az dühös volt. És amit régen nem tapasztalhattunk: a legtöbbjük fiatal volt.

Most fenyegetőzik a vice, hogy példásan megbünteti az ellenzéki képviselőket, mert azok meg akarták puccsolni az ő ivócimboráját. Úgy hiszi, örök időkre a tulajdonukba került ez az ország, hiszen a borgőzös, lábszagú éjszakai tervezgetések során olyan szépen kitalálták, hogyan is építsék fel ezt az üzleti vállalkozást. Eddig remekül működött.

Tegnap semmi más nem történt, mint aminek már régen meg kellett volna történnie. És a bűnbanda sem reagált máshogyan (most felejtsük el a firkászaik összehordott hazugságait, ők csak azt csinálják, amiért a fizetésüket kapják), mint ahogy reagálnia kellett.

Képzeljünk el egy bimbózó szerelmet. A férfi udvarol, a legszebb oldalát mutatja a nőnek. Ígér mindent, figyelmes, udvarias. Aztán amikor összeköltöznek, fura kis változások történnek. Elmaradnak a barátok, megszakadnak a családi kapcsolatok. A nő észre sem veszi, hogy elszigetelődött, mindenben a férfitól függ. Lassan természetessé válik a megalázás, az érzelmi és testi bántalmazás. Ha meg is üti a párja, ő provokálta ki, a bántalmazó jobban szenved, mint ő, annyira megbánja mindig, olyan kedves olykor, nem tehet róla, hogy kijött a sodrából, de annyira szereti és félti a nőt.

És ha egyszer az áldozat felfogja, hogy mi történik vele és visszaüt, esetleg összeszedi a holmiját és otthagyja a bántalmazót, azt egyedül a bántalmazó nem fogja érteni. Ő az, aki halálosan felháborodik, megsértődik, dühöng, őrjöng. Mert az ő önérzete, az ő büszkesége, az ő méltósága sérült.

Ez történik most a kormányon lévő társasággal. Csodálkoznak, nem értik, fel vannak háborodva. Pedig csak annyi történt, hogy az áldozat felemelte a hangját. Még nem ütött vissza, csak visszaszólt. Halkan. Halkan, de érthetően. Talán ebben ki is merül a lázadás, de ezt soha nem lehet előre tudni. Lehetséges, hogy visszaüt. Hogy feléledt benne az egészséges védekező ösztön. Ha így történt (meg fog történni most, vagy később), akkor a bántalmazónak esélye nem lesz. A felgyűlt fájdalmat, megaláztatást, mindent vissza fog kapni. Kamatostul. Eljön az ideje, és ha eljön, senki nem fogja tudni többé visszakényszeríteni az áldozatot a sarokba.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!