NEHAZUGGY

A valóság ritkán csúszik be az önkényurak világába

Tóth Ilona | 2018. December 12, Szerda | 10:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

T. Ház! Már régen nem az. A hétfői parlamenti ülésben benne volt az egész Fidesz-éra: aljasságával, pökhendiségével, azzal az úttal, amelyért taposnak sok-sok éve, és ezt úgy hívják, hogy diktatúra. Nem gondolom, hogy a rendszerváltáskor a magyar emberek ezen az orbáni úton akartak menni, élni. Azért is különösen dühítő, mert nem narancssárga kacsás üvegkancsó gyártásáról kellett volna szavazniuk, hanem millió emberről, akikre rá akarják kényszeríteni azt a hazai rabszolgaságot, amit a hatalom megtartásáért talált ki Orbán. Az sem véletlen, hogy Kövér László elnökölt ezen a napon. A legfőbb közjogi méltóság egyike. Ugyan, hol van belőle a köz, a jog tiszteletben tartása! Méltóságát már régen felcserélte méltóságos uraságára: a vagyon és a politikai hatalom tényleges birtoklására, ő a döntő erők egyik aljas példánya.

Egyszer azt mesélte nekem egy volt parlamenti képviselő: az európai demokráciákban az úgy van, hogy vérre menően vitatkoznak, érvelnek a hon képviselői, néha belefér a személyeskedés is, aztán munka után, amikor becsukják a Ház nagy kapuját, együtt mennek sörözni. Nálunk a köszönést sem ismerik, nem állnak szóba egymással a nép képviselői. Így történhetett, hogy amikor zsigerből büntetni akarta az egyik ellenzékit Kövér, még a nevét sem tudta, súgtak neki. Nem volt ideje luxusának kigyúrása közben az országgyűlés elnökeként megtanulni 199 nevet. Sokszoros amnéziában szenved ő is. Nem is akarta, mert rajtuk kívül ott sem ül ember, csak bábuk, akiket ők mozgatnak. Az egész délutánban benne volt a családbarát galád kormány színjátéka, amikor rászólt ez a bajszos bunkó Vadai Ágnesre: Fejezze be az óbégatást. Mit mondjak, van tűrőképességük a nőknek ott a katlanban. Ha nekem ilyent mondott volna – a megsértett jogán, illem ide vagy oda -, bizony nem hagytam volna szó nélkül, mert Kövér a Tiszteletlen Szarháziak fő gyökere, locsolják is rendesen, nehogy kiszáradjon a szikes Fidesz-kertben. És még ezek után oda szólt: van az ülés idejére orvos a házban, ajánlja az ellenzék képviselőinek. Bizonyára tapasztalatból mondhatta, hogy a dokik elmebajra is adnak pirulát – sajnos, rá nem hatott eddig.

Ha az a törvény, hogy 2925 ellenzéki módosító indítványról is szavazni kell, akkor azt a törvényt be kell tartani, ha tetszik, ha nem. Ám ezek a dologtalan pojácák ugyan nem fognak két hétig napi tíz órát tölteni a munkahelyükön. Túlórázni. Pedig meg vannak fizetve. Éppen azok perkálnak nekik, akiket most igájukba hajtanak. Erejüket fitogtatva jócskán be vannak trottyantva, büdös tőlük az egész Ház. Felvonultatták az Országgyűlési Őrséget, nyilván kivezetni az ellenséget. Vagy másért is? Lesz még itt kard ki kard. Kimentek maguktól az ellenzékiek. Sajtótájékoztatón bejelentették, akár a Strasbourgi Bíróságig is elmennek, hiszen a Fidesz-KDNP saját alaptörvényét is megszegte. Sokára lesz, elég lesz ez ma már az embereknek, vagy elfogy a türelmük és Orbánék fojtogató szorításában is képesek lesznek forrongani saját magukért, a gyermekeikért, unokáiért, az emberi életükért? Nem tudom, de azt igen, hogy a hétfő délutánban benne volt a Fidesz kirekesztő, demokráciát megcsúfoló, és már csöppet sem lágy diktatúrája. Az a kormány, az az uralkodó egylet, amelyik állandó harcban áll saját nemzetével, ahol a valódi élet ritkán csúszik be az önkényurak világába, ott Észak-Korea vagy a Ceausescu-féle világ épül. Velünk együtt, mert elemi szükségük van minden józan eszű ember eltaposására. Ha még mindig hagyjuk.

Valamikor a kilencvenes évek elején egyszer azt mondtam, Orbán csak egy nagy lufi. Kicsit meg kellene bökni gombostűvel, és kipukkad. Végleg. Tévedtem, de nagyot. Erre akkor jöttem rá, amikor a volt honatya ismerősöm azt is elmesélte: Strasbourgban voltak tanácskozni, a magyar delegációban azzal az Orbánnal, aki akkor még a Liberális Internacionálé alelnökeként tündökölt. Tele volt a hatalmas terem, az ajtóban megjelent Orbán, jelentőségteljesen körülnézett, vajon milyen fogadtatásban lesz része. Semmilyenben, nem figyelt rá a kutya sem. És akkor…, nem leült, hanem kiment, még egyszer eljátszotta a nagy bevonulási jelenetet. Már a macska sem figyelt rá. Kénytelen volt leülni a magyarok közé. Egyedül. Mintha ott sem lett volna. Ha ez az ember egyszer hatalomhoz jut, abba beledöglünk – mondta akkor ismerősöm. Megjósolta, nem túlzott, így lett.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!