December 14,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


Félanalfabéta idióták, szánalmas senkik vagyunk, szorozva a végtelennel

Aki eddig nem szavazott, ezután sem fog és 25 éve próbálják ezt a tömeget megszólítani és mégsem megy. Egyszerű igazság.

Ezt sokan, sokszor próbálták már megfejteni. Április 8-a előtt és azóta is. Mindenki úgy véli, sikerült is, de mivel tíz megfejtő tíz különféle megoldással áll elő és mindegyik hisz a maga igazában, valószínűleg nincs egyértelmű válasz. Elméletek vannak, mindegyikben lehet igazság, féligazság és tévedés. Én is annyit tudok csak tenni, mint mindenki más, aki a maga egyszerű módján elgondolkodik a történéseken. El tudom mondani a véleményemet igazságokkal, féligazságokkal és tévedésekkel.

Tartok tőle, hogy sokan az internet világából kiindulva igyekeznek megfejetni azt, amit pedig a való életben kellene megérteni. Az internet alapvetően egy elég torz leképezése a valóságnak. Pontosabban: akár fedheti is a valóságot, de szelektíven. Ahhoz, hogy reális képet kapjon az ember, mindent végig kellene bogarászni az online médiától kezdve a blogokon és fórumokon keresztül a hogyan fogyj 10 kilót 3 perc alatt, miközben durván menő sminket rittyentesz a kutyádra típusú oldalakig. Ezt szerintem élő ember nem bírná ki komolyabb agykárosodás nélkül.

Aki olvassa a Szalonnát, az azt látja: nekünk nem tetszik az a politikai/közéleti/társadalmi berendezkedés, ami most van. Nem tetszik, mert torznak, igazságtalannak, hazugnak, korruptnak és károsnak tartjuk. A hozzászólásokat nézve két dolog biztos: nagyon okosakat mondunk és a kommentelő is így látja, illetve leszerepelt kommunisták/liberálfasiszták/szélsőjobbosok/szélsőbalosok – attól függően, hogy éppen egy baloldali pártról, vagy a kormánypártról mondjuk el a magunkét – vagyunk, akik a sikertelen életük felett ülnek gyásztort. Megtudhatjuk még, hogy mocskos hazaárulók, bakancsos munkásőrök, bölcs látnokok, félanalfabéta idióták, gondolatébresztő írók, szánalmas senkik vagyunk, szorozva a végtelennel. Vannak jól megfogalmazott ellenvélemények, de döntő többségében fájdalmasan primitív személyeskedések a jellemzőek. Ha megnézem a hazaffyas kommentelőket, azt látom, hogy csordában járnak, szinte minden létező (nem kormánypárti) felületen jelen vannak, mindenhol hasonló módon okádják az epét. Általában több néven futnak (a stílus árulkodó), napi több órában igyekeznek kifejteni áldásos tevékenységüket.

A valóság azonban nem az, ami a virtuális térben történik. A valóság a városokban, de méginkább a falvakban, a házakban, a családokban és egyes emberekben van. A politikusok mintha nem látnának túl az elemzéseken, a politika- és királycsinálók papírízű bölcsességein.

Ha akarom, úgy látom: az emberek döntő többsége támogatja a kormányt, boldog és elégedett. Az ország virágzik, fejlődik és nincs ennél jobb hely a Föld kerekén.

Ha akarom, akkor mindennek az ellenkezője igaz. Csak attól függ, honnan nézem. Pedig a kettő között kell lennie a valóságnak.

Szerintem  az interneten, vagy a médiában zajló csatározások el sem jutnak azokhoz a bizonyos mozdíthatatlan szavazókhoz. Azért, mert eleve sincs internetjük, sem számítógépük. Akár a koruk, akár az anyagi helyzetük miatt. Ez vidéken talán jellemzőbb, mint a nagyvárosokban.

Sokan vannak olyanok, akik hozzáférnek ugyan az információkhoz, de elfásultak, bizonytalanok, vagy egészen egyszerűen nem találnak olyan pártot, mozgalmat, csoportot, bármit, ahová be szeretnének csatlakozni.

Jó ideje két oldal birkózik azért, hogy aktuálisan kormányra kerüljön. A baloldal vergődik, jobboldal pedig nem létezik. Fájdalmasan hiányzik a szélsőségektől mentes, konzervatív, vagy akármilyen jobboldal. A Fidesz annyira jobboldali, amennyire én metróalagút vagyok.

