Augusztus 23,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Gyűlnek a fellegek

Tegnap valami olyasmi történt, amit korábban – legalábbis az internetadó elleni tüntetés óta – én idehaza talán még nem is tapasztaltam: egy valóban dühös tömeg foglalta el a Kossuth teret. Nem voltak előre szervezett programok és nem volt egy hatalmas színpad sem, ahol sokszor unalmas beszédek hangzanak el órákig. Nem voltak beszédek, mert nem is volt rájuk szükség, egy valódi tüntetés ugyanis legtöbbször spontán módon szerveződik. A nép haragjából, elégedetlenségéből. Tegnap este pontosan ez történt, és ez az, ami oly sokakat meglepett. Ezzel talán a tüntikézések ideje is lejárt, ahol Rúzsa Magdi, vagy Nagy Feró dalok (teljesen mindegy, most éppen ez jutott eszembe), valamint unalmas beszédek meghallgatása után valaki egy színpadról arra szólított fel bennünket, hogy most akkor szépen menjünk haza.

Tegnap este nem szólt senki a tömeghez, ezért az egészen hajnal kettőig nem is ment haza. A tömeg egy egész volt, amely tényleg úgy érezte, hogy elég volt, nincs tovább. A Kossuth téren fiatalok ezrei gyűltek össze, hogy véleményt nyilvánítsanak a mindenkori hatalomról. Ezúttal azonban már nem csak Orbán takarodj! volt, hanem valóban dühből ordított Elegünk van! rigmusok is. Már olyanok is voltak, akik végre felfogták, a rend őrei – akármennyire is szerethetjük őket – egy tüntetésen a hatalom védelmezői. Nem kell őket sajnálni, ugyanis senki sem kötelezte őket arra, hogy egy rabló kormány törvénytelen bűnözőit védjék éjjel és nappal.

Az emberek a parlament előtti téren már nem csitítgatták egymást, többé már nem volt nyugalom. Józsinak Kozármislenyről pont ugyanannyira elege van ebből a kormányból, mint Máriának Patvarcon. Mindannyiukat átvertek az ígéretek tömkelegével, azzal, hogy mindenkinek jobb lesz, csak ki kell várni. Hát nem lett, kedves barátaim, nem lett. Úgy tűnik, hogy ennyi idő kellett ennek megértéséhez. Ezzel az ellenzék is pontosan így volt, akik a tegnapi napon viselkedtek először úgy, mintha valóban egy ellenzéket képviselnének, nem pedig a Fidesz-KDNP szánalmas bábjai lennének.

És igen, lehet hogy Kövér László házelnök és tettestársai megfenyegettek mindenkit, aki a tegnapi napon végre tököt növesztett, de tegyék csak. Had forrjon a levegő, hadd higgyék azt, hogy övék a hatalom, nem pedig a miénk. Onnan lesz csak szép pofára esni. Kövér és a többi erkölcsi árvízkárosult báb hihet amit csak akar, engem – és szerintem sokak nevében mondhatom, minket – már nem érdekel. Ugyanis itt kizárólag ők azok, akiknek van félnivalójuk, és nem pedig mi. Ezzel pedig pontosan tisztában is vannak.

Nem mi loptunk el több milliárd forintot a saját népünktől és nem mi árultuk el a saját hazánkat. Nem nekünk van szükségünk a hatalom eszközeire ahhoz, hogy elhitessük a saját népünkkel, itt bizony minden a legnagyobb rendben van. Nem mi voltunk azok sem, akik több ezer bűnözőt invitáltunk az országba pénzért cserébe, és azok sem mi voltunk, akik köztörvényes bűnözőket rejtegetünk a felelősségre vonás elől. Az Orbán-kormánynak el kell számolnia azzal a 8 évvel, amelynek során egy történelmi lehetőségtől fosztották meg Magyarországot. A valóság ugyanis nem az, amit a Magyar Idők, vagy a 888 oldalain olvashatunk nap mint nap, hanem az, amit a még ellenzékinek – függetlennek már sajnos egyre kevésbé – mondható újságok hasábjain olvashatunk.

A szegénység elharapódzása, a szociális ellátás összeomlása. Az egészségügyi és oktatási rendszer szisztematikus rombolása. Valós munkahelyek helyett összeszerelőüzemek a keleti határtól egészen a nyugati határig. Magyarok százezreinek éhbéren tartása, rabszolgasorba döntése. Ebből volt elég a tegnapi napon és ez volt az, ami a valódi haragot szította a Kossuth téren. A tömeg már nem félt, mint oly sokszor korábban, ugyanis rájött, nincs mitől, mi vagyunk többen. A parlamentben ülő kormánypárti Orbán-szolgák alig pár százan vannak, szemben az elégedetlen emberek százezreivel. Ahogyan a Kossuth tér, a Parlament is mindannyiunké. Nem Orbán Viktoré, még csak nem is Rogán Antalé, hanem a miénk. Az enyém, a tiéd, a miénk. Ha pedig úgy dönt a Parlament tulajdonosa, a nép, hogy a benne élők nem érdemesek az épület képviseletére, akkor minden joguk megvan arra, hogy elzavarják az ott tanyázó csürhét.

Itt pedig pontosan erről van szó. Nem tartunk igényt a kormány padsorait elfoglaló banda szolgálataira, ugyanis elárulták saját hazájukat. Akik nevükedt adták a tegnapi napon áterőltetett mellett az Orbán-kormány összes korábbi alkotmányellenesen hozott törvényeinek elfogadásához, azok nem méltóak arra, hogy a magyar népet képviseljék. A nép feldühödött, amit a tegnapi nap is pontosan megmutat. Itt már nem tüntikézés van többé. Nagyon úgy tűnik, hogy végre ráléptünk arra az útra, amely a változás felé vezet. Tartsunk ki és ne adjuk fel, ahogy eddig annyiszor, ugyanis mindannyiunk jövője a tét. Kossuth tér, 17 óra.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS