NEHAZUGGY

Pedig kicsit jobb hely lenne a világ, ha Nagy Feró kertet locsolna

Molnár Bálint | 2018. December 5, Szerda | 18:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,652,771 forint, még hiányzik 347,229 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A családok védelméről szóló nemzeti konzultáción való részvétel fontosságáról beszélt az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára kedden Vácon, sajtótájékoztatón, ahol Nagy Feró énekessel és Bogányi Gergely zongoraművésszel kitöltötte a konzultációs kérdőívet.

Rétvári Bence, aki a térség fideszes parlamenti képviselője is, úgy fogalmazott: az előző évek bebizonyították, hogy minden magyar állampolgár számára fontos a nemzeti konzultációkon való véleménynyilvánítás, mert a konzultációk Magyarország legfontosabb kérdéseit érintik.

Az államtitkár hangsúlyozta, hogy a véleménynyilvánítás a nemzeti konzultáción meghatározhatja a családpolitika legfontosabb irányait.

Bogányi Gergely arról beszélt, hogy a kérdőív kitöltése nem ideológiai beállítottság kérdése, hanem „a józan észé”.

Nagy Feró úgy vélekedett, hogy a kormánynak köszönhetően az elmúlt években „valamicske kis esélyünk nyílt arra, hogy a kezünkbe vegyük a sorsunk irányítását„. Azt a pénzt, amit „elköltenénk a migránsokra, azt költsük el magunkra, költsük el a gyermekeinkre” – mondta az énekes. (MTI)

Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára, Bogányi Gergely Liszt Ferenc- és Kossuth-díjas zongoraművész és Nagy Feró énekes, a Beatrice rockegyüttes frontembere Vácon 2018. december 4-én, miután közösen kitöltötték a konzultációs kérdőívet. (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)

Sajnos nem lehettem ott Vácon tegnap, hogy áldásomat adjam erre a történelmi pillanatra. De ha ott lettem volna sem valószínű, hogy e remek hazafiak közelébe engedtek volna, hogy megérdeklődjem tőlük, mi a jóistenről beszélnek egyenként és együttesen. Ezért aztán kénytelen vagyok a balliberális médiatúlsúly terhe alatt nyögve senyvedő MTI tájékoztatása alapján dolgozni.

Leszögezném, mint minden alkalommal, amikor a megvédendő honi művészet és magaskultúra képviselői az állampárt tetszőleges díszpéldányai társaságában pózolnak jóllakott óvodások gyanánt, hogy messzemenően tiszteletben tartom a véleményüket, és eszembe sem jutna elhülyült, időskori/fiatal- és középkori (höhö) demenciában szenvedő szerencsétleneknek nevezni őket. Vagyis semmilyen szinten nem tartom elfogadhatónak azt, hogy valakit lemarházzak – ahogy a nemzeti szalagmunkások tették például nem oly régen Bródyval, vagy éppen Mácsaival – vagy hogy olyan köpedelem stílusban személyeskedjek, ahogy őnemzeti honvédőségük szokott valahányszor mondjuk Alföldi Róbert megszólal közéleti kérdésekben.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy amikor azt látom, hogy a tájékozatlanság és az éjsötét szervilizmus torát üli az erkölcsön, jóérzésen és aztán kikönyököl az éppen szóban forgó celebritások száján, akkor ne állna jogomban felhívni erre a figyelmet. A világhírű zongoraművész urat (meg az ő közpénz-csodazongoráját) most hagyjuk is, hiszen már számtalanszor megbeszéltük: annak, hogy tendenciózusan szakmaiatlan, egyféleképpen megválaszolható, a kormány szája ízét tükröző, konkrétumokat egyáltalán nem tartalmazó, következésképpen utólag bármire felhasználható kérdéseket egymás után raknak és konzultációnak csúfolják, aminek az eredményei nem ellenőrizhetők, de legalább kiválóan alkalmasak a titkosított pénzlopás csúcsra járatására, semmi köze nincs a józan észhez. Minden máshoz igen, a józan észhez viszont egyáltalán semmi.

Rétvári Bencét is nyugodtan kihagyhatjuk az egyenletből, miután a harsány hazugságokkal – például ezzel: az előző évek bebizonyították, hogy minden magyar állampolgár számára fontos a nemzeti konzultációkon való véleménynyilvánítás – nem igazán van mit kezdeni. Nem, nem minden magyar állampolgár számára fontos a semmilyen kézzelfogható eredménnyel nem járó nemzeti konzultációkon való véleménynyilvánítás. Ha ez így lenne, akkor minden magyar állampolgár minden egyes nemzeti konzultáción részt vett volna, mert szereti, ha a saját pénzén nézik hülyének. De ez nem így történt, mint ahogy az érvénytelen népszavazás sem lett érvényes attól, hogy Kósa Lajos szerint érvényes volt.

