NEHAZUGGY

Egymás lábszagát becsukott szemmel is felismerik és követik a falon túl

Molnár Bálint | 2018. December 6, Csütörtök | 18:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A kolléga – szevasz, Edgar – arról panaszkodott a reggeli órákban, hogy átfutkosta a Habony-médiát és 200-on landolt a vérnyomása. Nekem ehhez az életérzéshez sokkal kevesebb is elegendőnek bizonyult. A továbbiakban Kövér Lászlóról, a vaddisznóba oltott bársonyos-puha plüssmackóról (vagy fordítva), a Fidesz élő lelkiismeretének becézgetett antiszociális alakról fogok megemlékezni (jó, nem úgy), aki egymagában is képes abba az idegállapotba eljuttatni, ahova máskor egy egész propaganda üzemegység sem. (Schmidt Máriát és Kovács Zoltánt is üdvözlöm a klubban!) Ez azért fontos, mert a Kövér száján kikönyökölt, nem remélt őszinteség tökéletesen illusztrálja, kik és hogyan vezetik az országot bele a feneketlen nemzetstratégiai szakadékba.

Érintőlegesen szó esett már arról, hogy a házmester úr – ne nevezzük elvtársnak, mert TGM megint megsértődik helyette – tegnap katolikuséknál haknizott (arról nincs tudomásom, hogy a Magyar Katolikus Rádió már a Liszkayra bízott 30 milliárdos hazugságholding része lenne, de ami késik, az jön), ahol a 400 órás túlóratörvényről is kérdezték őközjogiméltatlanságát. Mint kiderült, az egykori kollégiumi ~~lábszag~~cimboráihoz hasonlóan meggyőződéses liberálisból keresztény gyökérbe fordult politikai gerincoszlop természetesen megszavazza a szóban forgó törvényt – amelyet a jól bevált kotta szerint egyéni képviselői indítvány formájában nyomnak le a társadalom torkán anélkül, hogy az érintettekkel előzőleg egyeztettek volna -, hiszen a ház morcos mesterében dúl a bizalom képviselőtársai iránt.

A feltétlen bizalom meglétének alátámasztására felsorolta, hogy Kósa Legokosabb Lajos – az egyik a kettő közül, aki a nevére vette ezt a gyalázatot – mi minden volt polgármestertől miniszterig 1988 óta, mióta együtt dolgoznak és küzdenek a saját lábukon, ezért

HA Ő AZT MONDJA, HOGY EZ EGY JÓ TÖRVÉNY, AKKOR ÉN EZT LÁTATLANBAN ELHISZEM

– mondá Kövér és ha a katolikus anyaszentegyház ebbe sem remegett bele, akkor már soha semmibe nem fog. Szerintem ha ez az egy röffenés hagyta volna el az újságírók egyik legnagyobb védőszentjének száját három évtizedes politikai ~~rombolása~~ pályafutása során, akkor is több lenne, mint bármi, amiért közéleti szereplők alatt spontán módon megnyílik a föld a világ bármely pontján.

De nem ez történt, hanem: Kövér beleállt Kósa szennyesébe, és töredelmesen bevallotta, hogy miután áttanulmányozta a rabszolgatörvény tervezetét, ha már akkora hullámokat csapott a parlamentben a dolog, hogy Lezsák is kénytelen volt berekeszteni az ülést, és erre jutott:

… az ellenzék részéről megint ugyanarról a handabandázásról, blöffről van szó, mint sajnálatos módon most már két ciklus óta.

Ezért aztán Kövér elvtárs úr az állampárt tagjaként csak ritkán érzi úgy, hogy túltolják a biciklit (migránsozás, sorosozás, Gruevszki, lopás, lopás, lopás), de összességében nincs benne rossz érzés. Van persze úgy, hogy

elsőre nekem sem tetszik minden, ezeknek az eseteknek egy jelentős részében, amikor próbálok a dolgok miértjére rájönni, akkor azért sokszor megnyugszik a lelkem is, meg az elmém is, hogy azért a munkatársainknak, a barátainknak nem ment el teljesen az eszük, tehát nem őrültek meg, hanem jó vonalon vannak továbbra is, ez megnyugtató érzés (…) az a lényeg hogy egy politikai mezsgyének a határvidékén belül tudjunk mozogni, és szerintem erről nem tértünk le.

Az igehirdetés Európát köpködő, migránsozó passzusait nem teszem ide, enélkül is éppen elég drámai a helyzet. Akinél a nem tetszést az őrülettől néhány percnyi önmegnyugtatás választja el (értsd: a MIEINK nem lehetnek őrültek, gazemberek kretének), az bármilyen aljasságra képes.

