Április 23,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


Így készülődöm én a karácsonyra Orbán után nyolcban, december harmadikán

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Közeledik a keményen fideszes keresztény emberek ünnepe. Aha, a karácsonyról beszélek. Már elkezdték védeni az ellenségtől, mert persze ezt is el akarják tőlük rabolni a rohadék liberálisok, mint minden mást. Szerintem bőven itt az ideje, hogy jegyre adják az ünnepet. Olyasmi lenne mint a bözsiuti. Aki bizonyítani tudja hogy kellő módon imádja a kurtalábú félistent, az kap ilyen karácsonyutalványt, az lehet magyar, lehet keresztény és ünnepelheti a karácsonyt. Aki nem, annak kuss van, az csak fizetheti a többiek ünneplését, megveheti a karácsonyfát, a díszeket, az ajándékokat és a dínom-dánomot, de amúgy menjen a picsába.

Az ilyen címeres hazaárulók mint például én, pláne menjenek a picsába. Mert én soha nem voltam vallásos, de legalább megéltem azt az időszakot, amikor nem volt ugyan tilos, de dicsekedni se kellett vele, aztán senkit nem nagyon érdekelt, majd dicsőség lett hívőnek lenni, ma meg már alapvető feltétele a teljes jogú magyar állampolgárságnak. Nem adok egy évet és a hülyék gyülekezete rájön, hogy Orbán lényegében maga Jézus, de az is lehet, hogy személyesen a saját jó édes apukája, akit Istennek nevezünk. Már ha nem vagyok túl naiv, mert az sem kizárt, hogy ez a felismerés már régebben megtörtént.

Gyönyörű lesz, amikor ilyen tájt a gyűrött öltönyös dedet begyömöszölik egy húszezresekkel kibélelt bölcsőbe, Semjén Zsolt személyesen tartja a feje fölé az üstököst egy seprűnyélen, Kövér László szemérmetes mosollyal a keblére vonja táplálási célból, Szijjártó a barlang szája előtt verdesi magát a földhöz, ha nem hozsannáznak elég zajosan az összeterelt birkák, Lázár sunyi mosollyal begyűjti a tömjént, mirhát és aranyat, majd kioldalog vele a lówellnesstől stramm paripák mellett, akik éppen leheletükkel igyekeznek befűteni a szülőbarlangot. Sajnos a büszke apuka távol marad az eseménytől, mert közben kiderült, hogy alkoholista, kommunista és Simicska. Rogán Antal a barlang bejáratánál osztja a belépőket jó pénzért. A bölcső fejénél Bayer Zsolt kihegyezett libatollal várja a ded első szavait, hogy azon nyomban lejegyezhesse őket, mint saját gondolatot.

Ameddig ez be nem következik, maradok annál a rögeszmémnél, hogy abban hiszek amiben akarok. És én abban hiszek, hogy a karácsony a családról szól, az együttlétről, a beszélgetésről, a nyugalomról és a szeretetről. Az év többi napja is erről szól kapun belül, de ilyenkor mindenki jobban ráér, kint hideg van, bent meleg és együtt vagyunk. Akinek ehhez szüksége van templomra, imára és vallásra, azzal nekem semmi bajom nincs, ünnepeljen úgy. Csak ne legyen kötelező sem az, ahogy én gondolom, sem az, ahogy ő gondolja.

A gond akkor van, amikor egy cinikus, hazug, geci bűnbanda már nem elégszik meg az összerabolt vagyonnal, hanem abba is beleőrül, hogy nem birtokolja az ünnepeinket. Ha nem mondhatja meg, pontosan minek, miért és hogyan örülhetünk. Márpedig a jelenlegi szellemi és lelki nyomorékok képtelenek elviselni bármit, amit nem a gazdájuk irányít a két dagadt kezével. Ez mondjuk engem nem különösebben izgat, eddig is ívesen tettem a gyűröttgatyás akarnok hisztérikus rikácsolására, most sem lesz ez máshogyan.

Majd felakasztgatom a vallástalan, ámde kedves karácsonyfámra a cselédei bárgyú írásait arról, hogy az övék a karácsony, a húsvét, az összes nemzeti ünnep (valamint a háromnegyed Balaton, a termőföldek jókora része, a szállodák, kastélyok, kempingek, a közpénz, az uniós támogatások és az ország még működő néhány iparágának bevétele), ünnepek után jó lesz begyújtani a kandallót.

Nem adom a karácsonyomat ezeknek. Semmit nem adok oda ezeknek. Megtartom az ünnep szépségét, az értelmes vitákat, a kötetlen beszélgetéseket, az odafigyelést, az emberséget. Sajnos egy valami fogy az én karácsonyfám alól: a türelem. De kivárom már fél lábon állva, fogcsikorgatva is, ameddig a birkák a barlang körül felfogják, hogy csúfosan becsapták őket, a bölcsőben nem az fekszik, akinek kellene, hülyének nézik őket. Megint. Látott már valaki megvadult birkanyájat? Elárulom: igen ijesztő látvány. Nem lennék az érintettek helyében, amikor ez bekövetkezik. A varázsszavak sem fognak működni, amikkel odáig egyben tartották a nyájat. De most még működnek, úgyhogy mondogatják is szorgosan: soros, unió, migránsok, elvették, visszavettük, megvédjük, jól élünk, megtámadtak, megvédünk, migránsok, sorosok, libsik, megvédünk.

Hát így készülődöm én a karácsonyra Orbán után nyolcban, december harmadikán.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.