December 14,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Túlkiabálni az alkalmi süket, önfényező bagázst

 Jobb helyeken kerekes plüss jaguárokat húzogathatna kedvére.

„Reggel fél ötkor kel. Másfél órát gyalogol a városba, hogy aztán onnan helyközi járattal eljusson a megyeszékhely egyik, hozzájuk legközelebb eső iskolájába. Hazafelé ugyanez a másfél óra gyalog. Így télen, mindig sötétben, mert ahogy busz, úgy közvilágítás sincs a külterületeken. A nővérét már megtámadták, kirabolták. Azt mondja, ő nem fél. Nem szeretne kollégista lenni, talán beköltözik a nagymamához a városba, ahogy a két nővére is. Akkor már elég lenne reggel hatkor kelni. Pár éve költöztek ide Hajdú-Bihar megyéből. Pénzükből csak a külterületi házra tellett. A szülei azért döntöttek másik megye mellett, mert errefelé jobbak az iskolák, és ő tanulni akar. Akart. Kilencedikesként, 16 évesen fel sem merült a neve a mentor programban. Állítólag hetvenötös az IQ-ja, talán azt gondolták, vele úgysem lehetne elvárt tanulmányi átlag javulást produkálni. Nem értek az IQ-hoz, én csak mérhetetlen fáradtságot, depressziót, elmaszatolt könnyeket látok. Azt mondja, jövőre itt hagyja az egészet. Nem akar eladó lenni, bár a nagyobb testvérei mind azok. Nem tudja, mit szeretne – azt persze igen, hogy nyolc általánossal nincs esélye, de már nem érdekli, hogy lesz, mi lesz. Csak ne kelljen mindennap korán kelni, ne kelljen állandóan fáradtnak lenni.”

Pedagógus ismerősöm írta nekem nemrégiben egy szakközépiskolás diákról. Miután hiába küzdött a lányért, ezért is hagyta ott az iskolát, keresett másikat, mert azt mondja, ő jó lelkiismerettel akar dolgozni a tanítványaiért. És ott nem tartották fontosnak a felzárkóztatását, a motiválását, egyéni fejlesztését, eredményei mérését. És ez a lány még el sem ért az iskolájába, már mindentől megundorodott.

Az Egyenes beszéd vendége volt a minap Hoffmann Rózsa. Belehallgattam a videóba, nem sokáig. Mert természetesen ő nem érzi magát bűnösnek, felelősnek oktatási államtitkárként az elkúrt iskolarendszerért. Azt mondja, meg kell kérdezni tanárokat, szülőket, gyerekeket az iskoláról, nem csak olyanokat, akik távol vannak attól. És akkor katt, nem néztem tovább a beszélgetést. Hoffmann ugyanolyan felelős Palkoviccsal, Czunyinéval együtt az iskolák szétzilálásáért. Persze elsősorban Orbán Viktor és díszes társasága. Nálunk még rendes minisztere sincs az oktatásügynek, csak egy szélhordta árboccsúcs. Mit várjunk, ha olyan emberek is belepofázhatnak szakmai kérdésekbe, mint a csempekirály, a gimnáziumokat is rühellő Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. Akinek csak a mellénye nagy – Én akkor is Jaguárral fogok járni, ha másik kormány lesz -, és jobb helyeken kerekes plüss jaguárokat húzogathatna kedvére.

Visszatérve a lányra. Henceg az Orbán-féle családbarát kormány:  szülni kéne a nőknek agyba-főbe, elkábítják a fiatalokat a sok milliós életkezdéssel. Úgy csinálnak, mintha ez a drága atyuska ajándéka lenne. Nehogy már, megfizetnek ezért duplán a hamarkodók. Vissza kell azt adni – ha tudják. Cseszhetik a családi adókedvezményüket is, azoknak kedvez, akik több százezer bruttó fizetést visznek haza. Éppen a rászorulóknak ez annyi, mint üres hűtőnek a miatyánk. Harsogják, hogy Európa legeredményesebb családpolitikája az övék, ahogyan szokták, mindenkit együgyűnek nézve. Itt van a családi pótlék, ami tényleg a gyerekeknek jár. Ezzel nem foglalkoznak, nem is emelték fel az összegeket nyolc éve. Inkább elveszik. Csak egy példa a rohadt migránsbarát német demokráciára: ha oda megy dolgozni a magyar apa, kényszerből itthon hagyva családját – mert ugye, valamit valamiért -, akkor is kap a gyerekeire családi pótlékot, többszörösét, mint amennyit itthon kiizzadtak. Gyerekenként hetvenezer forintnál többet. Felfuvalkodott hólyagok, akkor ki a családbarát? Mi köszönjük, Európa!