Ennek ellenére azt mégsem gondoltam volna, hogy a magyar politikai porond legnagyobb kacagtatója (általában kínunkban röhögünk rajta) hivatalosan is vonatkoztatási/igazodási pont az állam kivénhedt demokratákból álló pártjában. Eddig azt hittem, Kósának az a szerepe a Fideszben, hogy kilökik a függöny elé – miközben a függöny mögött csapkodják a térdüket a röhögéstől -, hogy a Németh Szilárdot Tállai Andrással Pócs Jánoson keresztük összekötő tengelyen vállalhatónak tűnjön az IQ-negatív antropológiai selejt.

Ehhez képest Kövér most azt tolja a pofánkba, hogy Kósa Amagánszféraattólmagánszféramertmagánszféra Lajos lényegében egy világítótorony, akinek minden szavát isszák, és vakon szavazzák meg a faszságait (már ha azt feltételezzük, hogy egy törvénytervezetet képes saját kútfőből összegányolni) csak azért, mert 30 év alatt bebizonyította, hogy a hozzá hasonló civilizációs zsákutcáknak sem szükségszerű az árok szélét kapirgálniuk sárga mellényben, ellenben a miniszterségig vihetik a kupakozással. Emberek tízezreinek, családok ezreinek, munkavállalók tömegeinek kiszolgáltatott helyzetbe hozásáról van szó, és Kövér László látatlanban elhiszi Kósának – aki többek között arról híresült el, hogy látatlanban rácuppant egy csengeri háziasszony handabandának és blöffnek bizonyult milliárdos ígéretére -, hogy ez így jól van.

Mert ő 1988 óta ismeri ezt a szánalmas, félművelt figurát, aki nem érti, hogy miért nem olyasmit kérdez tőle a sajtó, amire pozitívan lehet válaszolni, aki Szalacsi Sándort megszégyenítve bizonyította már számtalanszor, hogy bármilyen pozícióba katapultálta a fideszes gyökérségi algoritmus, sem a gazdasághoz, sem semmi máshoz nem ért; aki percekig képes lefagyva maga elé meredni/némán menetelni/liftbe beugrani, valahányszor az ellenséges sajtó ellenséges kérdéseinek veszélyét megszimatolja; akinek az édesanyja nem strómanja senkinek se milliárdos közpénzmangalicatelep ide vagy oda, de aki bármikor képes pillanatok alatt szénné égetni magát a korlátoltságával úgy, hogy a szemlélőt a szekundér szégyenérzet vágja gyomorszájon.

És ezek vezetik az országot, ezek vezetik így az országot. Egymás lábszagát becsukott szemmel is felismerik és követik a falon túl is, és nem engedik el egymás enyves kezét akkor sem, amikor mások hálát adnának, ha megnyílna alattuk a föld. Már régen több mint kétségbeejtő, hogy a legszélesebb társadalmi rétegeket érintő, komoly törvénymódosításokat ebben az országban Kósa Lajos (szellemi Kékestető) kaliberű alakokra bízzák és utána meg is magyarázzák.

Én kérek elnézést mindenkitől, aki azt hiszi még most is – Kósa alatt/közben 30-cal -, hogy ezen a 93 ezer négyzetkilométeren érdemes tanulni, teperni, dolgozni, kitartani, kockázatot és áldozatokat vállalni, hiszen itt mindenki érdemei és a tehetsége alapján boldogulhat, itt nem fordulhat elő az, ami miatt Kövér pojáca naponta eltemeti Nyugat-Európát, hogy tudniillik a saját politikai elitje becsüli le és veszi semmibe a népet. Hát kurvára nem érdemes. Kósa Lajos ilyetén piedesztálra emelésénél már megint célravezetőbb lett volna egyenesen belehugyozni a drágamagyaremberek szájába, körülbelül ugyanaz lett volna az üzenete. Ahol Kósa Lajosnak látatlanban hinni lehet, ott a nép csak erre érdemes. És ez mindaddig így is lesz, ameddig a drága nép nem veszi a fáradságot és nem tolja bele Kövér pofáját a saját mocskába. Hogy bármit gondol is ő az ellenzékről, a nép nem blöfföl és nem handabandázik. Ehhez szombaton hangosan és érthetően a kormány tudtára kell adni, hogy a magyarok 83 százaléka nemcsak a karosszékből utasítja el Kósáék-Kövérék rabszolgatörvényét.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!