Február 16,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A munkásember nem hülye

Révész Máriusz – aki most épp aktív Magyarországért felelős kormánybiztos – ismét megmutatta emberi oldalát. Kiderült ugyanis, hogy a rabszolgatörvény tulajdonképpen megváltás minden hazai munkavállalónak. Ez még akkor is így van, ha egyébként a dolgozók több mint 80%-a ezzel nem ért egyet. A civilben általános iskolai tanár Révész ezt is jobban tudja, hiszen óriási tapasztalata van ebben is, de ha nincs is, akkor is beszélt olyanokkal, akinek van. Ez pedig – mint azt tudjuk – tökéletesen elég. Egyébként is úgy tűnik, hogy a fideszes szolgák már régen létrehozták a saját párhuzamos világukat ebben a kérdésben is, így kizökkenteni semmivel sem lehet már őket.

Mint ahogy a rabszolgatörvény beterjesztője, a sertéstelepek hazai védelmezője, Kósa Lajos is folyamatosan azzal magyarázza a törvény létjogosultságát, hogy az tökéletes minden hazai munkavállalónak, addig persze erről őket, mármint a munkavállalókat elfelejtették megkérdezni. Nem volt nemzeti konzultáció, sőt még egy árva népszavazás sem. Ebben a kérdésben a kormány ugyanis nem kíváncsi az emberek véleményére. Nem kíváncsi, mert pontosan tisztában vannak azzal, hogy milyen eredménnyel zárulna a kérdéssor.

Na de térjünk vissza Révész Máriusz általános iskolai tanár eszmefuttatására, mely szerint minden magyar dolgozó érdeke az, hogy munkáltatója kizsigerelje:

A munkavállalóknak azért érdeke, mert van olyan élethelyzetben sok ember, aki rá van kényszerülve, hogy pénzt keressen, dolgozzon. Most a jelenlegi szabályozás egyébként megtiltja. Nagyon sokan egyébként ezért mennek külföldre, és például Ausztriába. Én beszéltem olyan emberekkel, akik 3-4 hónapot szabadnap nélkül lehúznak egy szállodában, mert így tudnak pénzt keresni, Magyarország erre – hogyha valaki többet akar dolgozni, és ezért több pénzt akart kapni – egész egyszerűen nem volt lehetőség. Ezért fogom megszavazni.

Az aktív Magyarországért felelős államtitkárnak tökéletesen igaza van, ugyanis az országban százezrek kényszerülnek arra, hogy bármilyen munkával, de pénzt keressenek. Már az sem fontos, hogy nincs egyetlen szabadnapjuk sem, illetve a betegszabadság egy nemlétező fogalom. Sokan már megszokták, hogy munkásként neki jogai már nincsenek. Akkor és ott dolgozik, ahol erre utasítják, választási lehetősége nincs. Ha nem szeretné, hogy ő és családja éhen haljon, esetleg megfagyjon télen, akkor bizony le kell nyelnie a büszkeségét és éjt nappallá téve kell dolgoznia.

Az emberek többsége azonban nem azért megy külföldre túlórázni, mert itthon nem teheti meg, hanem azért, mert külföldön sokkal jobbak a munkakörülmények, megbecsülik a dolgozót, illetve kemény munkával előrébb lehet lépni. Külföldön – saját példámból kiindulva legalábbis – ha az ember kitűz egy célt, amelyet el szeretne érni, azt kemény munkával elérheti. Ez Magyarországon sok esetben nem igaz. A munkásokat vég nélkül hajszolták eddig is, ezzel az új rabszolgatörvénnyel pedig még ezt is felülmúlva tennék tönkre a még munkaképes dolgozók többségét.

A rabszolgatörvény nem a dolgozók érdekeit nézi, ugyanis az nem egy választható lehetőség, hanem egy kötelező plusz teher. Azzal, hogy ezt önként választható opcióként tüntetik fel, még nem válik igazzá. A munkáltató ugyanis megteheti, hogy a túlóraszerződés aláírásához köti a dolgozók munkaszerződését. Ha nem vállal „önként” túlórát az illető, akkor sajnálatos módon meg kell válniuk tőle, hiszen biztosan lesz más, aki elvállalja. Nem számít az sem, hogy valaki korábban 20-30 évet lehúzott ott, gond nélkül válnak meg tőle. Munkahelybiztonság ugyanis itthon igen kevés helyen létezik.

Külföldön ez még egy létező fogalom, kedves Máriusz. Önnek általános iskolai tanárként fogalma sincs arról a világról, amiről éppen beszél. Nem tudja, milyen egy szalag mellett napi 12-14 órát lehúzva, hulla fáradtan hazamenni. Sőt, nem csak ön nem tudja, de merem állítani, hogy szinte egyetlen parlamenti képviselő sem tudja, mi is az a kemény munka. Az, amit önök végeznek munka címszóval, az egyenlő a nullával. Egy majom is képes lenne hülyeségeket beszélgetni (amennyiben képes lenne az artikulált hangképzésre), valamint havi pár alkalommal a parlamentbe bejárva azt a gombot nyomkodni, amit a vezér épp kiad utasításba. Az bizony nem munkavégzés, hanem egy nagy büdös semmi.

A holnap szavazásra kerülő rabszolgatörvény pontosan az, aminek oly sokan hívják. Nem szorul magyarázatra sem öntől, sem pedig más kormánypárti szolgától. A munkásember nem hülye, még akkor sem, ha önök ezt hiszik. Lehet, hogy még némán tűrnek – sajnos – de közel sem biztos, hogy ez mindig így lesz. Soha nem a tudósok, vagy épp egyetemi tanárok voltak egy-egy forradalom kirobbantói, hanem a munkásosztály, azok, akiknek már nem volt mit veszíteniük. Ha ez a csoport úgy érzi, már nincs mit veszítenie, akkor teljesen mindegy, hogy milyen eszement baromságokkal érvelnek kormányoldalról, onnan már nem lesz visszaút. Még kér a nép, most adjatok neki!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS