December 14,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Nem maradt már értelem?!

Este 10 óra van és nem gondoltam volna, hogy a több, mint másfél évvel ezelőtt írott levelem után – ami egyszerre volt elkeseredett és dühös – valaha még újra írni fogok nektek, kedves Kolozsvári Szalonna.

Nem azért írok most, mert úgy érzem, hogy nem írták már le elegen és teljesen kimerítően azt az elszomorító helyzetet, ami itt van. Nem is azért, mert úgy gondolom, hogy bármi újjal szolgálhatok.

Nem gondoltam, hogy valaha még eléri bárki, hogy reagáljak egy Facebook-kommentre, sőt, hogy vitába szálljak bárkivel egy közösségi oldalon.

Nem gondoltam, hogy valaha ebben az életben még komolyan megérint, hogy – csak azért mert el tudja olvasni a profilomon, hogy Nagyváradon születtem – lerománoz egy idegen. Sőt román kutyáz. Most mégis eljutottam idáig. Mint nemrég megtudtam egy kiváló honfitársamtól (Mit is mondok?! Én neki nem lehetek az, hisz csak rontom itt a levegőt) én nem vagyok ennél több. Csak egy mocskos aljas tolvaj (merthátnekiugyevoltmárrománkollégája!!! ), aki 30 év után, éppen itt lenne az ideje, hogy eltakarodjak az ő csodás országából. Én még mindig bízom benne, hogy – talán valami csoda folytán – az ő országa nem az enyém. Az én Magyarországom nem lehet ilyen (tudom, hogy de), az én Magyarországom – egy része – művelt, gondolkodó. Az én Magyarországom tagjai (bízom benne, hogy a gátlástalanság idei csimborasszói után egyre többen) egy jobb, békésebb jövőről álmodnak.

Nem tudom megmagyarázni azt a szorító érzést a gyomromban, amit most érzek. Bármerre indulok is el a gondolataimban csak egy irányba jutok el. Ez a „hazafi”, aki fogalmam sincs, hogy mit keres egy „Kolozsvári Szalonna” nevű oldalon (hiszen, ne haragudjatok, de az ő olvasatában ez is csak román kutyák irománya), nekem állt és közölte, hogy ismer. Tudja, hogy eladtam magam egy zsíroskenyérért, tudja, hogy mit gondolok, merre adtam le a szavazatomat, mert tudja, hogy hol születtem. És itt jön az igazán ijesztő rész.

Nem csak a PÁRTUNKÉSKORMÁNYUNK hűséges szavazói lettek megvezetve. Nem csak nekik vannak előítéleteik. Nem csak ők érzik, hogy bárkit szemrebbenés és mindenféle lelkiismereti fenntartás nélkül elítélhetnek és szétszedhetnek, hanem már bárki. Ez a legijesztőbb érdeme a drága vezetésünknek. Már az ellenzék – hiszen nyilvánvaló, hogy csodás kis barátunk is közénk? közéjük tartozik – eljutott idáig. Ők vakon gyűlölik a kormánypárti szimpatizánsokat, vagy bárkit akiről félinformációk alapján messzemenő következtetést vonnak le.

Gyűlöl itt már mindenki mindenkit. Még azonos politikai gondolkozású táboron belül is. Akkor mi az amit várunk még? Kitől várjuk? Úgy érzem, hogy ha egyszer tényleg eljön amit várunk, ha egyszer tényleg nem csak az üres szólamok zendülnek fel az utcákon, akkor nem az következik amiben reménykedünk. Akkor vigyázzon mindenki! Előbb a kormányt, aztán a szomszédot, aztán már mindenkit (IS) felgyújtunk. Csak a feszültség enyhülne, de még nem teljesen. Akkor még menni kell tovább, hogy megszűnjön. Akkor majd jön bárki akivel szembe találkozunk. Akkor majd jönnek a román kutyák, a németek, a mocskos nyugatiak, vagy/és mocskos oroszok, bárki, csak senki ne pofázzon.

Aztán majd élhet itt a büszke magyar nép megmaradt néhányezer (-millió) tagja elszigetelten mindenkitől (akkor már saját maguk építik két kicsi kezükkel a kerítést körbe), akik csak a magyar pénzt/kultúrát/földet/bárakármit akarják ellopni….

Réka

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.