Kormányon van egy jól szervezett Zrt., kiterjedt médiafölénnyel, határtalanul pitiáner, mohó, dilettáns, vezérelvű működéssel. Blöffökre, hazugságokra épített populizmussal bűvöli a híveit és – mint minden rajongótábor esetében-, itt is működik a kritika nélküli vakhit. Bizonyos körön belül. Sokan azonban látják a visszásságokat, sokan el is fordulnak a kormánypárttól.

Ugyanez igaz az MSZP-re.

Mások az ellenzéki pártok közül próbálnak választani. Az itt is meglévő hívőkön kívül sokan itt sem találják azt, amit keresnek. A Fidesz-MSZP váltógazdaság működött eddig is, a nagy rendszerek lomhasága miatt mindkét párt azt gondolja, rajtuk kívül nincs alternatíva. Képtelenek tudomásul venni, hogy az emberek immár döntő hányadának sem ez, sem az nem kell. Igaz, sok egyéb opció nincs jelenleg. A Jobbik időnként veszélyesen erősödik, de én azt gondolom, a szavazóik egy (nem kis) része nem tudja pontosan, mire is adta a voksát.

Igazság mindenhol van, de többnyire nem olyan sarkos, mint ahogyan az megjelenik. Az Unió nem szentek gyülekezete, nem is karitatív egyesület. Kőkemény szabályok alapján működik, minden országnak a maga érdekeit kell képviselnie. De a közösség érdekében kell működnie, ami csakis úgy lehetséges, ha az egyes tagok hajlandóak lemondani bizonyos előnyökről a közös jó érdekében. Az USA sem a bölcsesség letéteményese, hanem egy önös érdekek alapján működő nagyhatalom. A politika erről szól. Megtalálni azt a pontot, ami mindenki számára elfogadható, de a játékszabályokat felrúgni nem lehet büntetlenül.

Úgy gondolom, hogy a két nagy párt borzasztóan instabil konstrukció. A mindkét oldalon meglévő keménymagot leszámítva, a szavazóik nem rájuk, hanem a másik ellen adják a voksukat.

Abban a pillanatban, amint megjelenne egy, öt, tíz másik párt, amely sokkal inkább képviselni tudja a mostani kényszerválasztók akaratát, értékrendjét, hirtelen rengeteg szavazót veszítenének. Ha a mostani vajúdás a végéhez ér, a formálódó kis pártok, pártkezdemények megtalálják a saját hangjukat, akkor tisztább lesz a játéktér. Akkor el tudják majd érni a bizonytalanokat, a jelenleg elfordulókat is. Ehhez persze szükséges lesz megváltoztatni a választási törvényt, ami a kormánypártnak nem érdeke, az ellenzék ereje pedig kevés hozzá.

A kormány képes kézben tartani a médiát, de az internetet nem. A fizetett és önkéntes trollok seregével sem. Ha a formálódó csoportok ki tudnak lépni a virtuális térből, akkor derül ki, mennyire életképesek. A jelenlegi rendszerben azonban a kormányt normál választáson, sok kisebb párt leváltani nem képes. Pedig az ország normális működéséhez szükség lenne jobboldali, baloldali, konzervatív, zöld és minden létező gondolkodású pártra, hogy a sokféle érdek érvényesülni tudjon.

A jelenlegi kormánypárt vagy megújul egy belső reform keretében, vagy elmegy a falig. Lehet reménykedni egy békés átmenetben, választási győzelemben, de sok esély nincs erre. Szerintem. Az biztos, hogy a társadalomban nő a feszültség, de a kormány ügyesen taktikázik és jól használja az egyébként is meglévő szakadékokat a csoportok között. Jelenleg mindenki mindenki ellen fordult, generációk, szakmák, érdekközösségek, nézőpontok szerint dúl a harc. Mindenki azt gondolja: rá nem kerül sor, ő meg fogja úszni a kormányzati úthengert. Nem fogja megúszni. Senki. Hogy lassú erózió, vagy hirtelen robbanás hoz majd változást, azt nem lehet tudni. Csak remélni lehet, eljön a pillanat, amikor nem csináljuk azt, amit évszázadok óta mindig: nem lépünk csöbörből vödörbe.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.