Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A magyar társadalom ingerküszöbe alatt háromszor kétharmaddal: senkit nem érdekel, mindenki megszívja

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Van úgy, hogy hatalmába keríti az embert a pusztába kiáltott szavak elviselhetetlen feleslegességének (élet)érzése. Ha csak abból indulok ki – és mi másból indulhatnék ki -, hogy a decemberi 12-i szent napon végre révbe ér a március 15-én belengetett felcsúti gumicsizmás elégtétel (erkölcsi, politikai és jogi), akkor minden felvilágósító igyekezet és jószándék teljes hiábavalóságának jeges lehelete töröl pofán. Már amennyiben tisztában vagyok azzal, és mindenki másnak is ajánlom figyelmébe: a független magyar bíróságok kivégzése az utolsó bevert szöget jelenti a magyar jogállam koporsójában.

Hogy kit érdekel ez? Nagyjából senkit. Talán még annyi kiskorúsított magyar állampolgárt sem, mint ahányan felfogták, hogy milyen hatással lesz az életükre az, hogy a nemzeti tudathasadás jegyében a kétharmaddal felkent kormány a nemzetközi multinacionális cégek kedvéért önkéntes rabszolgákká tapossa őket. Őket, akiknek az adójából közben nagylelkűen kitömködik a páratlan napokon csak globális karvalytőkének csúfolt, üldözendő idegenszívű üzleti vállalkozásokat, amelyek a szabadságharcos propaganda szerint (ugyancsak páratlan napokon) kizsákmányolják a magyar embereket.

Hogy kit érdekel ez? Nagyjából ugyanannyi kiskorúsított magyar állampolgárt, mint amennyi eljutott az öntudat és a felelsősségteljesség ama fokára, ahol legalább nem tapsol eltorzult arccal annak, hogy egy sikeres felsőoktatási intézmény elhagyja az országot, sem annak, hogy a zsebében turkáló bűnszövetkezet a zsebéből kihúzott pénzét lenyúlva hazudik bele az arcába és hülyíti hűvös halomba az agytekervényeit.

Ha azt is figyelembe vesszük például, hogy hány ember mozdult meg annak idején Sándor Mária mellé állva, hányakat hozott lázba hajléktalan honfitársaik utolsó emberi méltóságának felszámolása, vagy a civil szervezetek ellen irányított kétharmados menetelés, akkor nem nehéz megjósolni, mennyire észrevétlenül sikkad el az adventi álkeresztény áhitatban az, hogy a közigazgatási különbíróságokról szóló törvényjavaslat megszavazásával (amelyet természetesen Külön Semjén Zsolt vett a nevére; ki más érthet még annyi mindenhez ebben az országban, mint minden idők legsikeresebb piócapártjának megélhetési elnöke?) gyakorlatilag minden akadály elhárul az országot vezető gazdasági érdekszövetség elől, hogy a számukra kényes-kínos-vérciki ügyekben valóban független, tisztességes, politikai elhajlással meg nem vádolható bírák hozzanak döntéseket.

Miközben a 30 milliárdos propagandamédia egy emberként üvölti bele a magyar ugarba a Sorost-terv 2.0-át, a migránsvízumokat (eddig úgy volt, hogy Orbán félkézzel megállította Sorost és Brüsszelt is, de ezek szerint kevés ő ehhez is), és a bevándorláspárti Brüsszellel, valamint a migránssimogató ENSZ-szel öblögetve dörzsölgeti a szervilizmustól ragacsos mellső végtagjait valahányszor emberek halnak meg a világ különböző pontjain az Iszlám Állam nevű terrorszervezet galád aknamunkájának köszönhetően, a magyar társadalom ingerküszöbe alatt háromszor kétharmaddal teljes csöndben nyomják át a parlamenten azt a nemzetpusztító törvényjavaslatot, amely totálisan kiszolgáltatottá teszi a legutolsó magyar embert is (akinek nem kell nyíltan ellenzékinek, vagy Soros-zsoldosnak sem lenni) az orbáni állammal szemben.

A hatalom ellenőrzéséhez elengedhetetlen kritikus tömeg viszonylatában: szinte senkit nem érdekel, pedig mindenkit érinteni fog, nemcsak azokat, akiknek nem jár Erzsébet-utalvány, családi adókedvezmény, kacsalábon forgó, összkomfortos vegetálás a tutiban és szívet melengető hazugságok arról, hogy a jó oldalon állnak. A közigazgatási bíróságokról szóló, korábban (még 2012-ben!) a nemzetközi tiltakozás hatására elvetett javaslat újbóli beterjesztése és megszavazása sokkal több mint egy beismerő vallomás: egyrészt annak a beismerése, hogy már semmilyen tiltakozásnak nincs hatása arra, hogy visszavegyenek a szuverén nemzeti pusztításból, másrészt annak a nyílt elismerése, hogy a fideszes törvények ma már kizárólag a hatalom védelmét szolgálják a közönséges polgárral ellenében.

