December 17,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Az ostoba liberális és a bölcs demokrata

A boldog karácsony és a bejglisütés előtti pillanatokat kihasználva Fricz Tamás politológus, a Civil Összefogás oszlopos tagja remek cikket írt a Magyar Idők című közéleti portálra. Miután nagy rajongója vagyok a fideszes szellemi tőkésosztálynak, különösen becsülöm a kristálytiszta logikával levezetett eszmefuttatásokat és az érvekkel alátámasztott elemzéseket, rávetettem magam a terjedelmes műre. Már csak azért is, mert a címe szinte már önmagában meggyőzött arról, hogy tévúton járok.

A LIBERALIZMUS MEGSZÜNTETI A DEMOKRÁCIÁT

Ez azt hiszem még nem volt. Mármint ebből az irányból még nem közelítették meg a kérdést, bár az, hogy a liberális diktatúráról lerántották a leplet a pártoktól és közpénztől független szakértők, logikusan ebbe az irányba mutat. Ám ilyen briliáns logikával még senki nem fejtette ki az összefüggéseket. A cikk alcíme önmagában felér egy kötetnyi tudományos értekezéssel:

AMIT LÁTUNK, AZ AZ ELITEK URALMA, A VÁLASZTÁSOK SEMMIBEVÉTELE, A NÉPSZAVAZÁS ELVETÉSE

Sajnos szűkös a szellemi kapacitásom, az alapműveltségem hiánya pedig eleve gátolja az ilyen bölcs kijelentések értelmezését. Ebből a szellemi sötétségből, ahol én vagyok, nehezen értelmezem az elitek uralmát. Hiszen a Fidesz van hatalmon, ráadásul olyan teljhatalmon, hogy az példa nélküli az egypártrendszer megszűnése óta. Nincs olyan törvény, olyan jogszabály, olyan ötlet, amit meg ne tudnának valósítani akár máról holnapra. Sőt, ha Schmidt Mária munkásságára gondolok, akkor máról tegnapelőttre is. Ezek szerint a Fidesz az elit? Ami így önmagában nem sokat jelent, meg nem is feltétlenül igaz, hiszen a választásokat nem vette semmibe, hanem elcsalta a kormánypárt. Az viszont igaz, hogy a népszavazást foggal-körömmel akadályozza, helyette a nemzeti konzultációnak nevezett vívmányt tolja. Ez több szempontból is hasznosabb a hatalom számára, mint a népszavazás. Egyrészt olyan kérdéseket lehet benne feltenni, melyekre egyetlen válasz adható, másrészt senki nem tudja ellenőrizni, hogy hány válasz érkezett és mi volt az a válasz, harmadrészt iszonyatos mennyiségű pénzt el lehet lopni ezzel a módszerrel.

Elkalandoztam, de visszatérek a nagyszerű Fricz Tamás írásához. Sajnos nem tudtam megfelelően koncentrálni, mert hosszú és zavaros volt az írás – pontosabban a szellemi képességeim nem tették lehetővé az értelmezését -, de szerencsére Fricz úr gondolt az ilyen csekély értelműekre is, mint én. Gyakorlati példát is hozott. Idézem:

Jómagam sokáig tanítottam egyetemeken demokráciaelméletet, s a hallgatóknak egy nagyon egyszerű példával világítottam meg liberalizmus és demokrácia elveinek „összefésülését”.

Feltettem a kérdést: a kétszer 45 perces órák között legyen-e szünet, vagy tartsuk egyben a kettőt? A többség döntése alapján eltekintettünk a szünettől, de sokan voltak, akik szerettek volna szünetet, hiszen a tömény unalmat csak így lehet kibírni. Elmondtam nekik: valahogy döntenünk kellett, s a demokratikus elv alapján többségi döntés született az összevont órák mellett.

Ám a liberalizmus elvei mentén az „alulmaradt” kisebbségnek garantáljuk, hogy kitartson a szünet fontossága, tehát saját meggyőződése mellett, hátrány ezért nem érheti, sőt minden lehetősége megvan arra, hogy a későbbiekben megfordítsa a többségi viszonyokat a saját javára, és a későbbiekben újra szavazzunk az ügyről.

Ezt a demokratikus döntést legalább értem. A teremben lévő hallgatók több mint a fele azt akarta, hogy ne legyen szünet akkor sem, ha Fricz úr rendkívül unalmas órákat tart, amit nem lehet élvezni, csak kibírni valahogy. A diákok kevesebb mint fele szeretett volna szünetet, de a demokrácia szabályai szerint el kellett viselniük a többség akaratát.

Kár, hogy én nem járhattam Fricz Tamás óráira, mert szinte bizonyosan innen eredeztethető az eltorzult gondolkodásom. Én idáig azt gondoltam, hogy a demokrácia a kisebbség érdekeit is figyelembe veszi és a kormánynak (vagy az oktatónak) az a feladata, hogy megtalálja a megoldást arra, hogy aki túl akar lenni az unalmas órán, az is elégedett legyen, de akinek történetesen sürgős dolga lenne az elmaradt szünetben, az se pisiljen be, vagy aki már szédeleg az éhségtől, az se ájuljon ki a padból. Az eltorzult liberális agyammal arra gondolok, hogy például a szünet ugyan elmarad, így előbb ér véget a tömény unalom, de akit a természet szólít, az gyorsan kimehet dolgára, aki akar, az pedig csöndesen táplálkozhat, nem zavarva a többieket a feszült unatkozásban. Most látom, hogy ezek a gondolataim mennyire tévesek. A demokrácia az, ha a szűk többség elégedetten végignézi, ahogy a leszavazott kisebbség egy része bepisil, a többi éhen hal. Értem.

Ha szabad, rávetítettem ezt a nagyon demokratikus Fricz-féle szavazást a Fidesz működésére. Bár meg sem közelítem a cikk írójának briliáns stílusát, megpróbálom az ő példáján keresztül bemutatni, mi történt a választáson. A példában az oktató a Fidesz, a diákok pedig a szavazók (ezt csak azok kedvéért rágom szájba, akik hozzám hasonlóan korlátoltak).

Tehát az oktató meg kívánja szavaztatni a diákokat a szünetről. Ezt úgy csinálja, hogy először is megfenyegeti a diákokat, aki a szünet mellett szavaz, azt meghúzza a következő vizsgán. Aki a szünet ellen szavaz, az plusz kreditet kap. Majd áttrappol a szomszédos előadókba és áthívja az ottani diákokat – akiket egyáltalán nem érint a szavazás eredménye, hiszen ők más előadáson vesznek részt – azzal a feltétellel, hogy a szünet ellen szavazzanak, akkor meghívja őket a büfébe a saját diákjai pénzéből. Behívja a terembe a takarítókat, az ablakpucolókat és az irodai adminisztrátorokat is, akikkel nem felejti el közölni, hogy amennyiben a szünet ellen szavaznak, béremelésre, ha azonban a szünet mellett voksolnak, kirúgásra számíthatnak. Ha mindez szépen összeállt, felteszi demokratikusan a kérdést: legyen, vagy ne legyen szünet.

Miután megtörtént a szavazás és nem meglepő módon a szünet ellen voksolók kerültek többségbe, az oktató elveszi a diákok zsebpénzét, összetapossa a mobiltelefonokat, levizeli a katedrát, betöri az ablakot, megrugdossa a neki nem tetsző diákokat, mert erre kapott felhatalmazást. Demokratikusan. Közben üvöltve átkozza a liberálisokat, akik elnyomják őt és nem hajlandóak tiszteletben tartani a többség akaratát.

Biztosan sok olyan olvasónk van, aki érti, hogy mit akart mondani Fricz Tamás és mit értek én félre az ő demokráciaelméletében. Örömmel venném, ha elmagyaráznák nekem is, mert buta vagyok ugyan, de igyekszem fejlődni. Köszönöm.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.