NEHAZUGGY

Van, ahol még nem túl késő

Lázár Gergő | 2018. December 9, Vasárnap | 12:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Pár nappal ezelőtt éppen az esti cikken dolgoztam, amikor az utcáról hangos zaj szűrődött be. Fogalmam sem volt róla mi lehet az, így hát kimentem az erkélyre, hogy megnézzem mi történik. Fiatalok ezrei vonultak az utcán különböző rigmusokat skandálva. Meg is néztem gyorsan a helyi újságban mi a tüntetés apropója: kiderült, hogy Granada fiataljai nem túl boldogok, miután a szélsőjobboldali VOX nevű párt 12 helyet szerzett az andalúziai parlamentben. Az eddig Andalúziát kormányzó szocialista párt ugyan ezúttal is megnyerte a választásokat, azonban nem szerzett elég szavazatot a parlamenti a többséghez, amelyet más pártokkal alkototott koalícióval sem érhet el.

A szocialista párt (PSOE) tehát nagy valószínűség szerint elvesztette a dél-spanyolországi régiót, amennyiben az ellenzéki pártok együttesen, a szélsőjobboldali VOX párttal karöltve kormányt fognak alakítani. Ez a tény, vagyis a szélsőjobb felemelkedése verte ki a biztosítékot sokaknál, ezért is döntöttek egy tüntetéssorozat megszervezése mellett. Nem egy héttel a történet után, még csak nem is napokkal, hanem már másnap. Nem függött az időjárástól, sem a csillagok állásától, egyszerűen fogták magukat és utcára vonultak. Granada nem egy hatalmas város a maga 230 000 lakójával, mégis 5-6 ezer fiatal az utcákon volt, hogy mindenki tudtára adja, ők bizony nem értenek egyet a szélsőséges, nacionalista nézetek elterjedésével.

Csatlakozva a tüntetéshez – fotósként – láttam csak igazán, miről is van itt szó. Többségében rendszerellenes fiatalok csoportja, valamint diákok ezrei állították le a várost órákra. A főutak mentén járva meg-meg álltak a jelentősebb tereknél és kormányzati épületeknél, hogy tudassák mindenkivel: ők nem kérnek a fasizmusból. A rendőrség nem igazoltatgatta őket lépten-nyomon, mint ahogy az utósok sem dudáltak egyetlen alkalommal sem, hogy takarodjanak már el az anyjukba, nekik épp nagyon sürgős dolguk van. Nem voltak vérnyuggerek sem, akik köpködték volna őket, esetleg vízzel locsolták volna őket nyakon a hatodikról. A város lakói ugyanis pontosan tisztában vannak azzal, hogy a demokrácia ezt jelenti. A véleményformálásnak itt hagyománya van, amit az emberek elfogadnak, akár tetszik nekik, akár nem.

Granada fiataljai napokon keresztül jelen voltak a város utcáin, hogy mindenkiben tudatosítsák: itt márpedig nem lesz még egy Franco, még akkor sem, ha ma is vannak több százezren Spanyolország-szerte, akik az egykori diktátor nézeteit vallják. Nem maradtak csöndben egyetlen napig sem, ugyanis tisztában vannak azzal, hogy egy fasiszta diktatúra pontosan így kezdődik. A nacionalizmus elharapódzásával belső feszültség alakul ki, amelyet meglovagolva egy vezető hatalomra kerül. Spanyolország ugyan igen sok mindenben hasonlít Magyarországhoz, ebben azonban kicsit sem. Itt nem kussban tűrik, ahogy egy nacionalista senkiházi hatalomra kerül, hanem még időben kapcsolnak.

Beszéljenek helyettem inkább a fotók.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!