Nálunk él a törvény, hogy ha a gyerek ötven igazolatlan hiányzást szed össze a suliban, a családtól megvonják a családi pótlékot, ami ugye, alanyi jogon jár mindenkinek. Még hányszor, mennyire akarják hatalmi lekicsinylésből megzabolázni a szegényeket? Kipécézték maguknak azt a társadalmi csoportot, amelyik megregulázás nélkül is hátrányt szenved: a romák, a munkanélküliség miatt kisiklott életű családok, a segítség nélkül nehezen boldogulók, a nincstelenségben leszakadt, megszakadt emberek. Gebedjenek bele az életbe! Hasznos, tudat- és értékformáló segítség helyett alázzák őket, hozzáteszik, nevelési szándékkal. Az állam nevel. Ne röhögtessenek, egy kecskét sem bíznék rájuk.

Nem jár a gyerek iskolába? Megkérdezte-e valaha például ez a Kásler vagy a Bódis (ki a franc az a Bódis, önök tudják?) vagy az egyre tompább Novák Katalin, hogy van-e cipőjük, miért nekik kell ápolniuk a beteg szüleiket, lehet-e éhesen, átfagyva iskolába menni? Azokat, akik naponta, percről percre abba rokkannak bele, hogy a nincs az úr a poklukban; azoktól milyen jogon várja a díszes elit, hogy a felnőttek figyelme arra is kiterjed, ott van-e gyerek az iskolában? Inkább megbüntetnek több ezer embert.

Eltűnnek 16 éves korukban – ahogyan az élettől már most megcsömörlött lány is teszi – a tankötelezettség korhatárán a diákok, és ezzel a kormány azt is lehetővé tette, hogy az iskolák megszabaduljanak a problémás gyerekektől, vagy a diák maga hagyja el végzettség nélkül az iskolarendszert. Mit akarnak ezek? Futószalagos nemzedéket?

Azt. Nem lát, nem hall, nem beszél. „Évente tízezer gyerek megy a lecsóba”–  mondja az a Pokorni Zoltán, aki a Fidesz csendestársaként évek óta elnézi, hogyan darálja be magának a kormány kénye-kedve szerint a diákokat, a pedagógusokat. Pedig még ért is az oktatáshoz, mégsem szólt egy árva szót sem: állj, rossz az irány. Ha nem kérdezték, akkor azért, ha kényelmi nix ellenállás miatt, akkor azért bokákolhatunk. Igazságtalan a törvény, mert ez a megkülönböztetés további gerjesztése. Minden baj forrása a szegénység, még a kriminális PISA-eredményeknek is, mondta volt a semmiért sem felelős Hoffmann Rózsa. Rájuk kenjük minden bajunkat, de…

Azt is mesélte kiváló pedagógus ismerősöm, hogy vajon miért nem beszélünk jómódúék gyerekeiről. Az elkényeztetett, pénzelt, óceánjáró, éjszakázó, menő csávókról, babuskákról nem sokat hallani. Azért, mert eliték perzsaszőnyegük alá rejtik a szégyent, a családi lelki terrort, a fiatalra betegesen ráerőltetett akaratukat. Náluk a családi pótlék csak zsebpénz. Röhögve járnak iskola mellé burzsujék drága kincsei is. Rájuk is férne némi szellemi felemelkedés és nevelés, még ha kimaradtak is a statisztikából.

Igen, a tanulás is munka, sőt még ennél is több: a jövő. A gyerekek boldog ország boldog iskolájában éreznék jól magukat. Az erejüket veszítő lányokért és fiúkért nekünk kellene kiabálni. Túlkiabálni az alkalmi süket, önfényező bagázst.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.