NEHAZUGGY

Rittyentettünk Szijjártónak egész mogyoróst

Tóth Ilona | 2018. November 27, Kedd | 12:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Hogy vannak? Jól. Nem jól. Bővebben majd később. Hogy vagy? Ez az a kérdés, amitől ugrándozik a vérnyomásom, mert rendszerint beletorkollik egy szűk válaszba: ne is kérdezd, megvagyok, sajnos nem jól, voltam jobban/rosszabbul is. Csak ritkán szoktam ilyent kérdezni, inkább akkor, ha tudom, egy konkrét, főleg szomorú történés után vagyunk, és van értelme érdeklődni a másik állapotáról.

Úgy vagyok vele, hogy ehhez a kérdéshez is figyelem kell, figyelni a másikra, kérdezni, megbeszélni a hallottakat, mert érdekel, és azért kérdezem meg valakitől: hogy vagy? Nem úgy, mint például a napokban is, amikor egy régen látott ismerősömmel találkoztam. Megkérdezte ő is: hogy vagy? Aztán válaszolt: aférjemmegintberúgott de-legalább-mostanában-már-nem-üvöltözik-legdöglik-az-ágyra-lehúzom-a-cipőjét-betakarom-jön-a-gyerek-hol-van-az-apa-mondom-apa-alszik-fáradt-és-akkor-még-a-szomszédasszonyom-is-eltörte-a-kezét-mehetek-át-meg-a-nagytakarítás-is-ilyenkor… Levegőt! Annyira örülök, hogy találkoztunk, látom jól vagy, mondja elégedetten, és elmegy.

Önök hogy vannak? Jól ébredtek, finom volt a vajas pirítós teával? Jó is az, ne felejtsék, vacsorára is maradjon, nem kell mindig mindent azonnal felzabálni. A kaja beosztása amúgy is művészet, ha egyetértenek velem. Nem esznek halat, tengeri gyümölcsöt sem, na bumm, a Szijjártó sem eszik, nem szereti. Inkább a csirkét, pulykát, a marhahúst csak teljesen átsütve. Pirítósról nem szól a külképviseletek protokoll-főosztályának ellenőrzött listája, ami arra való, ha Petya vendégségbe megy valamelyik császárhoz, királyhoz vagy a rosseb tudja kihez, valamelyik keleti vagy déli országba, akkor hogyan készüljenek rá. Nagyon. A konvoj gépjárműben legyen esernyő meg papírzsebkendő, és miután a külügyérfi éjt nappallá dolgozik, nem ér rá két kicsi kezével megvenni, kéret a konvojba kis üveges szénsavas és szénsavmentes vizet, sőt a saját kocsijába kis üveg tonikot (lehetőleg Kinley), kólát (lehetőleg Coca-Cola), kakaós kekszet vagy csokoládét, ha lehet, Ritter egész mogyorós tejcsokoládét. Van ízlése. Nekünk is, ezzel is etetjük a Fidesz külcsodáját. Nem szereti a szotyit, mint imádott főnöke, de köpködni ordenáré módon tud. Kéretik önöktől, hogy kapják elő otthon a Rittert, már csak a hangulat miatt. Nem drága, tíz dekás, és csak 650 forint. Ha előrelátóak, és megveszik egész hónapra, az alig húszezer forint. Vagy spórolásként törjenek belőle annyian, ahányan szeretik a családban az egész mogyorós tejcsokit. A csekkek ráérnek, nem mogyorósok, a fiókban nix édes élet. Én flancolok, csak az étcsokoládét szeretem.

Nem tudom, ha engem meghívnak vendégségbe, igaz, sem diktátorok, sem állam- és kormányfők nem szoktak, nem kérdezik meg, hogy mi a szent lócitromot akarok enni-inni, amíg oda nem érek hozzájuk. Ott elfogadom, amivel kínálnak, vagy udvariasan megköszönve a kedvességet, elutasítom. Nem is vagyok – ahogy önök sem – Magyarország fontos embere, akit nem elég, hogy nyolc év alatt kikupáltunk jómódúsága tetejére, akkor még válogatós is. A jelentésben egyetlen szó sincs arról, hogy Szijjártó valahol is színházba, hangversenyre, kiállításra akarna menni. Lesz még bajunk vele. Az elithez felzárkóztattuk, ha műveltségét pénzért akarja megvenni, ránk ne számítson, az irgalmatlanul sokba kerülne. Reménytelen.

Hogy vannak? Ha már jóllaktak, kellene sportolni, a futás nem kerül semmibe, nem szégyen az, de sokszor hasznos. Vigyázzanak, sok a kóbor eb, a nagykutya. Ha csak nem intézik el, hogy kapjanak kijelölt, biztonságos útvonalat futkározni, ahogyan eszpé. Ezt megértem. A külügyminiszter úr olyan drága embere édes hazánknak, hogy nem élnénk túl, ha egy migráns leharapná futás közben az egyik vagy a másik, vagy mindkettő fülét. Még a külföldi műtétet is kifizethetnénk, ott van orvos. Mégis csak egy kiemelt törtető csörtető ő. Ha a szálloda edzőterme éppen nincs nyitva, akkor meg kell érdeklődni, hogy a kedvéért kinyitják-e.

Hogy vannak? Ettünk, ittunk, futottunk, jön az edzés. Erről az elkényeztetett Péternek fogalma sincs. Pedig nagyon eredményesen működik ez itten lenn a népnél. Garantált a fogyás is, a muszkli is – a jó egészség nem biztos. Dagadnának a fickó izmai, ha három műszakban a nehéz lemezek cipelése, kurva nagy zsákok pakolása után otthon még behordaná a tűzifát; kimosná, kiszedné a szennyest a forgódobos mosógépből, eltakarítaná a havat, húzna vizet a kútból a tyúkoknak, felmosna; esténként tologatná odébb az ágyat, hogy elférjenek; és a kicsi gyermekét magasra emelve puszit adna neki.

Hogy vannak? Jól telt a napjuk? Minden rendben van? Ezt soha nem kérdezi meg önöktől az Orbán-hatalom, mert nem kíváncsi a válaszra. Saját magukon kívül senkire sem kíváncsiak. Nincs idejük meghallgatni az embereket, éljenek, ahogyan tudnak, ahogyan a senkiháziak engedik. Orbánék csak egymásra vannak különös figyelemmel: Tóni, hol lesz az újabb luxus vacsora; Vajna papa, megvan Timikének a századik arany lánca; Lali, mennyit kupakoltál össze a rokonoknak; János úr, lenne itt még néhány szántó; Lőrinc barát, van-e már csillagos eged is; Tiborcz, fiam, jösztök-e velem a Várba? Papa, hova lesz az újabb utad a magán repcsivel?

Majd én válaszolok. Ezek bennünket és az idióta migránsozós propagandájukat heverik ki a luxusban. Csakhogy a mi fizetésünkbe, nyugdíjunkba ezt nem építették bele, ami van, abból is csak lopnak és lopnak.

Hogy vannak? Maradt-kenyér-együk-meg-a-pirítósunkat.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!