Ez azt jelenti nagyon konkrétan, hogy ha bármely állampolgárt bármely kormányzati szerv bármely döntésével eltapos (az adófizetéstől a közérdekű adatok megismerhetőségéig, a tüntetések, sztrájkok jogszerűségén keresztül bármiről legyen is szó), akkor a jövőben úgy forduljon a független magyar bírósághoz, hogy legyen tisztában vele: az a bíróság a fideszes kormány szája ízét képviseli, azt a bírát Trócsányi kartárs nevezte ki és léptette elő. Semmi másért, csak azért, mert volt már fideszes államtitkár, minisztériumi főosztályvezető vagy parlamenti képviselő, és pontosan ugyanolyan szolgai módon képes végrehajtani az utasításokat, mint Patyi Nagyonsajnálomminiszterelnökúr András, aki ennek az egész gyászos rendszernek az élére kerül.

Ha eddig úgy gondoltuk, hogy onnan, ahol most éppen tartózkodunk, onnan lesz szép nyerni, akkor a pusztába kiáltott szavak elviselhetetlen feleslegességének tudatában, most azt kell mondanom, hogy innen már nem lehet nyerni. Ez persze minden alkalommal nyilvánvaló volt az elmúlt 8 évben, amikor Lázár Jánostól Kovács Zoltánig (a nyakukban lihegő lakájmédiával együtt) arra vetemedett a kétharmad, hogy nyíltan, név szerint mocskolta, esetenként listázta is azokat a bírákat, akikről tudható volt, hogy nem arra szerződtek, hogy Orbán lábnyomait csókolgassák, vagy akik szót emeltek a független magyar igazságszolgáltatással szembeni hatalmi izmozás ellen.

Összefoglalom: mindenféle indokokra hivatkozva, valóságot hajlítva és törvényeket fércelve/átfércelve eddig is rommá szívatták az ellenzékinek tűnő pártokat, a civil szervezeteket, földbe döngölték a médiát (amelyiket még nem, azt mocskolják, lejáratják, és menekülnek előle), a közigazgatási bíróságok felállásával, a független bíráskodás fideszes igába hajtásával (csak halkan jegyzem meg, hogy Trócsányi László ügyvéd és az ő irodája képviseli a bankokat a devizahitelesekkel szemben!) teljessé válik a nagy mű: a mezei állampolgár jogfosztása is révbe ér.

Nem vagyok híve egyáltalán a gumicsontozásnak, ám az a hangos – és félő, hogy pár nap múlva a feledés homályába merülő – cirkusz, amely Orbán ama nyilvánvaló szándékát övezi (elnéztem a fejét a mai parlamenti hangzavarban, egészen brutális volt), hogy a multinacionális cégeknek (Palkovics gazdasági szereplőknek nevezte őket, akik kifejezetten kérték a túlóratörvényt) olcsó, kizsigerelhető munkaerőt szállítson, valójában erről a nem kevésbé drámai és visszafordíthatatlan következményekkel járó disznóságról tereli el a figyelmet. Nem mintha reális volna az, hogy a soha semmiért a fenekét meg nem emelő populáció éppen a közigazgatási bíróságok felállása miatt akart volna utcára vonulni a világító telefonjával, de nézetem szerint a Fidesz számára ennek a disznóságnak sokkal nagyobb tétje van, mint a 400 túlórának. Azok a jogerős ítéletek ugyanis, amelyeket ez a fideszes káderekkel feltöltött bíróság hoz majd a bűnbandára nézve kínos és védhetetlen ügyekben, olyan precedenst teremtenek, amelyre majd évek múltán, egy esetleges kormányváltás esetén is hivatkozni lehet, amikor eljönne az ideje annak, hogy szoruljon az a fránya hurok.

És hogy addig mi lesz? A migránsoktól ökölbe szorult agytekervénnyel rettegő, nemzeti hazugságokkal zabáltatott nép önként és dalolva adja fel a meglévő szabadságát és az emberi jogai utolsó foszlányait az orbáni állammal szemben. Ez már nem az előszobája annak, amit nem szabad diktatúrának nevezni, ez már az. Ha eddig úgy gondoltuk, hogy innen lesz szép nyerni, akkor szokjuk a gondolatot: innen már felállni is csodával határos lesz.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.