Ámazonban Nagy Ferónak, a nemzet örök lázadó csótányának, a honi rock és a punk koronázatlan királyának (nem mellesleg erdélyi menekültek leszármazottja) ordító butaságától annak ellenére is elgurult a gyógyszerem, hogy tőle tudom, az embereknek jogukban áll hülyének lenni, és ez alól ő sem kivétel (nem, nem én hülyéztem le!). Nos, ennek valóban nincs köze – bogányiul szólva – semmilyen ideológiai beállítottsághoz, Nagy Feróról márpedig tudjuk, hogy nála csak Orbán Viktor Kövér Lászlóval összeborulva váltogatta sűrűbben és meredekebben a meggyőződését. Szóval Nagy Feróval, akárcsak az ideológiai köpönyegforgatók nagy részével sem az a bajom, hogy liberálisból jobboldalivá, MDF-esből MIÉP-essé avanzsálta a gerincoszlopa (najó, aki Rétvárival képes smúzolni, az szerintem bármire képes), most meg ott tart, hogy a politikán kívüliség jegyében Fidesz-KDNP-s csoportképeken játszik biodíszletet. Az a baj, hogy meg is szólal, baromságokat beszél, és adja a lovat a baromságok jóízű elfogyasztására egyébként is bármikor kapható populáció alá.

Pedig másfelől nagyon örülök annak, hogy a zenész úr ennyire szíven viseli a saját magunk és gyermekeink sorsát. Csak annak nem örülök különösebben, hogy ezt képtelen úgy kifejezni, hogy az ordenáré migránsozást ne keverje bele a történetbe. Hát hogy jönnek ide a migránsok, Ferókám? Tudok jobbat annál, hogy a Magyarországon nem létező migránsokra költendő pénz miatt aggodalmaskodsz.

Például mi lett volna, ha a Fidesz-KDNP országlásának elmúlt nyolc éve alatt a strómanhálózat és a miniszterelnöki dinasztia felvirágoztatása okán ellopott csilliárdokat saját magunkra és a gyermekeinkre költöttük volna?

Vagy mi lett volna, ha az undorító, migránsgyűlöletre és mindenki gyűlöletére kondicionáló, Soros és Brüsszel utálatára hergelő propagandára szánt pénzek nem a Vajna-Habony-Mészáros tengelyen hasznosultak volna, hanem a gyermekeinkre szánják?

És akkor mi történne, ha az ilyen álkonzultációkra (volt belőlük néhány az elmúlt években) elégetett közpénzmilliárdokon nem Orbán haverjai zsírosodnak, hanem a gyermekeink minőségi oktatására fordítják?

Hol tartanánk már mi és a gyerekeink, tisztelt Nagy Feró, ha a stadionok betonjába, a legalja színvonalú magyar futballba öntött 500 milliárdok, az ezerévre titkosított paksi atommutyira, a yachtokra, kastélyokra, luxusingatlanokra, magánrepülőkre, földekre, miniszterelnöki plebejus rongyrázásra és saját lábra állásra elégetett felfoghatatlan európai és hazai közpénzek nem egy bűnbanda jólétét szolgálnák kilencedik éve?

Idézem a művész urat, hogy kerek legyen ez az ocsmány sztori (no, nem mintha lenne akár egyetlen olyan magyar ember, aki a gyerekétől szándékosan, előre megfontoltan és aljas módon el akarna venni):

… néha úgy érzem, ezt a világot jobbítani nem lehet. Erre a problémára egyszerű, politikai jellegű a válasz: a népet nem lehet leváltani, olyan, amilyen. Ugyanolyan hülye, mint én. Minek tagadnám meg a fajtámat? Vitatkozzam bárkivel is? Inkább szkeptikus vagyok: lehet, hogy ez az öregség? Menjetek és csináljátok ti, nekem más dolgom van, meg kell locsolnom a kertet. Öregkorodra vagy bölcsebb leszel, vagy elhülyülsz. A magam esetében még nem tudtam eldönteni, melyik érvényesül. (via Magyar Nemzet, 2017. június)

Hát én sem fogom eldönteni, hogy Nagy Feró esetében a bölcsesség, vagy az elhülyülés lenyomatát látjuk ezen a gyászos produkción, de az egészen biztos, hogy a kormány legaljasabb, igazságot nyomokban sem tartalmazó néphergelő és butító propagandisztikus hazugságait visszaöklendezni egy tizenmilliárdos nemzeti álkonzultációs kampány kitöltött kérdőívével a kézben, senkinek nem válik dicsőségére. Így valóban nem lehet jobbítani a világot. Nem valószínű, hogy télvíz idején szokás locsolni a kertet, de az egészen biztos, hogy kicsit jobb hely lenne a világ, ha Nagy Feró kertet locsolna ahelyett, hogy a fenti ábrán látható NER-kompatibilis szervilizmussal aggódna a gyerekeink jövőjéért.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!