Április 27,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Hacsaknem Blog


Nemzetféltő kultúrvinnyogás: az adófizetők pénzéből profi népbutítás folyik. Ki hitte volna?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Áttört a hallgatás fala: “Az adófizetők pénzéből profi népbutítás folyik Andy Vajna filmalapjánál”

Áttörte a hallgatás falát a Magyar Nemzeti Filmalap történelemhamisító, nemzetgyalázó visszaélései körül Deák-Sárosi László filmesztéta, aki a szakma elismert tagjai közül elsőként szólalt meg a Hunyadi-film forgatókönyvének kiszivárogtatását követő botrányban. Deák-Sárosi a PestiSrácok.hu-nak elmondta: a kritikusok sem veszik észre, hogy az adófizetők pénzéből profi népbutítás folyik az Andy Vajna által vezetett Magyar Nemzeti Filmalapnál, külföldi segítséggel. “A globálmarxisták teljesen uralják a rendszert, ravasz pszichológiai manipulációt alkalmaznak, pontosan tudják, hogy mit és miért csinálnak” – fejtette ki. Cikkünkben megszólal Poór István filmrendező is, aki a New York-i Egyetemen tanulta ki a szakmát, majd Hollywoodban élt húsz évig, ott működtetett színiiskolát. Elmondása szerint Andy Vajna személyesen söpörte le a Wass Albert regényéből, a Funtineli boszorkányból írt filmtervét, kijelentve, hogy Wass egyetlen műve sem kaphat nála támogatást, míg a Hunyadi-film katasztrofális forgatókönyvét író Hegedűs Bálint Poór forgatókönyvét javíthatatlanul rossznak minősítette. Riportunkból a botrányok előzményét is megismerhetik. (PS)

Idézet bezárva. Ejjha. No, kérem, ez a valami. Amikor a fideszes kétharmadokon átívelő nem újságírói szakmai prostitúció egyik harmadrangú fertője oknyomozásba kezd, és összejön neki. Mert igen, sikerült lerántani a leplet. És képzeljék el, ha tudják: nem Simicskáról, nem Sorosról, nem Gyurcsány bolgár-macedón bűnözőkhöz köthető kapcsolatairól, nem a hamvaiban fetrengő ellenzékről, nem külön Hadházy Ákosról és Márki-Zay Péterről, vagy a politikai értelemben régen megsemmisült, de bátran rugdosható bármelyik tetszőleges biodíszletről, és végképp nem olyan civilekről, kultúremberekről, akiknek soha nem volt és soha nem lesz politikai hatalma.

Ez bizony valami egészen más. A szolgamédia vitézül nekiment a NER egyik legzsírosabb oligarchájának, akinél az Orbán-família nem oly régen Arnold Schwarzenegger társaságában vendégeskedett. Vajna Andrásról van szó, Hollywood leghíresebb parókakészítőjéről, a magyar filmipar – Orbán Viktor akaratából és évtizedes barátságából adódóan – magasra emelt géniuszáról, médiatulajdonosról és kaszinócsászárról, akinek kedvéért emberek százai veszítették el egzisztenciájukat. Hogy neki legyen kaszinópiac a zsebében.

Annak ellenére sem láttam jönni ezt az igen bátor, zsigeri felháborodást, hogy Vajnát egyre többen ostorozzák a nemzetikeresztényjobboldali kultúrharc jegyében – most éppen azért -, mert a büdösliberálisnak és magyargyűlölőnek felcímkézett Szász Jánossal közösen forgat filmet Nándorfehérvárról. Ahelyett, hogy a nemzeti érzelemeikkel öblögető igaz hazafiakat hozna helyzetbe, akik valóban egy keresztény szellemiségre épülő hőstörténetetet kanyarítottak volna Hunyadi Jánosról. Akik nem egy ilyen minősíthetetlen, történelemhamisító (forrón üdvözöljük Schmidt Mária ideológust), szirupos drámát rittyentettek volna belőle, pedig de, azt csinálták.

A szakmailag-erkölcsileg prostituált üzemegységnek sikerült az általuk megszólaltatott filmesztétából az alábbi kijelentést is kihúzni:

A nemzetközileg díjazott filmjeink valójában a szégyeneink, nem a büszkeségeink.

És gondoljon itt a kedves közönség a Saul fiára, vagy a Filmalap által szintén támogatott Napszállta című szintén Nemes Jeles alkotásra, vagy Liza, a rókatündér-re, vagy éppen a Mindenki című rövidfilmre. Enyedi Ildikó alkotását már említeni sem merem. Nos, a filmesztéta úr szerint ezek mind szemetek, mivel a magyar filmgyártás ugyanannak a balliberális, posztmarxista körnek a kezén van (mint minden más is), akik képtelenek arra, hogy egészséges nemzeti érzelmekből csináljanak filmeket. Így jut el az okfejtés odáig, hogy Vajna nem hajlandó Wass Albertre pénzt adni, ezzel szemben a  Filmalap olyan filmeket támogat, amelyek a nézőt butítják, és semmi közük a magyar szellemi élethez.

