December 14,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Mire várunk?

Igen nehéz türtőztetnem magam – vélhetően több tízezer magyarral egyetemben –, hogy ne küldjem el a magyar kormányt a jó bús picsába. Ott lenne a helye ugyanis az egész bagázsnak Hollikostul, Kovácsostul, Orbánostul. Nincs az a modern kori kormány, amely akkora kárt okozott volna ebben az országban, mint a Fideszről elhíresült. Kivéreztetik az egészségügyet, lerombolják az oktatást és szétbarmolják a szociális rendszert. Orbán Viktor uralkodása emberek ezreinek halálát és lelki nyomorát okozza, miközben az ország egyik fele ehhez önfeledten tapsol. Most épp a CEU elüldözéséről lesz szó, de lehetne szó akár a köztörvényes bűnöző Gruevszki Magyarországra szöktetéséről, vagy épp arról a több száz diktátorokat segítő, maffiakapcsolatokkal rendelkező, vagy éppen piti tolvajról, akiknek Rogánék letelepedési kötvényeket osztogattak potom pénzekért.

A CEU elüldözése eddig is biztosra vehető volt, azonban az csak a mai nappal vált hivatalossá, hogy az egyetem minden amerikai akkreditációjú programját Bécsbe viszi. Az egyetemnek elege lett abból, hogy a magyar kormány hülyének nézi őket és még csak tárgyalni sem hajlandó velük. Annak ellenére sem, hogy teljesítettek mindent, amit a magyar kormány elvárt tőlük. Tudtuk persze, hogy ez nem lesz elég, hiszen nem ez Orbán problémája az egyetemmel, hanem maga Soros György. Az elüldözés pedig nem más mint egy szánalmas, kicsinyes, nevetséges bosszú, amitől Orbánnak talán ma este nem lesznek gondjai a hálószobában. (A nyugodt alvására gondoltam, még mielőtt félreértené bárki.)

Kit érdekel, hogy a CEU amerikai akrreditációjú programjai képezték az egyetem legnagyobb vonzerejét? Kit érdekel, hogy a világ minden tájáról érkeztek diákok, hiszen a Soros György által alapított egyetem egyes programjai világszínvonalúak? Elmondom, senkit. A kormányt biztosan nem, mint ahogy a Fidesz-KDNP – az orruktól távolabb látni képtelen, sokszor agymosott – droidjait sem. Nekik egyenesen örömet jelentett az, hogy fiatalok százait üldözték el Budapestről. Azok a diákok ugyanis, akik pont az egyetem képzéseinek nívója miatt érkeztek a fővárosba, ezek után Bécsbe fognak utazni. Sokan idehaza ezt fel sem fogják, nem törődnek vele, hisz ők úgysem jártak oda, mit érdekli őket, végül is csak egy egyetem.

A CEU kinyírása – végső soron ugyanis ez történt, mondjon is bármit a két kopaszodó agytröszt – pont annak szimbóluma, hogy itthon azt tesz a kormány, amit csak akar, mi pedig kussban el is fogadjuk. Egy világszínvonalú egyetem döntött ma úgy, hogy végleg befejezi a budapesti működését, mégsincs senki az utcákon. Nem szerveződnek tüntetések az egyetem szabadságáért, nincs senki a Nagykörúton, de még csak a Hősök terén, vagy a Kossuth téren sem. Franciaország lángokban állt egy nappal azután, hogy a kormány belengette az üzemanyag adójának megemelését. Itthon minket már az sem érdekelne, ha a budai várnegyedbe csak Orbán Viktor, családja és barátai léphetnének be. Megszoknánk, hisz majd lesz valahogy, nemde?

Aki pedig azt várná, hogy majd az EU, esetleg az Európai Néppárt tesz valamit az ügyben, az ébredjen fel. Orbán Viktort és maffiáját vagy mi, mindannyian elzavarjuk a bús francba, vagy a nyakunkon maradnak örökre. Nem fog segíteni nekünk sem az EU, sem a NATO, sem a Velencei Bizottság és még sorolhatnám. Ez a mi ügyünk, a mi nyomorunk, a mi harcunk, kedves barátaim, amit nekünk kell megvívnunk. Hogy ne csak a levegőbe beszéljek, álljon itt Manfred Weber Twitter-posztja a mai napról:

Nagyon csalódott vagyok, amiért a magyar kormány képtelen volt együttműködni a CEU-val, az egyetem kettős diploma programjáról. Elfogadhatatlan, hogy ma egy az EU-ban található egyetemet arra kényszerítenek, hogy máshova költözzön.

Manfred Weber nem először bizonyítja, hogy aggódni nagyon tud, de amikor tehetne is valamit egy ügy elkerülése érdekében, akkor inkább hallgat, hisz fontosabb számára az, hogy Orbánék támogatásával ő lehessen az Európai Bizottság új elnöke. Nem érdekli őt a valóságban a magyar helyzet, hisz ha ez így lenne, akkor nem csak beszélne arról, hogy mennyire csalódott, hanem a valóságban is tenne valamit, hiszen elvileg a lehetősége meglenne ehhez.

Beszélhetünk persze naphosszat arról, hogy milyen szörnyű az, hogy a kormány sikeresen elüldözte az ország egyik legjobb egyetemét, de azzal a múlton már nem változtathatunk. Nem tehetjük jóvá azt, hogy csendben elfogadtuk a kormány rombolását. Egy demokratikus országban soha nem jutottunk volna el eddig a pontig, de mint azt tudjuk, ilyenről idehaza szó sincs. Mi más bizonyíték kell erre, mint a mai nap? Most nem tudnék mondani ugyanis egyetlen olyan EU-s országot sem, ahol a miniszterelnök vendettájának hála sikerült volna elzavarni egy nemzetközi hírnevű egyetemet.

Mi kell még nekünk ahhoz, hogy azt mondjuk, elegünk van? Talán majd a rabszolgatörvény bevezetése lesz az utolsó csepp a pohárban, hisz az szinte mindenkit érint? Esetleg egy újabb milliárdos korrupciós ügy Orbán köreiből? Egy szaros pelenka ezúttal Ausztriából? Mire várunk? Maradt még valami egyáltalán, amit elveszíthetünk, ha kinyitjuk a szánkat? A néma le-föl menetelés itt már nem segít, a kormány ugyanis süket. Csak a tettekből, az erőből ért. Abból, ha a Kossuth-téren százezer ember gyűlik össze és marad is. Blokádok, útlezárások, és még lehetne sorolni azokat a módszereket, amihez MÉG van jogunk. Talán arra várunk, hogy ezt is elvegyék? Akkor könyebb lesz a gyávaság mögé bújva meghunyászkodni? A némaság ugyanis nem más, mint beleegyezés a diktatúra kialakulásába. Tényleg ezt akarjuk?

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.