Jó, akkor én most teljesen összezavarodtam. Mert például határozottan emlékszem arra, amikor Orbán Viktor – aki a parlamentben nem oly régen képtelennek bizonyult felfogni, mi köze lehet neki a milliárdos Vajna András feleségének prájvöt dzsetes macskájához –  2016 januárjában forrón és melegen gratulált Nemes Jeles László mellett Vajna Andrásnak is az Oscar-díjhoz:

Fotó: Facebook/Orbán Viktor

Vajon mégis mi történt 2016 januárja óta, amikor is az országot egyszemélyben irányító vezető még felhőtlenül elégedett volt a Vajna által kialakított támogatási rendszerrel, és őszintén üdvözölte, hogy utat nyit a tehetségeknek? Nem értem, miért nem szóltak ezek a tehetséges kultúrharcosok akkor, hogy ez a siker valójában kudarc, és hogy tele van a filmügyi rendszer globálmarxistákkal (csak egyszer kérdezné meg valaki az egyszeri hívőt, hogy szerinte ez pontosan mit jelent és miért szitokszó?) és balliberálisokkal, akik Vajnával vállvetve közpénzen butítják a népet.

Rendkívül nevetséges ez a nekikeseredett, irritáló, magas hangon előadott nemzetféltő kultúrvinnyogás, aminél ócskább csak az adófizetők pénze iránti álaggodalom. Majdnem könnybe is lábadna a szemem, ha ezek az elnyomott hazafiak tömött sorokban aggódnának évek óta a sorosozó, migránsozó, brüsszelező, állandó ellenséget gyártó, gyűlöletet keltő, tízmilliárdokat felemésztő profi kormányzati népbutítás miatt. Tényleg elmorzsolnám azt a könnycseppet akkor is, ha ezek az elnyomott áldozatok egyszer is megszólaltak volna, amikor Vajna kezére játszottak teljes iparágakat, amikor közpénzből finanszírozták a magánbizniszeit, amikor leszarták, hogy miként talicskázza a közpénzét külföldre, hogy hogyan fizet mindenki mással ellentétben annyi adót, amennyit éppen kedve tartja, és hogyan biztosít fényűző életet a semmihez nem értő butácska, szemernyi önkritikával nem rendelkező, magamutogató feleségének. Szép lenne ez a Vajna profi népbutítása elleni felháborodás (jajistenem, Wass Albert), ha nem éppen ugyanezek a nemújságírók keltek volna a védelmére és kérték volna ki maguknak, valahányszor a nem fideszes média kiderítette, hogy miként van bekötve ő a NER közpénzcsecsére. Alighanem zokognék, ha nem éppen ezek a gerinctelen, az újságíró szakma mindenkori legnagyobb szégyenei óbégattak volna a leghangosabban, hogy báncsák a Vajnát, az Andrást, meg a Timikét, mert a büdösliberálisok irigyek a NER-strómanok és a kitartott NER-lovaginák sikereire.

Abban egészen biztos vagyok, hogy az ilyen bátor belerondítások a rezsim embereibe (hol van már Pálinkás József vagy Prőhle Gergely) nem a Fidesz betanított újságíróinak saját kútfejéből származnak, de azért nem kellene odáig eljutni ezzel a komolyanvehetetlenül hamis hőzöngéssel, hogy holnap Mészáros Lőrincbe azért szállnak bele páros lábbal, mert házi szakértők szerint egy kurva szar gáz- és mangalicaszerelő, a közpénzből harácsolt magánszázmilliárdjai viszont szóra sem érdemesek. Az a baj, hogy ezek az frusztrált alakok még ahhoz is hülyék és ostobák, hogy legalább ezt a kultúrharcot normálisan csinálják. Mondjuk, nem is mondtam soha, hogy a hatalom végbeléből könnyű volna lázadozni úgy, hogy közben megrendelésre kell támadni, védeni, mocskolni, piedesztálra emelni, szidni, elismerni, dicsőíteni, szájba rúgni.

Azzal semmi baj nem lenne, ha egymás torkának ugranának midőn hazafiságból és magyarkodásból próbálják egymást túllicitálni, de hogy egyesek annyira elvetemültek legyenek, mint a fenti remekmű főszereplője (a büszkeség az új szégyen jeligére) és az íródeák, aki formába öntötte a sirámot, az tényleg a kultúra legalja. Ehhez képest Vajna tündöklése és majdani bukása a fasorban nincs és nem is lesz.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.